Az amerikai autógyárak arzenáljában az utóbbi néhány évben új fegyver tűnt fel: a retró design. Most, hogy a Honda vagy a Toyota piacvezetőként szinte minden egyes szegmensben tarol, a GM—DaimlerChrysler—Ford trió a régmúltra való emlékezéssel szeretné visszacsalogatni a vásárlókat.
Az úttörő kísérlet a Chrysler nevéhez fűződik, és a
PT Cruiser
viharos sikere igazolta törekvésüket. A PT Cruiser körüli felhajtás
mára lecsitult, de a Ford és a GM már a startvonalnál toporog, amint
azt az idei Detroiti Autókiállítás is fényesen bizonyítja. Jelenleg a
Ford az irányzat legelkötelezettebb híve. Ez jórészt tervezőfőnökük, J.
Mays érdeme, az ő nevéhez köthető a Volkswagen New Beetle megalkotása
is. Mays a Fordnál is igyekszik meghonosítani a múltidéző szemléletet.
Íme három friss példa:
Ford Bronco 1965 vs. Ford Bronco 2004
A Ford 1965 augusztusában mutatta be a Bronco első változatát. Ekkor a
terepjárók piaca még igencsak szűkös volt Amerikában: a második
világháborús Jeep civil változata, a mára a feledés homályába merült
International cég Harvester Scoutja mellett az angol Land Rover néhány
példánya reprezentálta a kínálatot. A Bronco
„családi autónak, sportos roadsternek, hóekének, mezőgazdasági vagy
katonai járműnek is használható” — dicsekedett a Ford vezetősége.
Háromféle karosszériaváltozat készült: négyszemélyes kombi leemelhető
keménytetővel, kétszemélyes pick-up és kétajtós roadster, ennek a hátsó
üléssorát ki lehetett emelni.
A roadsternek se ajtaja, se teteje nem volt, tulajdonképpen egy
nagyméretű buggynak is fel lehetett fogni. Kezdetben egyféle, 2,8
literes, hathengeres, 105 lóerős motorral és háromsebességes, teljesen
szinkronizált kézi váltóval kínálták a mai sportos-többcélú járművek
(SUV) ősét, de nem sokall később már egy V8-as is csatlakozott a
választékhoz. A terepjárók között a Bronco készült először csavarrugós
első felfüggesztéssel, és természetesen az állandó összkerékhajtás sem
hiányzott. 1966-ban 12 000 darab, öt évvel később már 20 000
Bronco gördült le a gyártósorról. Az első széria karrierje 1977-ig
tartott, és az utód már eggyel nagyobb kategóriába tartozott.
A Detroiti Autókiállításon bemutatott Bronco tanulmányautó
kontúrjában, egyes formai megoldásaiban elődjét idézi. Utóbbiak közül a
kivehető hátsó tetőelem említhető meg.
Míg az eredeti Bronco az egyszerűség mintaképe volt, XXI.
századi reinkarnációjába rengeteg csúcstechnológiai megoldást
zsúfoltak: közös nyomócsöves turbódízel, hatsebességes „duplakuplungos”
automata váltó, halogénizzók, hátul LED lámpasor stb. A Bronco egyelőre
csupán jópofa kísérlet az Escape—Explorer—Expedition—Excursion
SUV-kínálat további bővítésére.
Ford Mustang 1964 vs Ford Mustang 2005
1964. április 17-én nyílt meg a New Yorki Világkiállítás. Előző éjjel
huszonhatmillió amerikai nézte végig a tévéképernyők előtt a Ford új
sportos túrakocsijának világpremierjét.
Bár valójában divatos ruhába öltöztetett családi autó volt, a
Mustang a tömegek szemében a vérbeli sportkocsi eszményét testesítette
meg: szexis forma, 4,7 literes, 271 lóerős V8-as motor és háromezer
dollár alatti árcédula. 1964. áprilisa és 1965. augusztusa között
680 989 darab kelt el a száguldó musztángot ábrázoló emblémával
ékített újdonságból. A dinamizmust sugárzó sziluett, a karakteres orr
egészen a hetvenes évekig a Mustang védjegye maradt.
Mays pontosan ezeket a formai ismertetőjegyeket vette elő a
Mustang legújabb generációjának megalkotásakor. Az autó orr-része a két
kör alakú fényszóróval és a jellegzetes emblémával szinte egy az egyben
az 1967-es Mustangot idézi, a sziluett is hasonlít, még a három részre
osztott hátsó lámpabura is a hatvanas évek végére utal vissza. Az
utastérben a krómszegélyes szellőzőnyílások és a háromküllős
kormánykerék folytatja a retró vonulatot. A motortérben szintén V8-as
terpeszkedik, teljesítménye ötven százalékkal több, mint az 1964-ben
kínált V8-asé: ez a 4,6 literes 300 lóerőre képes. Az árcédula is a
XXI. századot juttatja eszünkbe: a modern Mustang több, mint
20 000 dollárba kerül.
Cobra vs Ford Shelby Cobra
Carroll Shelby, aki csirkekeltetői karrierjét az ötvenes években
autóversenyzői pályára cserélte, 1962-ben jelent meg az eredeti
Cobrával, amelynek legerősebb változatát egy hétliteres V8-as Ford
motor repítette. A brutális roadster
a maga idején még a Ferrarikat is elpáholta, sőt, 1964-ben a 24
órás LeMans versenyen a GT kategóriát is Daytona Cobra kupé nyerte. A
Cobrát mint az egyik legsikeresebb amerikai versenyautót a mai napig
áhítatos tisztelettel kezelik, különböző alvázakra és motorokkal
számtalan cég készít másolatokat, replikákat. Shelby az eredeti alvázat
is biztosító AC Carsszal a kilencvenes évek elején készítette el a
Cobra újabb sorozatát, azóta minden évben készül néhány autentikus
Cobra-kópia.
A Cobra sikerei láttán a Ford felkérte Shelbyt, hogy gyúrja át a
Mustangot, varázsoljon belőle igazi erőgépet. Shelby eleget is tett a
felkérésnek. Azóta közel négy évtized telt el, és
Bill Ford nemrég újra kopogtatott a már több mint nyolcvanéves, de
még mindig tetterős mágus ajtaján: ismét varázslatra lenne szükség.
Így született a XXI. századi Cobra egy másik retró jármű, a Ford GT
alapjain. Bár az elgondolás hasonlít a Ford GT reinkarnációjához, de a
Ford Shelby Cobra nem követi egy az egyben az eredeti formáit.
Megtartották a jellegzetes külső és belső formai ismertetőjegyeket, de
az egész koncepciót a GT alvázához igazították. A 6,4 literes, 605
lóerős V8-as motor mindenesetre méltó utódja az eredeti big
blocknak.
A General Motors sem akar lemaradni. Bryan Nesbitt, aki a
Chrysler PT Cruiser külsejét megálmodta, most a GM kötelékében készít
hasonló járművet. 2006-ban jelenik meg a Totalcar hasábjain már
említett HHR. Ezen kívül Detroitra is időzítettek egy retró
prototípust, a Chevrolet Nomadot.
Chevrolet Nomad
1954-ben jelent meg az első Nomad, egy Corvette kombi. Addig a kombi
leginkább részben fakarosszériás áruszállító járművet jelentett, az
izgalmas külsejű Nomad ezt a képet egy csapásra átalakította. Végül
rövid ideig, 1955—1957 között a Bel Air alvázán kínálták a Nomad
sorozatgyártású változatát. Öt évvel ezelőtt, 1999-ben jelent meg a
kettes számú Chevrolet Nomad prototípus, idén Detroitban pedig már a
harmadik hasonnevű tanulmányautót köszönthettük. A forma valamennyivel
modernebb lett, de a tartalom még mindig a régi: a kombi kategóriába
próbál új ízt csempészni. A sorozatgyártás lehetősége most sem
valószínűbb, mint 1999-ben.
A szaksajtó véleménye megoszlik a retró hatásosságáról. Ideiglenes
sikereken túl hosszú távú hatást jóformán senki sem jósol, hiszen a
vásárlók jó minőségű, olcsó autókra vágynak, és ezek készítésében
jelenleg inkább a japánok jeleskednek.
