Két gyökeresen eltérő személyiség alkotott igazi mesterművet a
XX. század elején. Charles Stewart Rolls nemesi családból származott,
az egyetemen mérnöki tanulmányokkal is foglalkozott, szívesen múlatta
idejét autóversenyzéssel, sőt a kereskedelembe is belekóstol. A nála
tíz évvel idősebb Henry Royce már kilenc éves korától kétkezi munkával
kereste kenyerét, és kevéske szabadidejében próbálta továbbképezni
magát. Royce első üzleti sikerét elektromotorral mozgatott emelőkkel
kereste, amelyek az 1890-es években forradalmi újdonságnak
számítottak.
A Royce&Co vállalat sikere végre lehetőséget nyújtott volna egy
kis pihenésre, a munkamániás Royce azonban inkább újabb kihívásokat
keresett. A minden mechanikai szerkezet iránt fogékony angolok közül
egyre többen és többen szerettek bele a lónélküli hintóba. Royce sem
volt kivétel, de
örök elégedetlen lévén elkezdte francia gyártmányú masináját
feljavítani. Egy idő után rájött, hogy jobban jár, ha teljesen
tiszta lappal indul. Így született az első Royce márkájú automobil,
amely 1904. április elsején gördült Manchester utcáira.
Royce különös gondot fordított az illesztések pontosságára, így
nem csoda, hogy járműve különösen csendes üzemmódjával kápráztatta el a
járókelőket. Rolls-t, aki éppen megfelelő brit márkát keresett
autókereskedésének bemutatótermébe, egyik barátja értesítette az
újdonságról. A finnyás arisztokrata először csak legyintett, hiszen
vásárlói számára egy kéthengeres motorral szerelt autó nem jöhetett
számításba. Kisebb győzködés után mégis meglátogatta Royce-t. A többi
már történelem. Rolls hajlandó volt annyi automobilt átvenni, amennyit
csak a kis manchesteri műhely kapacitással bírt - amennyiben azokat
négy- és hathengeres motorral szerelik. Ja, és természetesen az ő nevét
is kéretik feltűntetni az elnevezésben. 1904. decemberében készült el
az első Rolls-Royce gépkocsi, majd 1906. márciusában létrejött a
Rolls-Royce Ltd.
Rolls kezdettől fogva lelkesen reklámozta az új márkát. Ennek
egyik leghatásosabb eszköze természetesen a versenysport volt, így
Rolls több rendezvényre is benevezett. Royce és segítőtársa, Claude
Johnson azonban jobban kedvelték a szolid luxusautókat. Rolls ebben már
nem bizonyult partnernek, és 1910-ben vissza is vonult a cégvezetéstől.
Néhány hónapig még hódolt új hobbijának a repülésnek, mielőtt halálos
balesetet szenvedett. Nem sokkal később Royce szervezetét a rák támadta
meg, amely túlhajtott életvitele következtében jelentkezett. Ugyan az
orvosok csak 3 hónapot jósoltak neki, ő azonban rácáfolt a tudományra,
és még 22 éven keresztül segítette a cég munkáját.
A Rolls-Royce, mint márka leginkább az autótörténészek által a
"kötőjelnek" titulált Claude Johnsonnak köszönheti ismertségét. Johnson
volt az, aki 1906-ban az új hathengeres, hétliteres, 50 lóerős
túrakocsira a Barker karosszériaszobrász cégtől egy ezüst színű
túrakocsi felépítményt rendelt.
Az Ezüst Szellem (Silver Ghost) névre keresztelt lélegzetelállító
alkotás annyira markáns egyéniségnek bizonyult, hogy a hivatalosan
40/50 elnevezésű széria ezt a típusjelzést kapta. Ráadásul az egyik
lelkes újságíró bemutatójának a "Föld legjobb autója" címet adta, amely
szlogen azután évtizedekig hivtalosan is a cég jelmondata lett.
Ekkoriban születtek meg a Rolls-Royce legismertebb
azonosítójegyei, a hatalmas hűtőrács, a dupla R betűs jelvény és az
Eksztázis Szelleme szobor; Charles Sykes alkotása állít emléket Eleanor
Velasco Thornton kisasszonynak, Lord Montagu titkos szeretőjének.
A Silver Ghost és utódja, a Phantom széria nemegyszer extravagáns
karosszériával ékített példánya az indiai maharadzsák udvarában
szolgált. John Fasal angol autótörténész az elmúlt huszonöt év során
bejárta az ázsiai ország minden szegletét. Összefoglaló munkája,
a Rolls-Royce az indiai hercegeknél kiváló tanulmány a
hedonizmus kultúrtörténetéről is.
A Silver Ghost sikere nyomán a Rolls-Royce új, tágas gyártelepet
nyitott Derbyben, ahol a huszas és harmincas évek folyamán a 40/50
utódmodellje, a Phantom első három széria gyártása is folyt. 1931-ben a
Rolls átvette a megroggyant Bentley céget, attól kezdve Derbyben már
kétféle márkajelzésű automobilok készültek.
Érdekes módon
sem a gazdasági válság, sem a különböző vetélytársak, -akik
leginkább Franciaországból érkeztek- nem tudták megingatni a Rolls
nimbuszát. Rövid ideig a növekvő amerikai kereslet miatt a
tengerentúlon is üzemelt összeszerelő üzem. A korai hollywoodi sztárok
általában itt rendelték meg egyedi alkotásaikat. A Phantom harmadik
szériája 1935-ben jelent meg a piacon. E típust az idők változásának
jeleként hathengeres helyett immár V12-es motorral szerelték.
A luxusautó-vonulat mellett már
az 1920-as évek közepén elkészültek az első Rolls
repülőgépmotorok. 1938-ban Crewe külvárosában új gyártelepet is
kellett nyitniuk, ahol kizárólag e termék előállítása folyt. A második
világháború során az angol légierő harci gépeiben az itt gyártott,
legendás Merlin motorok dolgoztak. A béke beköszöntével a két üzemben
helyet cseréltek a termékek: Creweben készültek a luxusautók, Derbyben
a repülőgép-motorok.
A negyvenes és ötvenes években a cég slágerei a kétségkívül
tekintélyt parancsoló Silver Dawn, Cloud sorozat egyes tagjai voltak.
A Cloud volt az utolsó alvázas Rolls, a hagyományok őrzője:
katedrális-méretű hűtőrács, ívelt sárhányók, süppedős fotelekkel
felszerelt belső tér, diófával borított műszerfal és komótos haladást
lehetővé tevő hathengeres motor. Az ötvenes években különleges
felszereltségnek számított a szervokormány, az elektromos ablakemelő és
a légkondiciónáló. A Cloud sorozat mellett tovább élt a Phantom széria
is, igaz évente csupán néhány darabot építettek különleges kliensek
számára. Példának okáért Phantom IV tulajdonosok között szerepelt a
kuwaiti sejk, Franco tábornok, az edinburgh-i herceg és az iráni
sah.
|
1965-ben jelent meg az első önhordó szerkezetű Rolls-Royce.
A Silver Shadow külseje kevésbé szoborszerű, jobban illeszkedett
a kor által elfogadott normához. A visszafogott külső és a tradíciókhoz
ragaszkodó belső alatt csúcstechnika rejtőzőtt. Az önhordó szerkezeten
kívül légrugózás, független kerékfelfüggesztés, tárcsafékek és a
szervorásegítéses kormánymű említhető. Nem véletlen, hogy a típus
negyed évszázadon keresztül szinte változtatás nélkül maradt a kínálat
része.
Nem sokkal a limuzin variáns után debütált
a Corniche kabriolet, a modernkori Rollsok legelegánsabbja. A
hetvenes évek közepén, amikor a repülőgép-motor részleg megroggyanása
miatt a vállalat többször gazdát cserélt, és végül a Vickers karjaiban
kötött ki, merész húzással piacra dobták a Pininfarina-tervezte
Camargue kétajtós kupét, amelyből tizenegy év alatt elenyésző
mennyiséget, 531 darabot állítottak kerekekre - viszont hatalmasat
kaszáltak minden egyes példányon.
A nyolcvanas és kilencvenes évek a csendes elszürkülés jegyében
teltek el. Majd 1997-ben a Vickers bedobta a törülközőt, és
meghirdette a Rolls-Royce autógyártó részleg eladását. Hosszas
színfalak mögötti alkudozások és fordulatos cselszövések végén a
Volkswagen kapta a crewe-i gyártelepet és a Bentley névhasználati
jogát, míg a Rolls-Royce a BMW tulajdonába került. 2003. januárban, a
Detroiti Autókiállításon mutatták be a XXI. század első új Rolls-Royce
típusát, amely a nemes elődökre való tekintettel a Phantom nevet
kapta.
|
