Az átlagos magyar autóhifi-versenyző meglehetősen kreatív egyéniség, van szépérzéke, elég jó füle a zenéhez, de állandó időzavarban szenved. Legalábbis ilyen kép alakulhatott ki a azokban, akik végignézték, fülelték a versenyre felsorakozott több mint húsz autót.
Tó, strand, napfény, koncertek és borfesztivál. Ennél jobb körítés nem
kellhet egy autóhifi versenynek. A hétvégén mindez adott volt
Soltvadkerten, így a magyar autóhifi szövetség, a Humma itt rendezte
idei második versenyét.
A kreativitás nem lehet kérdéses. Hiszen mi mással lehetne magyarázni
azt a gömb alakú házban zenélő u-Dimension szubhangszórót, ami egy
teljesen hétköznapinak tűnő Opel kombi csomagteréből néz szembe az
érdeklődőkkel? Persze a kétoldalt helyet foglaló, egyedi gyártású, és
bennem mindig az iskolai fizikaórák elektronikai kísérleteit felidéző
keresztváltók sem hétköznapi darabok. Az erősítők már azoknak néznek
ki, de tessék csak elolvasni rajta a feliratokat alaposabban! gm Audio
- nahát, egy új név az autóhifi világában. Egyszemélyes vállalkozásról
van szó, ahol
elektronikákat tuningolnak bolti forgalomban szinte elérhetetlen
magasságokig. Az autó még nem szól jól, a beállítások elmaradtak,
de már hallani, hogy micsoda elképesztő potenciál van ebben a
rendszerben.
A fekete Alfa önmagában nagyon szép, a mellette álló ezüstszín Fiatot
inkább a jól sikerült tuningelemek teszik azzá. Egymás mellett áll a
két autó, azonos kiskőrösi műhelyben is épültek, és a beépítések is
hasonló hatást sugároznak. Valami
felszabadult elegancia van abban, ahogy a meglehetősen összetett
hifirendszer szinte belesimul az autó csomagterébe és karakterébe.
Irigyelni való.
Van aki a látványosabb megoldások híve.
Ablaktörlőmotor mozgatta erősítők, aranyló burkolatok, az
ezeregyéjszaka kincseit idéző dizájnú hangszórórácsok. Mindez egy Fiat
Punto belterében előadva. Nekem tetszik, és a tulajdonosa is boldog
mosollyal fogadja az elismerő megjegyzéseket. Egy Skodában jól
láthatóan az olasz Audiotop márka az úr. Jórészt olcsó és
középkategóriájú készülékek ezek, de a szép körítésnek köszönhetően
megnemesednek. Az autó hangja pedig meghazudtolja az árlistákat. Jól
szól a beépített rendszer, annyira jól, hogy kategóriájában nyer
is.
Pedig tegnap este raktuk be csak az utolsó darabokat - szabadkozik a
tulaj. Ezt a mondatot több helyről is hallani, így nem csoda, hogy a
végső beállításokra nem maradt idő. Úgy látszik, nem kezdődhet annyira
későn a versenyszezon, hogy az autók időben elkészülhessenek. Pedig a
tét idén meglehetősen nagy, hiszen a magyar bajnokság első két
helyezettje
indulhat a szeptemberi autóhifi hangminőség Európa-bajnokságon,
ami idén nem lesz nehéz, hiszen Budapesten tartják. A hazai bajnokság
döntőjébe pedig úgy lehet meghívást szerezni, hogy ezeken a versenyeken
jól kell szerepelni.
A zöld Trabant tulajdonosa a verseny elején még nem gondolta, hogy
reális cél lehet számára a kijutás az EB-re. Pár óra múltán viszont,
egy méretes sörrel a kezében azt latolgatta, miféle átépítések
hozhatnának további pontokat neki a nemzetközi mezőnyben. Az
installáció, és a felhasznált erősítők is meglehetősen esetlegesek, a
tulajdonos bevallása szerint egy autóhifi műhely erősen elfekvő
készletéből származnak. A Clarion fejegység viszont beépített DSP-vel
rendelkezik, vagyis a hang rengeteg paraméterét változtathatjuk ezzel,
és a Trabantban sikerült is jól élni ezzel az eszközzel. Kevesen
vannak, akik igazán tudják,
mi és miért történik a zenével, ha a bitek egymásutániságába
beavatkozunk ezzel a szerkenytűvel, de ennek a zöld, autójellegű
komplexumnak a tulajdonosa érti a dolgát.
A multimédia az autóhifi versenyeket sem kerülte el. Van már olyan
kategória, ahol a kép és hang egységét kell megítélni, a műsorforrás
DVD, és a centerhangszóró elengedhetetlen tartozék. Soltvadkerten is
indult ilyen autó. A Peugeot kültakarója mindennek volt mondható, csak
szolidnak nem. Egy alapvetően nagy család és elég sok csomag
szállítására tervezett kombin fellengzős túlzásnak tűnik négy
kipufogóvég. Az is első pillantásra biztos, hogy az első szárnyak
rokokós gazdagságú fodrai sem láttak szélcsatornát.
Ezek után nem meglepő, hogy a csomagtérben is igen extravagáns
installáció végzi a tömegszórakoztatás nehéz, de gyakran lebecsült
feladatát. Szpájdi, a ledszemű pók szőtt úvérózsaszín hálót az
erősítőkre és a hajókürtő formájú szubcsövekre, és onnan les az óvatlan
áldozataira. A mű látványos, de egy tévéképernyőről ismert
figyelmeztető karikát kiérdemelne, tizenkét éven alul csak szülői
felügyelet mellett szabad megtekinteni.
Van másik véglet is. Egy Opel csomagtartójába betekintve
nem látni mást, csak egy szürke kárpittal borított csomagtartót.
Az amúgy látványos beépítés ez alatt kapott helyet. Így megmarad a
csomagtér teljes kihasználhatósága, anélkül hogy a kapható pontok száma
csökkenne. Ügyes - mondhatja erre az egyszerű látogató, de a szakértő
zsűri bőven talál kivetnivalót a kivitelezésben.
A
legközelebb a gyári jelleghez beépítés csúcstartója ezen a
versenyen alighanem egy Renault. Ebben az autóban végképp nincs semmi a
csomagtartóban,
az erősítő, keresztváltó, sőt még a DSP is az ülés alá került
beépítésre. Az európában különlegesnek számító, amerikai piacra
készült fejegység pedig a gyári autórádió előlapja mögött bújik
meg.
Két Toyota áll egymás mellett. Egy régi fehér, és egy vadonatúj
fekete. Tulajdonosaik először látogattak el egy ilyen versenyre, és jól
érzik magukat. Állításuk szerint rengeteg olyan dolgot látni, amit a
külföldi újságokban sem, és
az apró trükköket igazán testközelből lehet csak ellesni. Még a
bírálat is tetszik nekik, mivel abból jól lehet tanulni. Szorgalomból
tuti ötös az ilyen mentalitás, és a nap végén az érte járó jutalom sem
maradt el, az első helyezettnek járó impozáns kupa formájában.
A nap elől a versenyzők jó része az árnyat adó fák alá húzódik, de
vannak, akik sátrakat is hoztak magukkal. Nem ők hűsölnek alatta, hanem
az autóik. Mindezt azért, hogy amikor beszáll a két bíró meghallgatni a
rendszert, ne pokoli hőség fogadja, hanem kellemes hőmérséklet, mert ez
is jelenthet pár pontot, na és
az is közismert, hogy a térhatásprocesszorok, időkésleltetők kevésbé
jól működnek nagy melegben.
Ez a soltvadkerti vasárnap persze nem csak az autóhifiről szólt.
Nagyon őszinte ez a hely - jegyezte meg csak úgy mellékesen az egyik
bíró, a strand köves útját róva. Mire gondolhatott? Talán a tóra, ahol
békésen osztozott hattyúcsalád a horgásszal, jetskis a hullámlovaggal?
Vagy a magyar vendéglátás rögvalóságára, hol a pulton túli kedves
rendelésfelvevő hölgy a rántottsajt ezerszázért rósejbnivel mellé
kapros öntetet ajánl vagy kecsapot, majd kérdésre válaszolva mondja,
hogy igen, van tartár is, azt teccik? Vagy magára a borfesztiválra, hol
jó pár asztalon sorakoznak a nemes nedűk palackjai, mellettük kancsóban
a próbára szánt változat - és kísérőnek mennyei finomságú házi rétes,
pogácsa, vagy egy kis szaftos pörkölt magyarosan, mindez ingyen,
sok-sok kedvességgel kínálva?
Talán ez a furcsa, de nagyon kedves környezet tette jó hangulatúvá ezt
a versenyt és a legtöbb részvevőjét. A versenyzők és a bírák még jó pár
órával az eredményhirdetés után is a történteket beszélték meg, hiába
na, ilyesfajta furcsa hobbiért lelkesedők egymás társaságában érzik
legjobban magukat. Aki szeretne ehhez a társasághoz csatlakozni, vagy
csak megismerkedni az autóhifi versenyzéssel testközelből, az
a salgótarjáni strandon teheti ezt meg augusztus 21.-én.
