A találkozó felé tartva Almádiban kiugrottam egy percre lefotózni a Bigfootot. A tárva-nyitva árválkodó öreg GrandCherokee a veretes nevű Hollywood Kaszkadőr Show-t volt hivatott népszerűsíteni. Milyen furcsák az emberek, tűnődtem, vannak, akik a Balaton partján épp embermagas kerekeken bohóckodó V8-as amerikai autókat bámulnak. Aztán továbbautóztam a rám váró 250 darab két- és háromhengeres füstokádó szörnyeteg felé.
Az alsóörsi Európa-kemping bejáratánál már tudtak rólam, így
akadálytalanul lopódzhattam be a rendezvény második napján, szombaton
már reggel fél tízkor is élénken nyüzsgő Trabantok és Wartburgok közé.
Gyorsan eldugtam a hely szelleméhez méltatlan vadonatúj(!) dízel(!)
japán(!) tesztautót egy fa alá és megcéloztam a színpadul szolgáló
utánfutót. Ott aztán rájöttem, hogy
kár volt úgy dugdosni a Toyotát, hiszen a klubelnök, Muczán Gábor
egy jobbkormányos 123-as Mercedes kombival érkezett.
Nagyon sokan érkeztek ellenben a legkülönfélébb módon egyénivé
varázsolt Trabikkal és Warnyúkkal. Az már a kapuból látszott, hogy
ebből a szín-, hang-, forma-, füst- és ízléskavalkádból csak nagyon
nagy látószöggel lehet tudósítani, hiszen minden autó külön
riporttéma. És még ha csak autók lettek volna: Fábry Sándor alighanem
lepetézne a gyönyörűségtől a Trabi-tetőre gumipókozott Rakéta porszívó
láttán.
Az első rendezői szervezési próbálkozások során az is nyilvánvalóvá
vált, hogy
az eseményeket inkább a spontaneitás és a közhangulat szervezi, mint
merev koreográfia. Jöttek-mentek az autók, dugók keletkeztek és
oszlottak fel, gumik csikorogtak és füstfellegek szálltak az égnek,
sőt, még egy ad-hoc vizespólóverseny is majdnem megvalósult, ráadásul
női kezdeményezésre. Mindennek a tetejébe valahogy bekerült a képbe egy
micisapkás-hálótrikós-SZTK-szemüveges fiatalember az elején sörhassal,
az oldalán fonott demizsonnal és Robi kapájáról, Riga mopedjéről,
valamint a mezítlábas Kossuth cigarettáról szőtt életszagú
történeteivel igen hamar elnyerte a "
Leghülyébb résztvevő" díjat.
A program azért nagy vonalakban követte az eredeti terveket. Prokee, a
rendezvény vezérszónoka pár keresetlen szóval hivatalosan is
megnyitotta a találkozót a kihangosított utánfutóról, majd
a két jelenlévő legrégebbi tag egy púpos Wartburg és egy Trabant
Tramp igénybevételével elfújta a Trabant-Wartburg Klub tíz évét
szimbolizáló tíz-tíz gyertyát. Aztán jöttek a versenyek: a
folyamatosan stresszelt, mégis jókedélyű rendezőség számtalan előre
meghirdetett és helyben kreálódott kategóriában hirdetett győztest.
Tekintsük át az egyes megmérettetéseket!
Közönségdíj
A találkozó közönsége a programfüzettel együtt járó kis kuponnal
szavazhatott személyes kedvencére. A szavazási kedvet támogatandó
mindenki, aki leadta voksát választhatott egy vadonatúj
duroplaszt-lemez Trabant-ajtólap, egy doboz sör és az egyik
főszervező padlásáról lomtalanításkor előkerült szatyornyi antik
Délkeres műanyagkulcstartó egyike közül. Nagy meglepetésre a
fröccsöntött kis semmirevaló volt a legnépszerűbb, percek alatt
elfogyott. Hiába, a Trabantos fura lélek. A senkinek nem kellő,
használati értékkel is bíró ajtólapok még kora délutáni távoztamkor is
szomorúan áztak az esőben. A közönségdíjat a DGT-177 nyerte, ahogy a
leggiccsesebb címet is. Ezt a versenyt kár volt lefolytatni. Akinek
szeme volt, láthatta, hogy a sötétrózsaszín, irdatlan hátsó szárnyat
hordozó 601-es lesz a győztes.
Egy ambiciózus púpos Wartburg is indult ebben a versenyszámban, de a
tükörre akasztott dobókockák nem tudtak ellenfelei lenni a hatalmas
ciklámen spoilernek. A közönségdíjas, egyben leggicsesebb autó megkapta
a
Legjobban sikerült átalakítás-címet is. A "
Legtöbb átalakítás" trófeát a tűzoltóTrabi és egy
Autobianchi-technikát integráló Trabant megosztva kapta meg.
Legszebb
A legszebb autó a részben a rendezőségből, részben a közönség
tagjaiból alakított zsűri meglátása szerint a BEM-727 rendszámú,
ízléses optikai tuninggal, enyhe sportosítással, kis légbeömlőkkel és
csodaszép ötküllős felnikkel egyedivé varázsolt drapp Trabi lett.
A szépségverseny eredményét nagyban befolyásolta a zsűri Trabantos
túlsúlya. A dobogóra nem került Wartburg, dacára a gyönyörű, eredeti
púpos és a három-négy gyári kinézetű 353-as csillogásának.
Legeredetibb
A Wartburgosok nagy örömére a CHE-045 rendszámú fehér 353-as
limuzin minősült viszont a találkozó legoriginálabb autójának. Nem volt
könnyű a trófea elnyerése, hiszen szintén gyári csillogású sárga és
barna társaival és sok finomítatlan, nyers Trabival is meg kellett
küzdenie.
Legfiatalabb
A forgalmi tanúbizonysága szerint egy 1990. áprilisi négyütemű Trabi
nyerte a versenyszámot. Az aranyéremről mindössze egy hónappal csúszott
le egy kétütemű társa, a Zwickaut legutolsóként elhagyó kétüteműek
egyike.
Legöregebb
A legöregebb autó díját a sok egyéb szempontból is érdekes kék-fehér
púpos Wartburg tulajdonosa, egy szakállas, jó ötvenes úr vihette haza.
Hogy pontosan mikori kiadású az autó, arról lemaradtam. Arról viszont
nem, ahogy a későbbi győztes "
Nehogy nekem gyere b_meg, nézz a tükörbe hé!" felkiáltással adja
a rátolató piros Trabi tudtára, mennyire félti szeretett járművét. A
klub legöregebb autója egyébként egy '58-as P70-es - amit tulajdonosa
ezúttal otthonhagyott.
Legmesszebbről érkezett
Bár két Miskolc mellől érkezett fiatalember is vívott a címért, a
győztes egy 537 km-re lakó prágai srác lett, elöl és oldalt szolidan,
mégis attraktívan átalakított, hátul még félkész négyütemű
Wartburgjával. A tolmács segítségével lebonyolított rövid interjú során
elmondta, hogy minden nagyon jó és minden nagyon szép itt, valamint
hogy Csehországban nincs szervezett klubélet a DDR-gyártmányok számára.
Ebben tehát előrébb vagyunk!
A rendezőség kedvence
Hatalmas fölénnyel, 4:2 szavazati arányban vitte el a trófeát az a
Trabi, ami mellesleg az én szmélyes kedvenc-hármasomban is benne volt.
A mahagóni fényezésű, fecskefarkú, lakkozott OSB-lap műszerfalú
designcsoda három évig formálódott tulajdonosa keze alatt. A motor
gyári Trabi, ennek az autónak nem kell gyorsnak lenni ahhoz, hogy
észrevegyék.
Kipufogóversenyek
Közkívánatra környezetszennyezési kategóriákban is összemérték
erejüket az autók. A teljesítményre hangolt Trabant-motor
sajátosságai miatt ez a megmérettetés volt a leglátványosabb az egész
rendezvényen, legalábbis a kétütemű szakosztályban. Dőlt a füst a
kipufogókból, ordítottak a szegény kéthengeresek, csörömpöltek a
motorok, elkínzottan üvöltöttek a csapágyak. A szokványos
ramm-daradammdammdammdammtól a szándékolt, dobhártyarepesztő
lövöldözésig minden előfordult. Nagy sikert aratott az a fiatal
elmebeteg, aki a szivató ráadásával bedúsított kipufogógázt egy külön
erre a célra beszerelt trafó által húzott ívvel begyújtotta és
bemutatta, miként válhat egy közlekedési eszközből hatékony
disznóperzselő.
A négyütemű kategória már finomabb és tudatosabban hangolt
hangszereket mutatott fel. Versenyt duruzsolt a már említett hetvenöt
lóerős Autobianchi-motor, a negyvenöt lovas, Fiat motoros kék Trabi
(övé lett a
Legszebb kipufogóhang-díj) és a sportkipufogóval megbolondított
viertakt-Wartburg, és válaszul a kétütemű-szagra borzasztó füstfelhőket
eregetett a valószínűleg gyűrűtörött négyütemű Trabant.
|
Egyetlen oklevelet sem kapott az a korábban számos találkozó számos
díját learató narancsszín autó, akinek tulajdonosa egyszerűen elaludta
a versenyeket; ezután méltán jelentkezett a
Legpechesebb résztvevő-címért. Kárpótlásul megígértem szegény
álomszuszéknak, hogy az ő autóját járom körül legjobban ebben a
tudósításban. A figyelemfelkeltő kétütemű Trabant külseje és belseje
teljes egészében a karosszérialakatos és kárpitos tulaj műve.
A mintegy 36-37 lóerős, 8000-ig pörgő motort másik szakember
készítette. Korábban egy háromleömlős, 670 köbcentis motor szolgált a
helyén, az "
elég bivaly volt, de sokat evett, olyan 16 körül", így került
bele egy új motor. "
Síkolt hengerfejek vannak benne, eltolt égéstér, könnyített
lendkerék, kibővített kipufogójáratok, polírozott hengerfalak,
krómgyűrű, ilyen kis apróságok, erősebb karburátor,
pluszlevegőadagolós". Na igen. Meg motorháztető-kitámasztó
teleszkóp is, ezt egyedül észrevettem. (Kép: peches.jpg)
Kicsit furcsa a narancsszín autó piros beltérrel, de a
kárpitozás, a Recaro-ülések és a bíborba-bársonyba öltöztetett, a
teljes hátsó traktust elfoglaló hifi mindenképp lenyűgöző látvány. A
fejegységet a tető alá szerelték, mint a buszokban, a kesztyűtartó
helyén pedig három kis kapcsoló indítja a kocsi alá szerelt fényeket.
Kis plüss-Trabant teszi teljessé a dizájnt, az egész így ahogy van
gyönyörű, gratula az alkotónak!
És ott van még a számtalan műremek, ami mind megérne egy-egy csak neki
szentelt cikket: a piros-fekete bőrsapkákkal kiegészített, bőrrel
bevont kabrió. A veteránrendszámos, gyári napellenzővel és
kipufogóvégel díszített öreg Trabi.
Az eltüntetett kilincsű tűzpiros cult-Trabant. A tűzoltóautó. Az
a Trabi, amelyen tuningelemmé lépett elő a Daewoo Tico műszerfala. A
rohadó ajtósarkokkal szégyenkező, de négyütemű Wartburg-alufelnikkel
büszkélkedő púpos. A tükörsima zöld, kék, ezüst metálfényezések, a
felállított emblémák, a légbeömlők, a Fiat-motorok, a mai divat
szellemében elburkolt motortér, estébéestébé. Csak tessék csak tessék,
a képgaléria ilyen ínyencségeket tartogat önöknek.
Figyelem: ez az írás és a képek még nyomokban is csak alig képesek
visszaadni azt a szeretetteljes hangulatot, jókedvet, a borzasztó
Trabi-illatot és ricsajt, ami belengte a találkozót.
Kedves olvasók: ha meghallják, hogy valahol a közelükben hasonló
eseményt szervez ez a párszáz lelkes megszállott, ballagjanak ki és
élvezzék velük együtt a füstöt, az utánozhatalan Trabant- és
Wartburg-hangot, meg azt a darabka történelmet, amit ezek a gépek
jelentenek. Higgyék el, jobb ez még talán egy
Hollywood Kaszkadőr Show -nál is.
