Időnként megjelenik a kereskedelmi tévékben egy-egy mulatságos,
közlekedési témájú riport,
ami prekoncepciókra épül, aztán a valóság mégsem akar úgy működni,
ahogy kéne neki. Élénken él bennem például egy mentős tényfeltárás,
Fókusz vagy Aktív, nem emlékszem, de mindegy is. Azt mondták, hogy a
pesti autósok nem engedik el a mentőautót, hiába vijjog szegény.
Beültek egy kocsiba, elindultak bevetésre kamerával.
A képeken aztán elegánsan, gyorsan félrehúzódó sorokat láttunk, meg
egy láthatóan csalódott, összevissza beszélő riportert.
Elhatároztuk, hogy mi is csinálunk egy ilyet. Itt van ez a kis
dolgozat, egy 2004-es Astra-tulajdonos felháborulatja a
Népítéletből. Nem publikáltuk,
kidobtuk, most meg nem azonosulunk vele, csak idézzük:
"Itt a sok cégautós, aki keresztbe-hosszába szidja ezt az autót.
Akkor gondolkodjon el rajta, hogy odatették a picsája alá, és neki
max akkor kerül pénzbe, ha pár ezer forintot vonnak érte a
fizetéséből. Amúgy egy cégautó kb. havi 200 ezer forint bruttót
jelentene, ha pénzben kellene kifejezni. Tehát 4-5 millió egyből a
picsád alá, meg évekig még havonta 200 eezer HUF jelenértéke.
Számolj paraszt, és úgy írj ítéletet! Ha meg ennyire nagyfiú vagy,
akkor ne fogadd el a céges autót, hanem járj a sajátoddal. Vegyél
egy olyat, amiről álmodsz, és tartsd fenn. Fizesd a kötelezőt,
cascót, súlyadót, vegyél bele benzint, tartozékot, vegyél rá magad
téli-, nyárigumit, meg a sajátodéval közlekedj életveszélyesen az
utakon, te paraszt. És ha összetöröd az ingyé´ autót, akkor meg
fizesd utána a szervizt, ugyanúgy, mint akkor, amikor széthajtod,
te állat, és alig 1-2 évesen, a 20-30-40-50-60 ezres szervizszámlák
akkorák, mint nekem az első százezer km szervize."
A stílus egy dolog, de a tartalom bizony azért birizgálja a saját
autóját használó ember fantáziáját. Hogyan bánik valaki egy olyan
autóval, amivel kapcsolatban alig van felelőssége? Máshogy közlekedik-e
az ember, ha nem az ő pénztárcáját terheli a túlfogyasztás? Ha nem
kell, hogy érdekelje a gyorsan kopó gumi, a rohamosan csökkenő
élettartamú futómű, motor? Ha még a takarítást is más végzi
helyette?
Biztosan mindenki szidott már hosszú kocsisort előző, a szembejövők
elől a sorba veszélyesen bevágódó kis furgont.
Nyilván Ön is elmormolt már egy-egy krvnyd-ot, amikor a piros
lámpánál elegánsan beállt autója elé a zebrára egy cégjelzéses Astra
szedán. Aki pedig rendszeresen közlekedik Budapest kis egyirányú
utcáiban, gyakorta nyomja a dudát, hogy jöjjön már végre az autója
előtt vészvillogóval ottfelejtett kisteher sofőrje, az Isten akárhová
is tegye, és vigye a vackát az útból.
KÉSS EL!
Január 24-én az egyes úton Biatorbágy előtt - a feleségem
vezetett - egy kölcsön-fényképezőgépet próbálgatva sikerült
megörökítenem egy tipikus esetet. Nap mint nap arra járok, és
tudom, hogy az ehhez hasonló manővereknek semmi értelmük, mert
a követező körforgalomnál úgyis megtorpan a sor, a
szabálytalankodó maximum két autóval kerül előrébb.
Az autón ott volt a reklámfelirat - ATAS -, nem volt nehéz
egy hozzá tartozó e-mailt találnom. Gondoltam - elsősorban
kíváncsiságból -, írok egy levelet a cégvezetőnek, nem
kellemetlen-e így reklámozni a céget, és egyéb megjegyzések
mellett kitértem arra is, hogy ha el akar pusztulni a sofőr,
tegye bátran szolid magányában, de ne veszélyeztesse más
életét. Természetesen céges válasz nem érkezett, csak egy
ingyenes címről a sofőr válasza.
Tanulságos, ezért megosztom (eredeti ortográfiával):
"Szia Akos!
Szóval úgy látom nagyon ügyesen tudsz fényképezni!
Azt elárulnád nekem, hogy szerinted szabályos
fényképészkedni menet közben az nem pont olyan mint ha
telefonálnál! És ha én folyamatosan szabálytalanul elöztem
és te a sokadikat kaptad le akkor neked is utánam kellet
jönni nem? Pedig azon a szakaszon végig elözni tilos! Akkor
most nem értem az egészet bagoly mondja verébnek? Ha meg te
is ilyen tüntyögös vagy akkor egészségedre tötyörögjél
nyugodtan! A pusztulos szöveg meg egy kicsit erösre
sikeredett nemgondolod! Plussz ha már ennyire bevállalós
vagy akkor miért nem küldtél címet is a levélkédhetsz? És
az, hogy most ez akkor így történt az nem azt jelenti, hogy
ez mindíg így van! Neked soha nem kellet még sietened! Mert
lehet neked is egyszer így lesz mondjuk sietsz kórházba én
azt kívánom neked csak olyan tüntyögöket fogjál ki akik még
fel is tartanak és KÉSS El! Csak ennyit szerettem volna
válaszolni!
Szia. S.Gy."
Égő Ákos webszerkesztő
Megkérdeztünk hát néhány cégautóval közlekedőt,
mi az igazság, kell-e félnünk tőlük, tényleg másként
viselkednek-e, mint az úrvezetők. Általános igazság persze nincs,
elsősorban a jellem a meghatározó, de hallottunk egy-két érdekes
dolgot. Valódi országúti dúvadot sajnos nem találtunk.
N.
N. jelenleg egy nagy vasipari cég területi képviselője, ha úgy
tetszik, kiemelt ügyfélkapcsolati menedzsere. Ezelőtt az egyik
mobiltársaság területi biztosa volt. Azelőtt pedig Mercedeseket
szállított lábon a fővárosból egy vidéki szalonba.
Most húszas évei legvégét tapossa, saját autója eddig nem is volt
még életében.
- A mercedeses időszak mikor volt?
- '99-2000 körül.
- Akkor hogyan közlekedtél?
- Leginkább padlógázzal, üveghangon.
A jól motorizált Sprinter akár 180-at is megy, 430-as Mercivel simán
tartottam a 250-et az autópályán. Az SLK-val nem mertem gyorsan
menni, nagyon könnyű autó, nem éreztem stabilnak.
- Null kilométeres, vadonatúj szalonautók voltak, ugye?
- Persze. A Mercedesek óráját 300 km alatti futásról
egyszer vissza lehet állítani nullára, de ha többet használtunk
egy autót, lehúztuk a műszeregység elektromos csatlakozóját.
- Származott valaha is károd ebből a - hogy is mondjam? - kissé
felelőtlen hozzáállásból?
- Egyszer egy vadonatúj Vitóval beestem az árokba, egy másikkal
pedig megmértek a rendőrök, de pár tízezer forintból megúsztam,
kifizettem a pénzbírságot, és kész.
N. az ifjonti hév lecsendesülésekor, tavalyelőtt már egy másik
cégnél vállalt munkát. Egy mobiltársaságnál lett disztribúciós
menedzser. Az volt a feladata, hogy a viszonteladói hálózatot
ellenőrizze az ország egyik régiójában. Heti háromszor repült ki a
fővárosi központból, és járta a boltokat szegény 1,4-es, benzines
francia autójával.
- Hány kilométert tettél meg hetente?
- Nem is tudom. Körülbelül egy évig dolgoztam ott, hetvenezer
kilométer került a kocsiba, de ebben benne van a munkába járás is, meg
a magánutak.
- Teljesen szabadon használhattad az autót?
- Igen, egyedül külföldre nem vihettem.
Járt hozzá az autópálya-matrica, a MOL-kártya és egy
SHELL-kártya. Ezekkel a kutaknál mindent ki lehetett fizetni, ami
az autóhoz kellhet: ablakmosót, rovaroldó spray-ket, ablaktörlőt,
bármit.
- A szervizelés a te feladatod volt?
- Nem, a karbantartás, a gumicsere, mosás, még a porszívózás, az
olajszint ellenőrzése is a garázsban történt. Gyakorlatilag leadtam a
kocsit, szóltam, hogy mikorra kell, és ha elkészültek, csengett a
telefon: "Uram, kész az autója!"
- A fogyasztásra kellett figyelni?
- Nem, egyáltalán nem. 9-9,5 liter körül evett nálam az autó.
- A balesetekkel, sérülésekkel, karcolásokkal el kellett
számolnod?
- Igen, időnként be kellett jelenteni, hogy van-e valami bibi az
autón. Amikor eljöttem a cégtől, kaptam egy levelet, hogy az autón lévő
karcolások, kisebb hibák összértéke 5000 forint, ennek tíz százalékát
vonnák le tőlem, de végül eltekintettek tőle.
- Okozott valamelyik kollégád balesetet?
- Egyszer az egyikük belepukkant valakibe a lámpánál hátulról,
egyértelműen az ő hibája volt.
Minden hónapban összeült egy bizottság, ami megtárgyalta ezeket az
eseteket. Minden autó cascós volt, 10 százalék önerővel. Ez a
bizottság állapította meg, hogy hány forint is a tíz százalék. Ebben az
esetben ez 30 000 forintot tett ki.
- Mennyi volt az átlagkeresetetek havonta körülbelül?
- Nettó 180 000, az autó, a telefon és tízszázalékos éves
prémium.
- Körülbelül mennyi volt a futásteljesítményből a magáncélú
használat?
- Egyharmada talán. Kellett volna vezetnünk egy útnyilvántartást,
de ezt a legtöbben ellinkeskedték, volt, akinél 30-40 000
kilométer is összegyűlt adminisztrálatlanul. Mindenki akkor csinálta
meg, amikor kilépésnél le kellett adnia az autóját.
- Hány ilyen személyi használatú autó volt a cégnél?
- 200 biztos.
- Rendőri ügyek, szabálysértési ügyek voltak?
- Ilyenre nem emlékszem,
viszont egyszer-kétszer jött egy levél, e-mail, hogy valaki
összetűzésbe keveredett az úton egy céges autónkkal, kaptunk
fényképet a rokkantparkolóban álló kocsiról. Ezeket egy főnöki
ejnyebejnyével elrendezték.
- Te hogy közlekedtél az autóval? Mint a sajátoddal, vagy azért
kíméletlenebbül?
- Hááát... valamivel kevésbé vigyáztam rá, mintha a sajátom lett
volna. 1,4-es benzines, 150-160 körül közlekedtem vele pályán,
országúton 120-130-cal.
- És a többiek?
- Mindenki vérmérséklete szerint, nem tűnt fel, hogy pusztán az
ingyenautó, a felelősség hiánya megváltoztatta volna a vezetési
stílusukat.
N. egy éve egy raktárfelszerelési tárgyakat gyártó és forgalmazó cég
területi képviselője. Az új helyen 1,9 literes, PDTDI motoros autót
kapott - a típust konspiratív okokból inkább hagyjuk.
- Mióta vagy ennél a cégnél?
- Egy éve.
- Mennyi van az autóban?
- 80 000 kilométer.
Eladott cégautók
N. kocsijában jövőre 160 000 kilométer
lesz, így adja el majd a cég. Kétéves autó, 160 ezerrel: tuti, hogy
nem így kerül majd az új tulajhoz. Anyukámnak volt egy 1,6-os
Passatja, öt év alatt 440 000 kilométer került bele egy naaagy
állami cégnél. Elárverezték, egy kereskedő megvette. Pár héttel
később az autó egykori sofőrje találkozott a kocsival egy
lerakatban. 140 ezret mutatott az óra.
- A szervizelés ugyanúgy megy, mint a mobilcégnél?
- Igen, de hogy nem vagyok mindennap bent, a mosást, tisztítást
én csinálom, és az olajat is ellenőrzöm alkalmanként.
Én vagyok a felelős a szervizeléséért, de a cég leszervez
mindent, nekem csak oda kell vinnem az autót karbantartásra,
gumicserére.
- Odafigyelsz annyira a kocsira, mintha a sajátod lenne?
- Igen. Például amióta mondták (nem a forgalmazó, nem is a cég,
más), hogy a turbót célszerű hűteni leállítás előtt, azóta ha kiállok
az autópályán tankolni, nem állítom le rögtön a motort. A guminyomást
is rendszeresen nézem. Ezzel az autóval dolgozom, ebben élek, persze,
hogy figyelek rá.
- A kocsit viheted külföldre is?
- Igen, csak az ottani tankolást nem fizeti a cég. De magyar
SHELL- és ÖMV-kártya jár az autóhoz, itthon megtankolom, aztán 900
kilométert el lehet vele menni.
- Különben a fogyasztásra nem kell vigyáznod?
- Nem. Nem, olyan 7,5 liter körül eszik az autó.
- Ez milyen tempót jelent?
- Ha országúton hétközben munkaügyben autózom, lassabban megyek,
mint általában.
A cég a telefonon követi a mozgásomat, egy számítógép mindig tudja,
melyik cella körzetében vagyok. Így hát utazós munkanapokon nem
sietek, mert ha túl hamar érek haza, a központban úgy tűnik, nem
dolgoztam eleget. Nem érdekem, hogy rohanjak: minél később vagyok
otthon, annál jobb.
- És egyébként?
- Ha megyek fel a központba, autópályán 180 körül, de van
kolléga, aki tartós 210-zel közlekedik. Többen meg is chippeltették az
autót, hogy jobban menjen,
a tíz cégautóból háromban van tuning.
- A cég fizette?
- Nem, saját pénzből vették, persze be kellett jelenteniük
előtte.
- És a cég jóváhagyta?
- Igen.
- Mi történik, ha a rendőrök megmérnek?
- A múltkor volt ilyen esetem, pénzbírságot kaptam, a főnökömmel
megbeszéltük, kifizettem.
El tudná simítani, de ehhez az eszközhöz csak akkor igyekszünk
nyúlni, ha jogosítvány forog veszélyben. 20-30 ezer forintért nem
érdemes ezeket a kártyákat kijátszani. Különben az elmúlt évben a tíz
autót számláló flottából két embernek volt gyorshajtása.
- Tíz, rendszeresen gyorshajtó autóból egy év alatt két mérés? Ilyen
jól működik a rendőrségünk?
- Igen, de végül is ebből a tíz sofőrből három olyan van, mint
én, aki rendszeres gyorshajtó, van két-három nagyon óvatos vezető, a
többiek a kettő között.
- Mi a helyzet nálatok, ha baleset történik?
- Cascósak az autók, a kötelező bonus-malus változását pontosan
nem ismerem, de úgy tudom, egyedi szerződést kötöttünk a biztosítóval.
- Tehát nincs felelősséged, ha balesetet okozol?
- Nézd, a főnököm azt az elvet vallja, hogy
direkt senki sem csinál balesetet, az önerőt is átvállalja a
cég.
- Itt most mennyi a havi pénz, átlagosan, amiből élned kell?
- 160 000.
- Tegyük fel, hogy havonta mondjuk 200 000 forint körüli pénzt
kapsz, de ebből már neked kell fenntartanod, tankolnod az autót.
Máshogyan vezetnél?
- Hát, ha az ember saját pénzéről van szó, az befolyásolna,
persze. De nem hinném, hogy lényegesen változtatnék a vezetési
stílusomon.
És az újságírók?
Ahány ember, annyiféle. Van kolléga,
aki a 200+ lóerős sportautót minden lelkiismeret-furdalás nélkül
kiviszi a Hungaroringre nyílt napra. Van, aki ilyet nem tesz,
ellenben bizony néha kér még egy rundot a körforgalomban, hadd
szóljon az a gumi. Van, aki jobban kíméli a kölcsönkocsit a
sajátjánál. Na, ilyen azért nagyon kevés van. Egy biztos: továbbra
is azt ajánljuk Önöknek, alaposan gondolják meg, mielőtt a
forgalmazótól öt-tizenöt százalék kedvezménnyel megveszik a 10-20
ezer kilométert futott tesztautót.
Levélben jött képárnyaló vélemény
Tisztelt Szerkesztőség!
A céges autó önmagában még nem késztet ámokfutásra. Ez
100%-ban saját tapasztalat! Az előző cégnél, ahol dolgoztam,
egyszerűen nem lehetett rally nélkül teljesíteni az
elvárásokat. Budapesti telephely, hetente 2-4 vidéki út,
nemritkán 600-700 km naponta. Nemegyszer megtörtént, hogy
délután 3-4 felé, amikor már hazafelé tartottunk Zalából,
Vasból, az autópályán kaptuk a telefont, hogy irány Pécs! Így
legyen nyugodt, megfontolt és szabályos az ember. Az autók
évente 100.000 km fölött futottak. Apropó autók! Full null
felszereltség, alkalmanként rádió nélkül! 12 órát zötykölődni
egy dobozos autóban úgy, hogy még a Petőfit sem hallgathatja a
proletár, hát, elég kemény. A főnökkel nem vitatkozhattunk, a
család nem tehet semmiről, így hát az ember büntette a cégest!
Most új cég, új autó, no stress, no rally. Idejében tudok
indulni, idejében érkezem, és az utazást is élvezem.
A legjellemzőbb adat végezetül: előző cég 1,3 vvti 10-11
liter, most 1,9 tdi 6-6,5 liter. És a tanulság: csak az becsül
bármit is, akit megbecsülnek!
Üdvözlettel: L
V.
A 31 éves V. egy dohány-nagykereskedés áruterítője Budapesten.
Másfél literes, hatéves dízel Opel Combóval jár, naponta hatvan
kilométert autózik a városban hétfőtől péntekig. Gyorsan.
- Vigyázol az autóra úgy, mint a sajátodra?
- Na, látnád csak a sajátomat! Sokkal jobban figyelek a Combóra,
csak meleg motornál nyomom neki, tiszta, van benne olaj.
Munkaeszköz, ha nincs, nem tudok dolgozni, nem keresek: muszáj rá
vigyázni. A legkisebb hibát is bejelentem, és figyelek, hogy
rendesen megcsinálják. Persze van kolléga, aki máshogy áll hozzá,
dzsuvában él; embere válogatja.
- És mennyire vezetsz sietősen?
- Muszáj, be kell tartanom a szoros szállítási időket, egy-két
piros lámpa is simán becsúszik.
- Mi van, ha becsúszik egy koccanás?
- A más hibájából bekövetkezett baleset nem gond, ha saját hibás
az ügy, a kollégák próbálnak segíteni egymáson, van, hogy megcsináljuk
a kocsit neki. Casco sajnos nincs.
- A fogyasztásra kell vigyázni?
- Nem, de nem is vigyáznék.
Én a vezetésnek élek, 3000 alatt nemigen váltok. Nálam 7,2
litert eszik a Combo, de sokan eljárnak vele hét liter alatt.
- Mi az, amit máshogy csinálnál a saját autóddal?
- A parkolás.
Kevés a rakodási terület, ráadásul a közterületesek, aki dolgozna,
azt csesztetik, aki rakodási területen áll, nem. Legalább minden
másnap-harmadik nap meg kell állnom tilosban, de nem lehet tökölni: ha
elmegy 10-15-20 perc a parkolással, a menetidőn kell behozni utána.
T.
T. egy szereléstechnikai cég területi képviselője volt még nemrég,
egy nap tíz ügyfelet kellett meglátogatnia, muszáj volt sietnie.
- Milyen autóval jártál? ?
- Ezres Suzuki volt, menni kellett vele keményen. Ha nem siet
vele az ember, 5-6 literből elvan, nálam nemegyszer 7,5 litert
fogyasztott.
- Ha a tied lett volna, jobban vigyázol rá?
- Persze. Ha a sajátommal kell járnom, saját pénzből tankolok,
szervizelek, nem így hajtom. De nem én vagyok a csúcs,
volt, aki minden kanyarban kézifékkel fordult, hidegen is padlóba
taposta a gázt, füstöltette a még szőrös gumit az 1,2-es Astrán.
Persze aztán volt olyan is, aki kétnaponta porszívózta a kocsit.
---
Na szóval. Csak, mert
céges autó tűnik fel a tükörben, még nem kell megrémülni,
lehúzódni és felkészülni a káromkodásra. Aki nem a saját kocsijával
jár, még lehet rendes ember, köztük sem sokkal több a lelketlen,
nemtörődöm, a forgalom többi tagját is veszélyeztető autógyilkos, mint
azok között, akiknél a saját nevük van az autójuk forgalmijába írva.
Attól, hogy kevesebb a felelősség, még nem feltétlenül több a
kockázatvállalás. Reméljük.
