Tom Kristensen nagyon sikeres pilóta. Ahol elindul, ott általában jól teljesít, mindegy, hogy rövid vagy hosszú távú a verseny, mindegy, hogy gokart, forma- vagy túraautó van alatta, a dán versenyző mindig mindenhol gyors mint az isten nyila. A DTM-ben Kristensen öt forduló után nyolc pont lemaradással a második helyen áll a bajnokságban úgy, hogy egyszer technikai probléma miatt fel kellett adnia a versenyt.
Hatszor nyertél egymás után Le Mans-i 24 órás versenyt. Tudtál
örülni idén, amikor a harmadik helyhez gratuláltak?
Természetesen! Különleges izgalmas verseny volt, még ha nem is
sikerült felállni a dobogó legfelső fokára. Rengeteg kihívást
kellett leküzdenünk, többször álltunk ki technikai problémák miatt.
Jó volt látni, hogy a versenyzők, a mérnökök, a szerelők soha nem
adták fel, együtt küzdött a csapat. Minden egyes ember, aki ezen a
versenyen részt vett belenézhet a tükörbe, és azt mondhatja
magának: a legjobbat hoztam ki magamból. Ez nagyon jó érzés.
Igaz, Brands Hatchben technikai probléma miatt ki kellett
állnod, ennek ellenére mindig ott vagy a legjobbak között. A Brands
Hatch-i 0 pontos verseny nagyon nagy csalódás számodra?
Nagyon régóta versenyzem, számtalanszor kellett már megbirkóznom
hasonló problémával. A Brands Hatch-i kiesés mégis egyike a
legkeserűbb élményeimnek, nem volna szabad üres kézzel távoznom
egyetlen DTM-versenyről sem. Két második hely és egy győzelem után
ott volt a kezemben a lehetőség, hogy újra nyerjek, és ezzel
növeljem az előnyömet a bajnokságban. Ehelyett azonban visszaestem
a második helyre, amire persze rögtön több pilóta is megérezte a
vér szagot.
Akkor ezt a vasárnapot szeretnéd minél előbb elfelejteni?
Először a szerelőimmel kellett beszélnem, hogy tudjam, nem ők
okozták a galibát. Aztán hazautaztam a családomhoz, túráztam egy
nagyot a biciklimen, és olyan hamar kivertem a versenyt a fejemből,
amilyen hamar csak tudtam. A másik oldalról viszont nagyon örültem
Mattias (Ekström) győzelmének, aki a Brands Hatch-i verseny előtt
nagyon peches volt idén. Ennek ellenére nem lettem volna túl jó
társaság egy ilyen verseny után, ami így ért véget nem sokkal
azelőtt, hogy a kockás zászlót meglengették volna.
Kérlek magyarázd meg, hogy lehet, hogy a DTM-verseny után
ennyire nekikeseredtél, aztán két héttel később a Le Mans-i
viadalon sem tudtál nyerni, mégsem voltál elégedetlen?
Először is Le Mans-ban nem veszítettünk, hanem harmadikak
lettünk. Őszintén szólva ritkán voltam ennyire nyugodt a Le Mans-i
kilátásaimmal kapcsolatban. Valóra vált már minden álmom, és ez még
versenyképesebbé tett. Egy kicsit sajnáltam a csapattársaimat,
különösen Allent (McNish), neki eddig nem sikerült nyernie Audival
Le Mans-ban.
Beszéljünk egy kicsit Dániáról. Mit jelent neked a szülő haza,
aminek a zászlaja ott van a sisakodon, a cipődön és az órádon?
Olyan nekem Dánia, mint egy feltöltőállomás. Az ország csöndes,
nyugodt, barátságos, és ez az otthonom. Nincsenek nagyobb
autógyáraink és versenypályáink sincsenek, mégis sok remek pilótánk
van, akik motiválják az országot. A Le Mans-i verseny nagyon
sokakat érdekel. Idén vagy harmincezer dán volt a versenyen. Nagyon
büszke vagyok, hogy nagyban hozzájárultam ehhez a
lelkesedéshez.
Milyen gyakran szólítanak meg, ha Koppenhágában sétálsz?
Ó, hát nem sűrűn, nem is érdemes beszélni róla. Csak annyi ember
ismer meg, mint Németországban egy német Formula-1-es pilótát, vagy
Mikát (Häkkinen), mikor Helsinkiben lófrál.
