Nagyjából tíz éve akarják tönkretenni a ralit mint sportágat. A nemzetközi vezérürübrigád – FIA – összevissza csavargatja a szabályokat, a gyártók azt sem tudják, milyen formában faroljanak ki a sportból, mert gőzük sincs, milyen autókat készítsenek. Ennek a harcnak itthon eddig nem nagyon volt érezhető hatása, mert bár minden évben felröppen valami hír – például, hogy nem lesz WRC kategória –, de aztán kacsának bizonyul, és minden megy tovább.

hirdetés

Eddig úgy gondoltam, az autósport egy nagy család, de most hétvégén
történt valami.
Minek az embernek ellenség, ha olyan barátai vannak, mint akik a 20.
Budapesti Szlalomversenyt rendezték? Persze nem ez volt a futam
hivatalos neve, de ez jobban illene rá. A híres csoport, akik már több
verseny megrendezésén is túl vannak, és kaptak pár belterjes díjat is
értük, most valamit nagyon benéztek.

A rendezőbizottságban több doktor van, mint egy ügyeletes kórházban,
mégis
sikerült a nemzetközi futam itinerében a műjégpálya szót két ly-nal
leírni. Többször is. A külföldi versenyző meg csodálkozik, hogy nem
találja, hova kell mennie, mert a szót ugyan nem érti, de legalább a
betűk sem stimmelnek. Bár mivel külföldi úgyse jön ide versenyezni,
végül is mindegy.

Mivel az Európa-kupa rendezvényén
bizonyos kategóriák nem vehetnek részt – a szabály csűrés-csavarás,
ugye –, a hazai versenyzők egy része, még ha akarna sem
versenyezhetne az Ek-futamon. A többiek, akik autójuk kategóriájánál
fogva mehetnének, egyénileg eldönthetik, szeretnének-e az Ek-ban
értékelődni, vagy sem. Ha nem, marad az országos bajnokság. Ezzel még
nem is lenne baj, ha ezek a versenyzők előre megmondanák, mit
akarnak.

De nem így van. A magyar bajnoki futam – az év többi versenyével
ellentétben – csak egynapos, és elég az első nap végén eldönteni, ki
akar menni másnap is. Idén sem sokan akartak. Miért is akartak volna,
mikor
a második napra a raliverseny amatőr szlalomversennyé változott.
Bójakerülgetés és szalagból kirakott nyomvonal egy parkolóban? Ez
produkció? Ez kell? Nem kell, de ez az olcsó. Mármint lebonyolítani
olcsó, főleg, ha még a pályatakarítást is megspórolják. Márpedig
mindent megspórolnak, amit csak lehet. És ez még nem minden, a második
napi futam már a Parc Fermében elkezdődött.

Az előző este kifüggesztett
rajtidők, hogy, hogy nem, éjfél körül – amikor a versenyző már
valószínűleg pihen – megváltoztak, előrébb jött minden. Így aztán a
komoly, közel 14 autót számláló mezőnyben szinte mindenki egyszerre
rohant az autójához. A szabály szerint aki késében van, megelőzheti az
időellenőrző állomáson azt, aki az ideális idejében menne be. Na de mi
van, ha mindenki késében van? Akkor megy harc. A nemzetközi felügyelők
meg a fejüket fogják, mert ilyet még nem láttak. Aztán a versenyzők is
fogják a fejüket, mert a reggeli szervizidőt is lekésték, így se
gumicsere, se semmi, irány a pálya.

Persze biztosan mindenre megvan a magyarázat, de az legalább
annyira érdekli a vaskos pénzeket eljátszó versenyzőket, mint amennyire
a rendezőséget, hogy mit kap azért a pénzért a versenyző. Mindenkinek
megvan a feladata, a rendező rendezzen, a versenyző versenyezzen. Nem
baj, ha nem is találkoznak egymással, a lényeg, hogy mindkettőnek jó
legyen.

Jelenleg úgy néz ki, hogy csak a rendezőknek jó, mert a versenyzők
mindenhol, ahol csak lehet, szívnak. Az összes rendező sír, mekkora
ráfizetés ez neki, gondolom, azért csinálják évről évre, és
azért fúrják egymást folyamatosan, mert szeretnek rendszeresen sokat
bukni. Akiknek tényleg ráfizetéses volt, már rég eltűntek, pedig ők
szervezték a jó versenyeket. Bizony ám.

Évek óta erőltetik ezt az Ek-, meg Eb-dolgot, régebben nagyobb
szorzókat ígérgetve, hátha arra majd jönnek a nagynevű versenyzők. De
határon túli érdeklődés még mindig nem nagyon van. Na persze, nagy
szorzó se lett soha, pedig
már vb-rendezésről is beszélnek. Hol? Mikor? Kinek? Azt
javaslom, gondolják át még egyszer. Előbb lesz itt olimpia, mint
rali-vb.

Ha magyar versenyző külföldiekkel szeretné összemérni tudását, neki
kell odamennie, mert ide nem jön a kutya se. Egyrészt az itthoni pályák
évről évre ugyanazok, így a hazai versenyzők már hátrakötött kézzel is
végigmennek rajtuk úgy, hogy csak a fogukkal tartják a kormányt.
A külföldinek esélye sincs, így tuti nem jön ide elveretni
magát. Aztán meg ott a pályák minősége. Olcsóbb teljesíteni egy
háromszor hosszabb nem hazai versenyt, mint egy hazai után gatyába
rázni a darabjaira hullott autót.

Szóval nekünk kell kimenni. A magyar ralista fogadtatása változó.
Kelet és dél felé szívesen látott vendég; néhol még ingyenes nevezés,
sőt üzemanyag is jár ajándékba, csak menjen, és rázza fel a nézőket.
Kicsit nyugatabbra már más a helyzet. Úgy tűnik,
arrafelé annyira fakezűek vannak, hogy a magyar még gyengébb autóval
is elveri őket, így aztán nem vagyunk szívesen látott vendég... Nem
is járnak már annyian, mint rég.

Most télen
az egyik Ladával versenyző páros összevissza verte a helyi nagymenő,
turbós, összkerekes srácokat, ki is zárták őket a versenyből. Ezt
ugyanis egyszerűbb volt kilobbizni, mint a szponzornak megmagyarázni,
hogyan kaphattak ki a közel negyvenéves technikától. Az északi oldalt
meg hagyjuk. Voltak próbálkozások, de még a köszönést sem fogadják.

Fáj a szívem, és azt hiszem, nem vagyok egyedül. Nagyon érik már a
nagy változás, de egyelőre még előszele sincs. Fogalmam sincs, mit
kellene tenni. Öreg rókák ülnek a vezetői székekben, ők biztos tudják,
persze az is lehet, hogy szerintük így van rendjén.
És akkor még ott vannak az élmezőny versenyzői, akik már a pályák
átvételénél jelen vannak, és megmondják, hogyan akarnak rajtuk
versenyezni. Gondolom, szerintük is szép a világ. Mutyizás és
korrupció.

Nagyon kellenének a precízen rendezett futamok, rendes ralipályákon,
mert van ám rengeteg, csak vagy drága, vagy meg sem kapható, vagy nem
tudom.
De nem is kell tudnom, oldják meg, ez a dolguk. Ne kelljen már
százméterenként visszafordítókban farolgatni, meg az M3-ason gumikból
kirakott lassítókat kerülgetve versenyezni. Mert lassan ez jön.

Igazi ralipályák kellenek, tempósak, kanyargósak, dobálósak.
Ahol leszakad ing-gatya, és nem (csak) a lóerők döntenek. Aztán a
beírókban pontosan vezetik a menetlevelet, ne kelljen a navigátornak
harcolnia az igazáért egy elírásnál. A körök végére kaphassanak a
versenyzők listát az addigi állásról, ne a hazudós versenyzőtárs
kényszerítse őket ámokfutásra. És jusson ebből a listából a szervizbe
is, hogy a szerelők is képben legyenek. De ez is csak olyan álom, mint
a magyar vb-futam.