Hogy mit adott Amerika a motorsportnak? Az Indianapolis 500-at, Phil Hillt és a negyedmérföldes gyorsulási versenyt. Indianapolis fájdalmasan messze van, Phil Hill már nem versenyez, de most vasárnap a gyorsulási bajnokság utolsó futamán egy sugárhajtású autó is itt lesz!
Figyelem!
Alább fizetett kedvcsinálót
olvashatnak.
Pár hete volt, hogy Richard Hammond, a
Top Gear
autós magazinműsor egyik házigazdája a brit szárazföldi
sebességrekordot tervezte megdönteni a
Vampire
sugárhajtású dragsterben. A kísérlet nem sikerült. Az autó felborult,
Hammond pedig súlyos sérüléseket szenvedett (a balesetről készült
felvételt
megnézheti autós blogunkon , a Belsőségen). Egészen mostanáig csak
félve, fél szemmel kacsintgathattunk ilyen autókra, maszatos JPG-ket
bámulva, de ennek vége: most vasárnap itt lesz egy ilyen, a tököli
repülőtéren.
Hét egész három tized méteres
lángcsóva!
Az idei gyorsulási bajnokság zárófutama október 22-én
vasárnap lesz a tököli repülőtéren. Aki a tizenkétezer lóerős
sugárhajtóműre kötözött embert szeretné megnézni, az a
következő időpontokat jegyezze fel:
- délután 4
- este 7
- este 9
Az utolsó kettőn a sötét miatt ráadásul kiváló
lángcsóva-élményre is számíthatunk. De lesz még annyi minden
más. Például:
-
Bécs leggyorsabb super street dragstere Magyarország
leggyorsabb super street dragstere ellen -
Lengyelország három leggyorsabb utcai autója kihívja
Magyarország három leggyorsabb utcai autóját - Tuningverseny
- Hangminőségverseny
- Bigfoot-bemutató
- Amerikai nagyvasak (amikben még volt anyag)
- Gumifüstölés! Roncsderbi!
Kitűnő autóbuzi-szórakozást kívánunk. Kapunyitás délben,
belépő 1500 Ft/fő, részletek
itt.
Akinek estére marad dobhártyája, az nem is volt ott.
Egy sugárhajtású dragster. Egy
jet car. Ilyen szeretett volna lenni minden ötvenes évekbeli
amerikai autó. És hozzá egy bolond ember, aki önszántából beleül és 4
g-vel passzíroztatja majd belszerveit gerincoszlopához. És hogy milyen
érzés 4 g? Képzelje el, ahogy este, sörrel és falatkákkal a kezében
szumót néz a tévében, majd valamelyik
rizses halon
hízott negyedtonnás tulok
A Kör c. film kislányához hasonlóan előmászik a készülékből és a
mellkasán landol. Dummm! És képzelje még hozzá, hogy eközben közel
négyszáz kilométeres sebességgel nyargal.
4 g nagyon sok. Ha egy utcai autó 1 g-t csinál kanyarban, már lehet
sziszegni és a bordáinkat recsegtető súlyon hüledezni.
Élt egy ember, aki ezen csak csendben mosolyogna.
John Stappnek
hívták, ezredes volt az amerikai légierőnél. Stapp a második
világháború után kérdőjelezte meg azt az addig elfogadott tényt, hogy
az emberi szervezet tűréshatára 18 g-nél van (ami azt is jelentette,
hogy a repülőgépeket például nem tervezték ennél nagyobb gyorsulás
kibírására). Az önmagukon kísérletező szimpatikus őrültek nemes
hagyományainak megfelelően Stapp 1947-től számtalanszor kötözte magát a
Gee Whiz rakétaszánra, saját szervezetén tesztelve a gyorsulás
hatásait. Egyszer például 46 g-nél. Ekkor Stapp minden testrésze saját
súlyának negyvenhatszorosát nyomta: több, mint egy kilós szemek
préselődtek a fejéhez, szíve pedig egy megtermett görögdinnye tömegével
vetekedett. A rengeteg extrém gyorsulástól komolyabb baja nem lett,
csonttöréseket és a szemfenekén elpattant ereket leszámítva. Otthonában
halt meg 89 évesen.
A gyorsulás, annak ellenére hogy túlélhető, kellemetlen élmény.
Néhány g fölött kipréseli a vért az agyból, ami csőlátáshoz, majd
eszméletvesztéshez vezet (remek amerikai katonai szlenggel: g-LOC, mint
gravity induced loss of consciousness). A vadászpilóták ilyen
körülmények között kénytelenek dolgozni, ezért ülnek
g-suitban , ami pneumatikusan vagy a ruhában elhelyezett
folyadéktömlők segítségével ellensúlyozza a túlnyomást. G-suit nélkül
5-6 g környékén az ember
elveszíti az eszméletét .
Top fuel dragsterek? Muhaha!
Azt mondják, a világ legintenzívebben gyorsuló járművei a
top fuel dragsterek . A hatalmas hátsó kerekű, síntestű,
nitrometánon és metanolon száguldó autók. Az űrsiklót
legyorsuló, 800 milliszekundumos 0-100-as idejükkel. A 4,4
másodperc alatt futott, 540 km/h sebességű negyedmérfölddel.
Pedig nem! 1977-ben Kitty O'Neil egy hidrogén-peroxiddal
hajtott rakétára szerelt négy keréken 3,22 másodperc alatt tett
meg negyed mérföldet a Mojave-sivatagban, 637 kilométeres
végsebességgel.
De a jet car nemcsak nagyon gyorsul, hanem nagyon gyorsan is megy: a
negyed mérföldes táv végén körülbelül 370-nel.
Hátborzongató sebesség. Másodpercenként több mint száz méter! Ha
közúton mennénk ennyivel, márpedig
van
olyan
országúti autó , ami képes erre, futballpályahosszal előttünk
történő eseményekre kellene egy másodpercen belül reagálnunk.
Nézzünk ezzel a szemmel vissza az időben majdnem hetven évet. Egész
pontosan 1938. január 28-án reggel nyolcig.
Egy alumíniumpanelekkel áramvonalassá tett Mercedes versenyautóban
Rudolf Caracciola 438 km/h sebességet ért el a Frankfurt melletti
Autobahnon, megdöntve ezzel a szárazföldi sebességrekordot. Ezt mondta
utána: "Ideges voltam. Az út vékony fehér fonallá vált, a felüljárók
alatt apró fekete lyukakkal. Át kellett fűznöm rajtuk az autót, mint
cérnát a tű fokán." Közvetlenül ezután nagy riválisa,
Bernd Rosemeyer következett egy középmotoros Auto Unionnal, amit jóval
440-es tempó felett oldalba kapott a szél és a fák közé sodort.
Rosemeyer kizuhant és szörnyethalt. Azóta se ment soha senki gyorsabban
Caracciolánál országúton, és talán nem is fog.
Szóval hagyja a
Forma-1-et, és jöjjön inkább
ki Tökölre, a reptérre. Minek a tévében monacói milliomosokat bámulni?
A távolság úgyis eltompítja az autóik gyönyörű hangját. Tökölön viszont
ott dübörögnek és füstölnek és sisteregnek és száguldanak majd,
karnyújtásnyira. És még buborékfóliát sem kell hoznia, ha a fülében
kellemes, pattanó hangokra vágyik.
