Ez az írás olyan felvetést, kérdést rögzít, mely nem hagy nyugodni.
Számtalanszor terrorizáltam már vele a kollégákat például ebéd közben,
egy-egy újonnan átvett tesztautó megbámulásakor, vagy épp a
szerkesztőségben, munka helyett.
Miért nem programozható az autó?
Tudjuk, hogy
az autógyártók mára teljesen elfelejtettek dolgokat. Például az
1950-es
Pobjedában egy elmés
kis csillagkerekes szerkezet mindenféle drága, pár év alatt elgyengülő,
majd tízezrekért cserélhető teleszkóp nélkül is képes nyitott
állapotban reteszelve tartani, majd egy kis emelésre újra becsukhatóvá
varázsolni a csomagtérajtót. Viszont kárpótlásul van számos okos
elektronikus szolgáltatás.
Esőérzékelő ablaktörlő, ajtóbecsukás után késleltetve kialvó
beltérvilágítás. Beépített bluetooth-os telefon-kihangosítás,
sötétedésérzékelő automata világítás. Fordulatszám függvényében változó
motorvezérlés, adaptív automata váltó. Egy bökésre hármat villantó
index, távirányítós központi zár. Fedélzeti számítógép, sebességtartó
automatika. És így tovább,
lassan annyi funkció, mint egy számítógépes programban, mondjuk mint
ebben a Wordben, amiben épp gépelek.
mint még annyi mást is.
De
a Word mégis komfortosabb, mert be tudom állítani olyannak,
amilyennek szeretném. A felső sávban azok az ikonok szerepelnek,
amelyeket kiraktam, és ott, ahova kiraktam. Ha teremtek egy új doksit,
12-es betűmérettel, Times New Roman betűtípussal, nyomtatási
elrendezésben indul, mert ezt állítottam be alapértelmezésnek. Makrókat
nem használok, de megtehetném, mint még annyi mást is.
Elvileg a
néha szidott , néha szeretett multiplexelt elektronikájú autóknál is
lehetne ez így. Én most nem kezdek kézbe támasztott állú, könyöklős
merengésbe,
milyen jó is volt rég, a számítógépek előtt, a kőbaltás,
számszeríjas, vitorláshajós, gőzmozdonyos időkben: a számítógép ott
van mindenütt, ott van az autóban is, és mindent ő irányít. De őt meg
irányíthatnám én.
vásárlónak, adna hozzá egy cédét, látványos intróval
Nem kéne hozzá sok. Szervizkomputer-csatlakozó gyakorlatilag minden
autón van.
Elég lenne ezt szabványosítani, mondjuk az USB-rendszer pont meg is
felelne, vagy akár egy madzagmentes Bluetooth-interface-t is el
tudok képzelni, és a gyártó írhatna autónként, vagy márkánként egy
programot, mondjuk Windows alá. Aztán amikor átadná az autót a boldog
vásárlónak, adna hozzá egy cédét, látványos intróval, logikus
kezelőfelülettel.
Amit beraknék a számítógépbe, aztán a kocsimon bármit beállíthatnék
én, mint vevő, mint felhasználó. Megmondhatnám, hogy a kulcsnélküli
rendszer hány méterről, melyik ajtót nyissa.
Megmondhatnám, hogy az automata klíma alapértelmezése márpedig 3-as
ventilátor, ablakra-lábra, 22 Celsius. Megmondhatnám, hogy a
tempomat gombjának nyomogatására 1, 2, 3, 10 km/h sebességnövekedést
várok. Mindenféle felelősség-tudomásulvétel után állítgathatnám az ESP
érzékenységét.
beállítás úgy, ahogy van.
Válogathatnék az automata sebességváltó lehetséges kapcsolási
karakterisztikái közül. Szabadon programozhatnék funkciókat gombokra:
az Opeleken például én dönthetném el a gyártó helyett, hogy a klímát
menüből, több gombnyomással akarom-e ki-be kapcsolgatni, vagy
inkább egy gombbal, gyorsan, egyszerűen. Meg úgy egyáltalán, bármit
állítgathatnék, amit a számítógép eddig csak előre fixált, beégetett
gyári értékek alapján variált.
Valószínűleg sok-sok embernek pont jó az a beállítás úgy, ahogy van.
Ha a gyártó szerint a kormányra vitt rádiógombok közül a kereső nem
keres, hanem a programozott csatornákat váltja, ha épp 1,5 másodpercig
kell nyomva tartani a hangerőszabályzó gombját a folyamatos
hangosításig, akkor ezt megtanulja, megszokja. De ha érzek magamban
annyi kreativitást, hogy a magam szája íze szerint programozhassam ezek
az értékeket -
miért ne tehessem meg? Hiszen elvileg semmi akadálya.
További cikkeink
