Alig három hete olvasom Rácz kollégától (akit egyébként mértéktartó
véleményéről ismerek), hogy lelkesen
buzdítja
az egyébként is pofátlanokat,
hogy csak rajta, így tovább, helyes a furakodás, méltányos a
buszsávon száguldozás. Ahogy hallottam tőle, sokan
félreértették szavait, hadd próbáljam itt összefoglalni a
tiltakozók ellenvéleményét.
Kezdjük a besorolást, kanyarodást, előzést segítő, valamint a
busznak-taxinak biztosított sávok használatával. Kétféle közmegegyezés
létezik. Az egyik szerint ezeket azért építették, hogy a szabályok
engedte keretek között teljes mértékben kihasználjuk őket, meggyorsítva
a velük végezhető manővereket.
Milyen hülyeség például, ha van kanyarodósáv, mégis a középsőből
indulnak jobbra, merő figyelmetlenségből vagy puszta kényelemből
(kevesebbet kell tekerni a kormányon, kisebb a centrifugális erő).
Ugyanígy, a kétszer egysávos utak azért nyílnak szét egy darabon
kétsávosra, hogy azalatt a lassúakat magunk mögött hagyjuk. Érdemes
kicsit részt venni az olasz városi közlekedésben, hamar rájövünk, ott
az út minden négyzetcentiméterét kihasználják.
A másik, a latinos tempónál jóval mérsékeltebb stílus azt mondja, ha
tudom, hogy a két sáv hamarosan összeszűkül, abba igyekszem minél
hamarabb, amelyik megmarad. Miért? Azért, mert a következő
kereszteződés, jelzőlámpa áteresztőképessége attól nem nagyobb, ha csak
a legvégén állunk be. Hadd illusztráljam pár példával, a budapesti
viszonyokból. Egyik rendszeres vitaforrás a pesti alsó rakpart északi
vége. A Margit hídtól idáig két sávon haladhatunk, majd szépen előre
jelezve elfogy a külső. Kb. 100 méteren keresztül nem fér el két autó
egymás mellett, aztán a jobbkanyar és a lámpa után egyik irányba egy, a
másikba két sáv visz. Szinte egész nap erős a forgalom.
Tízből 9 autó beáll a sorba - mert tudják, a külsőnek mindjárt vége
-, a maradék 10 % pedig nem törődik a többség néma diktátumával, és
szépen előrevág.
Tehát akkor mi magyarok, itt a fővárosban melyik típushoz tartozunk?
Ahhoz, akik beállnak türelmesen a sorba. Mit kéne tennie a néhánynak,
aki nem bírja elnézni, hogy üresen tátong az elfogyó szakasz? Nekik is
rostokolniuk kellene. Mert - már mondtam - nem jut át több autó a
kereszteződésen, ha ők előremennek. Van kivétel is, hogyne.
Ha az útszűkület a
lámpa vagy a kereszteződés után van, akkor tessék bátran
használni mindkét sávot, mert egységnyi idő alatt kétszer annyian
férnek át rajta, mintha mindenki a megmaradón menne. Ilyen mondjuk
Csepelen a Szabadkikötő út csepeli vége, a három sínpár plusz a
keresztforgalom úgyis sorokat generál. Vagy Észak-Pesten a Váci út -
Fóti út sarka. Jóllehet, itt az eltérő időpontban váltó lámpa miatt a
jobbra kanyarodókat akadályozzák az egyenesen haladók, de összességében
nagyobb a haszon, mint a veszteség.
A buszsáv rendeltetését remélhetőleg nem kell magyaráznom. A
tömegközlekedőket kívánják segíteni, még ha nem is mindenhol indokolt
és tökéletes a kivitelezés. A buszokon és a taxin kívül a köznép is
használhatja, amennyiben a kanyarodáshoz áthalad rajta.
Orbitális tévedésben van, aki szerint a kanyarodásra felkészülés
"sok száz métert is jelenthet". A záróvonal mellett egyértelműen
felfestett szaggatott jelzés ad lehetőséget, hogy a kereszteződés vagy
mellékutca előtt pár méterrel rálépjünk, és a lehetőség szerint
mihamarabb el is hagyjuk. Hogy állnak a belsőbb sávok, és én tudom,
hogy odébb lefordulok? Sajnálom, a KRESZ a méltányosság fogalmát nem
ismeri.
De mit látunk? Az üres kanyarodósávból egyenesen mennek. Az egyik
legdurvább példát illusztráltam is. Megint Csepel, Szabadkikötő út
vége. A sor szinte garantált, reggeltől estig.
Mit csinál a saját szóhasználatában élelmes? A Szállító utcába
bekanyarodást segítő hosszú kanyarodósávon előrevágtázik (sokszor a
záróvonalat átlépve korábban), hercig mozdulattal kikerüli a
járdaszigetet és az ott kezdődő besorolósávon előremegy. Ez úgy 300
méter, akár 10 perc előny. Egy darabig dühöngtem, nem engedtem be a
szarházikat, később rájöttem, nem hagyom, hogy megüssön a guta, azóta a
külsőben araszolok.
Aztán a busznak elkülönített útvonalat bizonyos személyek úgy
használják,
mintha csak nekik lenne ott, mint a Moszkvában a csinovnyikoknak
fenntartott külön belső sáv. Ehhez sem kellett sokáig lesnem az
alkalmat, hogy megörökíthessek pár szabálytalant. Az Alkotás utca,
Soroksári út mindkét irányban, Rákóczi út, Petőfi Sándor u., Kiskörút a
Városháza mögött, órákig lehetne sorolni a neuralgikus szakaszokat.
Persze, egy-kettő ebből tényleg lekanyarodik, de a nagyja a sor
elejének fürge elérését tűzte ki célul. Büntetlenül megteheti.
Tisztázzunk valamit gyorsan.
Ön, aki beengedi a szemtelenül furakodót, téved, ha azt hiszi, jót
cselekszik. Nem ez az út vezet az üdvözüléshez, sőt. Jótékonykodjon
máshol, ne az én kontómra, aki hátrébb áll, és válogatott átkokkal
illeti mindkettejüket, a tetű tahóját és a béna birkáját. Ezzel nem a
normális és tempós közlekedést, hanem a többit leszaró erőszakost
támogatja. El ne higgye, hogy a másiknak sürgősebb a dolga, netán más
jogai vannak, mert úgymond
presztízsautóban ül. Ha nem indult időben, az ő baja.
Harácsoljon össze helikoptert, akkor fentről röhöghet rajtunk, a
dugóban becsavarodókon, addig viszont ő is ugyanolyan tagja a
forgalomnak.
A szabálytalanul parkolókat sem szeretem jobban. Őszintén megmondom,
nem érdekel, hogy nem volt hely, ezért állt a második sorba, ferdén a
járdára, a megállni tilos hatálya alá, buszmegállóba. Talán tessék még
egy kört fáradni, esetleg odébb megállni.
Tudom, nem könnyű a gyaloglás, de ha mások megteszik, sikerülni
fog. Vagy végképp nincs hely? Ingyen tipp: tömegközlekedés. Nem,
abban sincs népgazdasági érdek, ha péntek délután fél háromkor töltik
fel a boltot áruval. Tessék hajnalban, amikor kihaltak az utcák.
A mellékelt képek nem a legsúlyosabb helyzeteket mutatják, de
rostokoltam már fél órát a belvárosban egy otthagyott furgon miatt, és
a közelben tébláboló rendőr - állítása szerint - semmit nem tudott
vele csinálni. A fehér kistehertől megálltak a trolik, a ponyvásat
lendülettel kerülte ki a rendőrautó, a kamion meg a rendőrkapitányság
oldalában parkolt (l. képgaléria). Teljesen természetes volt nekik,
legfeljebb néhányan átkozódnak.
Ezek voltak a könnyen megfogható szabálytalanságok. Mit szól a
záróvonalat semmibe vevőkhöz? Akiket nem érdekel, ha a szabályosan
közlekedő rántja félre a kormányt, ijedten lép a fékre, mert nem számít
erre? Ugye ön is észrevette, hogy sokan már a lámpa tilos jelzésére sem
állnak meg?
Nem figyelmetlenségből, vagy az érett sárgán átcsúszva, hanem
tudatosan, nagy gázzal, a kétségbeesetten fékező keresztben érkezőt
leszarva vagy még meg is fenyegetve.
Figyelve a tendenciát, a kisebb forgalmú utakon akár le is lehetne
szerelni a drága áramot csak pocsékoló villanyrendőröket. Ameddig
mégsem, lenne egy használható tippem a IX. kerületi kapitányságnak: a
Soroksári szervizútja, közigazgatási nevén Lechner Ödön fasor.
A Nemzeti Színház előtti lámpa ugyanúgy dísz, mint a Művészetek
Palotája mellett a záróvonal.
Persze, tudom, hogy ez csak nevetséges nyavalygás. 20 éve járom a
főváros útjait, és nemhogy javulna a helyzet, egyre tragikusabb. Ahogy
folyamatosan nő a közlekedők száma, ahogy állandósultak a torlódások,
úgy gondolják mind többen, hogy rájuk más, lazább szabályok
vonatkoznak. Javulás a nevelő célzatú szózatoktól, pár amatőrt
lebuktató kampányszerű ellenőrzésektől nem várhatunk.
Balkáni állapotokat makarenkói módszerrel lehet felszámolni.
Csak pofon helyett büntetni, büntetni, büntetni. Követelem, hogy a
közlekedési rendőrök ne bent ásítozzanak a kapitányságon, rajta,
bátran, jöjjenek ki és növeljék az állami bevételt.
De a legjobb a technikai arzenál növelése lenne.
Kamerákat akarok minden forgalmas útra, minden lámpához. Talán
nem is járok messze a megoldástól. Legalábbis valamiért hirtelen
nagyon aktív lett a Társaság a Szabadságjogokért nevű csoportosulás.
Drukkolok nekik, hogy még többször piszkálódhassanak a bíróságokon a
hatóságok ellen.
Ja, hogy
szerintük a döntés értelmében nem kell engedni "háborítatlan
magánszférához való jogunkból,
mostantól legalább tudhatjuk, mikor és hol működnek a kamerák, és
ezáltal kevésbé leszünk kiszolgáltatva a minket figyelőknek"?
Tudják, kedves jogvédők, akiknek nincs okuk a félelemre, inkább örülnek
a szükség esetén aktiválódó Nagy Testvérnek.
További cikkeink
