hirdetés

Azt hiszem, a hazai márkaszerviz-felhozatalt nem kell bemutatnom.
Vagy ugyanazok az öreg szakik dolgoznak, akik 30 éve a Zsigulikon
cseréltek gömbfejet – jobb esetben maszekként –, vagy a fiatal, szintén
alul fizetett, tapasztalat nélküli szerelők. Az viszont biztos, hogy
mindkettőt csak a fájront és a hóvégi boríték – bocsi, utalás –
izgatja. Persze
a kötelező továbbképzésekre vagy a főnök megy el, vagy a
szervizvezető, így az autónkon dolgozónak még az a motiváció sincs
meg, hogy ha kevesebb panasz érkezik rá, ő nyaralhat pár napot
Tihanyban. Vagy éppen a budaörsi Kaizen Dojóban, ahol a
Toyota-szerelőket képzik, elő-, ki-, tovább-.

Így aztán ne csodálkozzunk, ha néhány Toyota-tulajdonos szája
sarkában mosoly jelenik meg, vagy egyszerűen csak átkapcsolja a tévét
másik csatornára, ha a jól ismert reklámsorozat valamelyiket meglátja.
Tudják, amikben arról van szó, hogy
egy Toyota nem romolhat el. De elromolhat, és ezzel nincs semmi
probléma, hiszen minden elromolhat, valami előbb, valami később. Meg
kell javítani, és kész. Erre képezik a Kaizen Dojo tanulóit. Vagy nem.
Vagy nem mindenki járt ott, aki Toyota-márkaszervizben dolgozik. Pedig
kéne.

Mindenkinek vannak márkaszervizes történetei, teljesen mindegy,
milyen márkáról van szó. Vannak jó és rossz tapasztalatok.
Toyota-hetünkön a Toyota-márkaszervizekről mesélünk, vagyis inkább csak
egyről. Biztos vagyok benne, hogy
a jó tapasztalatok vannak túlsúlyban, de ezekről nincs miért
beszélni, hiszen a jól, gyorsan végzett munka az alapelvárás. Azért ne
dicsérjünk már meg valakit, mert a munkáját végzi. Viszont szidjuk meg,
ha nem végzi, vagy rosszul végzi.

Illés barátom sajnos ilyen brigáddal találkozott nem is olyan rég.
Kilenc hónapja kezdődött a dolog, mikor Clióját lecserélte egy vadiúj
Corollára. 1.4 D-4D, fekete, isteni. Illés autóvezető-oktató, így
a Corollába is bekerült jobb előre a pedálgép, és elég keményen
kerültek bele kilométerek is. (Most, kilenc hónaposan van benne
nagyjából 36 000). De ne gondoljuk, hogy ezzel van összefüggésben a
probléma. Teljesen mindennapi, sokkal kevesebb futásteljesítményű
Corollával is előfordulhat, hogy 8-10 000 km-nél elkezd morogni a
generátor. Csak másoknál ez később jelentkezik, ugye.

Szóval van ez a morgó hang, amiről még nem is tudni, hogy honnan
jön. A 15 000-es szerviznél még nincs gáz, a morgás még tűrhető, nem is
zavaró, a szervizben nem is veszik észre, nem mondanak semmit. 20
000-nél már komolyabb lett a hanghatás, így ismét szervizbe vitte az
autót és szólt, hogy meg kéne keresni, és jó lenne megszüntetni ezt.
Itt jött az első meglepetés a Toyota-márkaszerviz munkavégzésével
kapcsolatban.

Bevittek a műhelybe egy másik Corollát, behívták Illést is.
Beindították a másik Corollát, és megmutatták, hogy annak milyen hangja
van. Aztán beindították Illését is, és mutatták, hogy annak pont
ugyanolyan a hangja, nincs semmi morgás. Igen ám, de szemfüles
autóvezető-oktatónk
észrevette, hogy a saját kocsijában levették a generátorról a
szíjat, így az nem forgott. Jelezte ezt az észrevételt. Ja, bocsi,
elfelejtettük visszatenni - mondták, majd visszatették. És jééé,
megjött a morgás is. Egyértelművé vált tehát, hogy a generátor a hibás.
Mondjuk a csapágyazása.

Előkerült hát a műhelyvezető, aki
kikérte magának, hogy egy Toyota generátora elromoljon. Hiszen
ebben az autóban már az újabb generációs, megerősített, duplán
csapágyazott generátor van. Aztán konzíliumot hívtak össze a műhelyben,
és arra jutottak, mégis a csapágyazás lesz hibás. Viszont... viszont...
ezt nem lehet ám csak úgy kicserélni. A naaagy Toyota engedélye kell
hozzá, hiszen ez egy újabb generációs, megerősített, duplán
csapágyazott generátor, aminek meghibásodását nem lesz egyszerű letolni
a torkukon. De megpróbálják. (Kiváncsi lennék arra az esetre, ha nem
sikerül.) Péntek van, Illés fáradjon haza, hétfőn felhívják telefonon,
és elmondják, mit mondott a nagy fej.

Innentől pont három hétig nem történt semmi. Se telefon, se semmi.
Csak a morgás kezdett egyre durvább lenni. Így Illés hívta fel a
márkaszervizt, hogy mi a stájsz. Azt mondták neki: nyugika, rajta
vagyunk a dolgon, majd jelentkezünk. Újabb két hét telt el, miközben
a morgás kaparó, berágódós hanggá alakult. Illés újra
telefonált, hogy a garanciális autóját most már nagyon szeretné rendben
látni. Ja, igen, mondták, hát akkor a jövő héten jöjjön be, és
kicserélik azokat a csapágyakat.

A történet persze nem itt ér véget. Előtte jön a második meglepetés,
amivel a Toyota-márkaszerviz Kaizen Dojóban képzett dolgozói előálltak.
Kiderült ugyanis, hogy a csapágyakat nem is lehet kicserélni. Az
egész forgórészt kell. Muhahaha. Csak nem beesett a robbantott ábra
az asztal mögé, és csak a mostani takarításnál került elő? Mert ha nem
ez történt, akkor hogyhogy eddig ezt senki nem tudta?

A forgórészcsere egy teljes munkanapot vett igénybe, ami az előző
vizsgálattal együtt már a második, ami kiesik a Corolla munkaidejéből.
Csereautó persze nincs (az előző Clióhoz mindig kapott
csereautót, ha szervizeltette), amivel dolgozni ugyan nem tudott volna,
de legalább lett volna mivel hazamenni. Viszont legalább kicserélték,
bent van a régi házban az új forgórész, mehet isten hírével. A hazafelé
úton már érezhető volt a jól végzett munka hatása. Megszűnt a berágodós
kaparó hang. Már csak az a morgó van meg, ami 8-10 000 km-nél
jelentkezett először.

Tanulság nincs. Nem hinném, hogy lenne olyan, aki azt hinné,
hogy ennél a márkánál minden rendben, hiszen itt is emberek dolgoznak,
akik vagy 30 éve a Zsigulikon cseréltek gömbfejet – jobb esetben
maszekként –, vagy fiatal, szintén alulfizetett, tapasztalat nélküli
szerelők.