A rendszámukon sárga környezetvédelmi plakettet hordó autók idén ősztől nem hajthatnak be fővárosunk nagyobb részébe. Ha ésszel alkották volna a rendeletet, egyet is értenék a kigondolókkal, ahogy tökéletesen megértem, miért hoztak hasonló lépéseket az önkormányzatok Európa számos nagyvárosában. De nálunk megint az okos állampolgárok helyére málé tinókat képzelő, sunyi döntéshozói gyakorlat működött. Mint általában.

hirdetés

#plates tr td, #plates tr th {
padding: 0 5px;
}
#plates tr td {
border-top: 1px solid black;
}
#plates .yellow {
background-color: #FFFFCC;
}
#plates .green {
background-color: #CCFFCC;
}

Ha süllyed a ház, reped a fal, a buta ember leveri
a vakolatot, újrakeni, kifest. Aztán csodálkozik, hogy egy év
múlva megint lereped az egész. És mit tesz az okos zsivány? Pontosan
ugyanezt, csak ő festés után azonnal meghirdeti az ingatlant. Mert
alapot megerősíteni, betoninjekciózni, szigetelni iszonyatos pénz,
ilyenbe csak az kezd, aki szereti azt a házat, és meg is akarja
tartani.

Van ugye ez a sokszor földbe döngölt ország, amiben élünk,
mármint ez a magyar. Dúltak itt már mindenféle népek, de egyre
erősebb a gyanúm, hogy a tatár, a török, az osztrák és
az orosz együttvéve nem ártott annyit nekünk, mint mi magunk.
A rossz, rövidlátó, de leginkább cinikusnak mondható taktikázás,
a "majd a következő kormány ellapátolja a trágyadombot,
aminek a szagától mi már kicsit fuldoklunk" mentalitás miatt ebben
az országban soha semmi nem készül el rendesen. Csak szaporodnak
a félszívvel kipipált tételek egy mind hosszabb
restancialistán.

Tudom én, mindkét (-három, -négy, -öt) oldal mit szajkóz: az
orbánkormány adja át azt nagy mellénnyel, amit a hornkormány
összelapátolt, utána meg sütkérezik a dicsfényben.
A gyurcsánykormány aztán szétrombolja , amit az orbánkormány jól
felépített, és az alkatrészekből csinál valami mást, amit
a magáénak hív. Aztán majd jól jön egy kovácspistakormány,
a legvasaltabb mosolyú, legfehérebb inggallérú, amely, miután
megnyerte a választásokat, az egészet leönti benzinnel 2010.
augusztus huszadikán, és abból él majd négy évig, hogy ő csinálta
a legnagyobb tűzijátékot alkotmányunk ünnepén – gondolom én.

Mi meg leszünk olyan egyszerűek, hogy legalább két hónapig örülünk
kovácspistáéknak, a nagy tűzijátéknak, mert végre nem
a hornorbángyurcsányantall van hatalmon. Aztán pedig meg akarjuk
lincselni kovácspistaszenátort három és fél éven át.

Nem ér, hogy a tiéd a magasabb homokvár, ezért széttúrom
a tiedet, te meg ráugrasz az enyémre, megmonlaka Zirénke néninek.
Aztán úgyis jön a Béla a nagycsoportból, és röhögve
szétugrálja az egészet, mert ő a legerősebb, és még
a medzsókat is elveszi. Szánalmas az egész. Egy óvoda,
tényleg.

És legalább ilyen szánalmas az alábbi rendelet, idézem egy korábbi
cikkünkből:

"2009. október 20-tól kezdődően a szmoghelyzet kialakulásának
megelőzése érdekében a rendszámtáblán sárga színű, hatszögletű
környezetvédelmi plakettel ellátott gépjárművek forgalma tilos lesz az
október 20-tól március 8-ig tartó időszakban az Árpád híd−Róbert Károly
körút−Hungária körút−Könyves Kálmán körút−Lágymányosi híd−Dombóvári
út−Sárbogárdi út−Hamzsabégi utca−Budaörsi út−Alkotás utca−Krisztina
körút−Vérmező út−Margit körút−Bem József utca−Bem rakpart−Árpád
fejedelem útja−Lajos utca−Pacsirtamező utca által határolt területen,
kivéve a Budai alsó rakpartot. Ez a döntés független
a légszennyezettségtől."

Jókora pofon a büdös, barna, ragadósnak, amibe anyukánk szerint
nem szabad belenyúlni.

Honnan is jött a szmoggyilkos ötlet? Európából természetesen,
ahová elvileg szeretnénk tartani, sokak véleményével szembeszegülve
pedig én még mindig szeretnék tartani, méghozzá szeretett hazámmal
együtt. Sokkal inkább mennék arra, mint Ukrajna, Albánia, Macedónia,
Törökország felé, bár semmi bajom azokkal a népekkel, de engem már
csak úgy programoztak fel, hogy Nyugatra kell nézni, arra van
a jóság. Aztán persze lehet, hogy nincs igazam, mert
a válságot éppen azok az európai államok élik majd túl, amelyekben
elég olcsó lesz a munkaerő, hogy a kínaiaknak is konkurenciát
teremtsenek. Akkor jobb lesz nekünk a Kelet, mint az EU.

Attól még szeretném, ha a Nyugat-Európában levő általános
nyugi, jó közérzet, magas átlagéletkor, jövőbe vetett hit meghonosodna
valahogy nálunk is, így ezeregynéhány év után. És tudom, hogy most
mindenütt tré a helyzet, de aki jár kint, Nyugaton – mert arra még
mindig nagybetűvel gondolunk –, tudja, hogy arrafelé valahogy mégis
jobb a levegő. A szó átvitt, de a szó szoros értelmében
is.

A környezetvédelem Nyugat-Európában komoly hagyományokra tekint
vissza. Jártam 1972-ben Svájcban, ott már akkor sem volt egy darab
szemét az utcán, és nem azért, mert takarították, hanem mert eleve nem
dobták el. Jártam 1979-ben Olaszországban, ott mondjuk kosz volt. De
mára ott sincs akkora, észbe kaptak. Svájci persze nem lennék, mert
a svájci egymást jelentgeti fel gyorshajtás, az alsógatyáknak
a külső zsinórra való teregetése és a szelektív
papírgyűjtőben véletlenül bennfelejtett nejlonzacskó miatt.

De olasz lennék, és svéd is, meg holland, angol és dán is. Ők már
megtanulták szeretni a saját nagyvárosi környezetüket, nem
szaratják a kutyát a szomszéd utcája előtti fűre, nem
ragasztják teli a környék villanyoszlopait cetlikkel, amikor el
akarják adni a házukat, és nem jelentik fel az utca végén levő
gyorsmosodát a munkaügynél, a Köjálnál és az APEH-nél, csak
mert úgy látják, beindult a bolt. Persze kivételek ott is vannak,
de közel sem annyi, mint nálunk.

És ezekben a nyugati országokban az elmúlt két esztendő során
környezetvédelmi korlátozásokat vezettek be a közúti
gépjárművekre. Tipikusan az elektronmikroszkóppal mérhető kibocsátásnál
érezhetően durvábbat produkáló Euro 2-es normájú autóknál húzták meg
a határt, de ez területről területre változik. Aki alatta füstöl,
nem mehet be a városba, aki fölötte termeli a zoxigént,
bemehet.

Nálunk nem ilyen finom a besorolási rendszer, inkább amolyan
magyar népmesés. Ismerik a Mátyás királyos mesét: hoztam is
valamit, meg nem is. Hát most csináltunk is valamit, meg nem is. Hármas
hatású katalizátor (a végtelenül egyszerű magyar jogalkotók szerint
"szabályzott katalizátor") nélküli benzinmotoros autók, illetve
a környezetszennyezőbb, régi konstrukciójú dízelek tartoznak
a sárga plakettes táborba, ezekre most rájár majd a rúd. És
minden hármas hatású katalizátoros benzines és a kilencvenes évek
elején még tisztább üzeműnek tartott dízel a zöld plakettes
kategóriába, őket keblére öleli a hatalom.

Már akkor sem tetszett a magyar rendelet, amikor először, még
szándék formájában szó esett róla. A fővárosi utakon ugyanis már
alig fut karburátoros, D- és K-Jetronic befecskendezős benzines,
illetve elő- és örvénykamrás dízelautó. Ami ilyen, azt főleg vidéken
használják, ott meg nem terveznek még a budapestihez hasonló
korlátozást.

Ám a spórolási okokból kétlépcsősre vett, évek óta módosítatlan
besorolási rendszert többlépcsősre alakítani, az emissziós határokat
frissíteni szörnyűségesen drága lenne. Bár elméletben a hatóságok
odafigyelnek a mindenféle Euro-normákra, a gyakorlati
használatban szinte mindegy, hogy Euro-hányas autónk van, legyen benne
lambda-szonda, akkor már jól van. A szintek érvényesítéséhez
átképzésre, újfajta zöldkártyára, sokféle matricaszínre, új gépekre,
kezelői továbbképzésekre lenne szükség – a komplikációk
a töppedt, béna döntéshozók számára beláthatatlanok.

Nyugaton a környezetet érezhetően szennyező jármű nem mehet be
a már érezhetően szennyezett levegőjű városokba – ennyi. Nálunk
sajnos a sárga-zöld határ nem oda esik, hanem jóval lejjebb van.
Ez valahol Euro 2 és Euro 3 között lenne a benzinmotoroknál.

Viszont most télen a szállópor-koncentráció vészes mértéket
öltött Budapest légterében, sokan folyamatosan köhögtek december-január
folyamán, nem volt vicc a riadó,
nyugaton már tiltják is kifele a porkoncentrációt növelő
autókat. Port viszont a régi benzinmotorok nem csinálnak, csak
a dízelek, de arra nálunk nincs módszer, hogy külön a régi
dízeleket tiltsuk ki. Arra sincs, hogy a korszerűtlen
benzineseket, ha a CO-szint száll el.

És nem is igazán az autók a hibásak, hanem a hőerőművek,
amelyek nagyságrendekkel több port termelnek, de ezzel nem illik
foglalkozni, hiszen a lakossági áram, meg a gyárak, meg
ilyenek. Atomerőmű persze ne legyen, mert akkor sugárzik majd
a konnektor, és kilenc lába lesz a lakótelepi csótánynak.
Hogy irigylem a franciákat, még ők is képesek voltak beadni
a derekukat atomügyben, pedig ott nagyon erős a zöld lobbi.
De áram kell, lehetőleg olcsón, a korom meg tönkreteszi
a levegőt, egyelőre nincs jobb a nukleáris energiánál, ők
legalább belátták. Mindegy.

A sebtében hozott szmogriadóval egyetemben létrejött a hosszú
távú cselekvési terv is: fixen tiltsuk ki a belvárosból azt
a sok, gonosz, füst- és aldehidköpő öreg szörnyeteget, amelyektől
rossz a város levegője, még azoknak az autóit is,
akik ott laknak . És születé a fent beidézett, a belebbi
városkerületek levegőjét féltőn óvó, imáinkba emelendő rendelet is,
korábban erről is írtunk . Egyébként baromság az egész, az utolsó bötűig, pláne
hogy a leggyilkosabban környezetszennyező, kéket, feketét, fehéret
köpő borzalmakat – úgynevezett Ikarus típusú autóbusz – éppen
a kitiltó szerv működteti, éppen azoknak a pénzéből, akik jó
levegőt szeretnének szívni. Hát, a jó levegő ezek szerint kimarad
a lehetőségek közül, csak a szívás marad fenn a rostán.
Manapság ez is valami.

A Totalcar rendszeres olvasói közül sokan tudják talán, hogy öreg
autóim vannak. Mind sárga plakettes. A feléségem szuperül
karbantartott, szinte újszerűként működő, de mellesleg már 464 ezer
kilométert futott, 1986-os 190 D Mercedese – családunk egyetlen igazi
új autója – is sárga plakettes. Mi tehát alaposan érintettek vagyunk az
ügyben. Csakhogy ez a megállapítás téves.

Én ugyanis áprilistól novemberig motorral járok, dolgozni elsősorban
ötven köbcentis, négyütemű kismotorral hajtok, már amikor működik,
részben éppen azért, hogy kompenzáljak a négy-öthónapnyi
koromteregetésért. A feleségemnek is van egy ötvenes Vespája –
vagy azzal jár be munkahelyére, a Bajcsy-Zsilinszky útra, vagy
földalattival. Autóval az elmúlt tíz évben maximum évente négy-öt
alkalommal mentünk a leendő tiltott zónán belülre. Karácsonykor
a nagyszülőktől hazafelé, a gyerekeknek megmutatni
a kivilágított Andrássy utat, amikor muszáj volt valamiért
beugranunk a Westendbe (bár most már átszoktunk az Árkádra, hiába,
külvárosiasodunk, no), meg akadt talán egy vagy két mozi, házassági
évfordulós japán kajálda a sorban.

Zuglóban lakom, a munkahelyem Újpesten van, nincs miért
bemennem a citybe. Ha örökre kitiltanak a belvárosból, nem
fogok zokogni. Sörözni busszal járok, meg metróval, a ritka
városon belüli elintéznivalóimat azokra a hónapokra időzítem,
amikor motorral közlekedek, st, néha még bringával is bemerészkedek.
Még a Vörösmarty téri, karácsonyi hacacáréra is kisföldalattival
szoktunk menni a gyerekekkel. Nem irtózunk mink
a BKV-tól.

De ez a buta diszkrimináció engem speciel zavar. Egyik nap
beautóztam a városba, mert leejtettem a navigációs
rendszeremet, és valaki arrafelé mondott jó szervizt. Álltam
a dugóban, s unalmamban elkezdtem számolgatni a sárga
plakettes autókat. Nem kellett einsteini ész hozzá, hogy megjegyezzem
a számot. Összesen hármat számoltam össze vagy negyvenből, de
akkor még nem tudományoskodtam. Azóta piszkál a gondolat, hogy
a hatalom csak játszik az öregautósokkal.

Március első hétfőjén
vén kombi Mercimmel nyakamba vettem a várost. Célom volt
minden autó rendszámát lefotózni, amelyik velem egy irányba halad.
A szembejövőket, keresztben közlekedőket jórészt kihagytam, mert
azokon nem látszik a plakett, a parkolókról nem vettem
tudomást, mert azok lehet, hogy évek óta egy helyben állnak. Út mellett
álló kocsit csak akkor fotóztam, ha égett a lámpája,
a tulajdonos frissen szállt ki belőle, illetve láttam épp
megállni.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Száz kilométert szerettem volna autózni a Hungária körgyűrű,
illetve a nagyjából az Alkotás utca vonalán belüli részen, de
végül csak bő 85-öt bírtam. Egyrészt egyre jobban felment bennem
a pumpa a sok erőszakos tahótól, másrészt fóbiám van
a tömegtől, és ezt autóban is érzem. Nem véletlenül nem járok
kocsival a városba.

Újpestről a Reitter Ferenc utca, majd a Lehel út vonalán
behatoltam a városba. Folyamatosan fotóztam. Utálom az automata
váltót, de amikor már fájt a kezem attól, hogy a két ujjal
szorongatott digigéppel váltok, már kicsit hanyagoltam volna ezt az
egész kapcsolgatásos témát. Szerencsére eddig még sose kellett ennyit
vezetnem odabent, a káoszban.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Az igazi belváros után bejártam a nyóckert,
a kilencediket, a tizenharmadikat, a Hősök terét,
a kiskörutat, az Attila utat – mindent, hátha néhol sűrűbbé válik
a használatban levő öregautó-koncentráció. Órákon át vezettem,
fotóztam, kerestem a sárga plaketteket. Mellesleg vágytam valami
normális rádióadóra. Sajnos a 24 éves Blaupunkt csak
a Slágert, a Danubiust meg az ilyen kommersz izéket veszi
megbízhatóan.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Tudják, mi lett az eredmény? 331 autót fotóztam le értelmezhetően,
közülük 14-en volt sárga matrica. De ha levonom azt a két Ikarus
buszt, amit úgyse fognak majd kitiltani, mert BKV-járat mindkettő,
akkor összesen 12 megbélyegzett, vén rom marad. Hiszen még az ősrégi
Mitsubishi Galanton, az első szériás Clión, de még egyes Lada Samarákon
és a második szériás Fiat Unókon is zöld plakett van! Sőt,
legnagyobb meglepetésemre egy korai, még narancssárga indexes, W124-es
Mercedesen, illetve ősi Hyundai Ponyn is ződplecsnit találtam!

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Mit gondolnak, mi lesz, ha azt a két Opel Kadettet, egy szem
Marutit, szóló dízel Fiat Pandát kitiltják majd? Alpesi levegőt
szippantunk a Moszkva téren? Ez lesz Dr. Kelogg terápiája?
Höhöhöhö, jó vicc.

Persze, láttam jó pár sárga plakettes autót. Parkolni. Mert ezekkel
már csak hébe-hóba közlekednek. És nem véletlen, hogy a minősített
veterán autókra (OT-s rendszám) nem vonatkozik a rendelet –
egyetlen ilyet sem láttam, pedig három órán át küszködtem
a legforgalmasabb helyeken. Nem volt kockázatos engedményt
tenni.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Már a régi rómaiak is felismerték, hogy ha nagy a baj az
állami vezetésben, nincs pénz úrrá lenni a legnagyobb gondokon, az
egyetlen megoldás a hatalmon maradáshoz, ha enni adnak
a lakosságnak, és szórakoztatják a plebset. Panem et
circenses – kenyér és cirkusz – mondták erre a húzásra.

Ugyanitt tartunk. Környezetvédelem csak alibiből van, az olajjal
működő hőerőművek gomolygó rétegekben ontják ránk a kormot, de
azokról nem illik beszélni, hiszen megszoktuk, már együtt élünk velük
fél évszázada, meg egyébként is, az olajkályha is így működik, mégse
harap. A 60-70 közötti IQ-val rendelkező, a XXI. század
vallási fanatikusainak tekinthető zöldek sűrűn keltik a hisztériát
az atom ellen, ezért Paks bővítése nehézségekbe ütközik. Ezeket
a dolgokat piszkálni nem szabad. Menjünk hát neki annak
a húsz darab ruppótlan hülyének, régiautós fanatikusnak, aki még
egyáltalán be mer menni Budapestre a sárga bélyeggel a farán.
Tiltsuk ki őket, mindenki örülni fog, mindenki azt hiszi majd, hogy egy
súlyos probléma megoldódott.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

De azért érdemes tudni: privát, mérésem szerint négy százalékot
érint majd a kitiltás, pedig bő háromszáz autó már egészen rendes
mintavétel. Tulajdonosaik jogosan érzik majd magukat az új kor
nemecsekernőinek, Nagy Imréinek – azért áldozzák be őket, hogy az
igazán égető problémákat, amelyeket csak súlyos pénzek árán,
a lakosság felzúdulását kockáztató intézkedésekkel lehetne
javítani, még el lehessen odázni pár évig.

Elfogadom, hogy csökkenteni kell a szmogot, mi több, abszolút
egyetértek az elgondolással. Azt is belátom, hogy a fő korom- és
portermelőkhöz, a hőerőművekhez, cementgyárakhoz még nem lehet
hozzányúlni. De azzal, hogy az autók kevesebb, mint négy százalékát
kitiltják a városból, még nem érnek el semmit, senkik. Jóval
többet ki kellene tiltani, hogy bármennyire érezhető legyen
a hatás, akár műszerekkel is. Remélem, ezt azért ott fent is
tudják, ahol illik sírósra görbült szájat hordani egy hónapig, ha
véletlenül kiveszik az öltönyös segg alól a bőrös-sofőrös Audit,
és ingyenbenzines, de szövetbelsős, privátvezetős Passatot tesznek
helyette alája.

Cukorkát a hõzöngõ tömegnek!

Én mondjuk, letojom ezt az egész plakettmizériát, nem kell nekem
bel-Budapest, pláne nem autóval. Ha nagyon cudar lesz a helyzet,
és befelé költözik a cég, majd veszek egy zöld plakettes Pandát,
Citroën AX-et százezerért, vagy esetleg melegebbre cserélem mostani
motorosruhámat, és ezzel megoldottam a sárga plakettes kérdést. De
mi lesz azokkal, akik havi százezerből élnek? És mi lesz azokkal, akik
havi százezerből élnek a hatodik kerületben, és van egy Zsigulijuk
az utcán? Egyáltalán – komolyan gondolják a döntéshozók, hogy
néhány ellenség szerzésén túlmenően elérnek bármit is ezzel
a rendelettel?