Színes autók fekete mozdonyok között. A Citroënnél szétszereltek, a Mininél összeraktak, az Audi a gyári múzeumból csipegetett. Már a parkoló is felért egy jobb kiállítással, a csarnokban pedig hatalmas sóhajok szakadtak fel a publikumból, amíg a vágy titokzatos tárgyain legeltette szemét.
Az Oldtimer Expót én már a helyszíne, a budapesti
Vasúttörténeti Park miatt is kedvelem. Ha az embernek tele lesz
a feje a sok régi és nem annyira régi két- és négykerekűvel,
csak kimegy a szabadba, és hatalmas, százkerekű, koromfekete
gőzmozdonyokon mászkálásokkal, valamint a kerti kisvasúton való
körözéssel relaxálhat. Vagy egyszerűen elterülhet a gyepen és
nézheti a kék eget húsz percig, mielőtt újra beleveti magát
a C betűt formáló vasúti indóház forgatagába.
Kétszáz veteránautót végignézni komoly sokkhatást okozhat, és még
hozzá kell adni a parkolóban álldogáló oldtimerek számát,
amelyekkel a rendezvényre látogató veteránautó-tulajdonosok
érkeztek. VW Karmann-Ghia, Alfa kabrió, faros Ikarus, Lada taxi, Opel
Commodore, Citroën DS és még vagy ötvenféle régiség álldogált szép
sorban − akinek nincs pénze jegyre, már ott komplett kiállítást
láthatott. Aki pedig megvette a méltányosan árazott belépőt,
kisebbfajta mennyországba került. Százéves az Audi és a Morgan,
kilencven a Citroën, hatvanéves a KGST, ötvenéves a Mini
− ha gonosz lennék, azt mondanám, ilyen apropók köré könnyű jó
rendezvényt kanyarítani.
De egyfelől nem vagyok gonosz nagyon, másfelől pedig tudom, mennyi
erőfeszítéssel jár egy ilyen seregszemle összelegózása és lebonyolítása
− úgyhogy részemről riszpekt mindenkinek, aki a projekten
dolgozott. Az idei Expo főbb slágertémáit már a hétvége előtt
felsorolta Tóth Zoli kolléga a
kedvcsináló előzetesben , én pedig megpróbálom sok-sok kép segítségével, némi
kategorizálással átadni az élményt, ami az idei Oldtimer Expón ért.
Audi 100
A főbejárat felől érkező látogatóknak a centenáriumát ünneplő
Audi kollekciójánál gyökerezett földbe először a lába.
A kiállított járművek nagyrészt a gyári múzeumból érkeztek,
és a cég előéletéhez tartozó Auto Unionok, NSU-k, Wandererek,
Horchok, DKW-k és NSU-k között elegáns luxuskabriók éppúgy akadtak,
mind durva versenygépek. A jónép főleg a két, Walter Röhrl
által vezetett amerikai terminátor előtt kattogtatta megállás nélkül
a fényképezős mobilját.
Az S1-es Audi Quattróval a hírhedt Pikes Peak hegyre felfutó
versenyen döntött pályacsúcsot a legendás pilóta 1987-ben,
itt egy videó,
ahol megtekinthető a mester vezetéstechnikája. A Murvás útra
elöl-hátul hatalmas szárnyak nyomták a direkt arra az alkalomra
megépített S1-es célszerszámot.
A másik szörnyeteg, az Audi 200 Turbo Quattro Trans Am, melyet Röhl,
illetve Hurley Haywood és Hans-Joachim Stuck az USA
túrauató-bajnokságában hajtott, valójában az S1-es technikáját
rejtette, csak pályaviszonyokra adaptálva, és még harminc lóerővel
erősebb, 630 lóerős motorral. A három versenyző 1988-ban bajnoki
címet autózott össze az Audinak úgy, hogy a 13 futamból nyolcszor
állhattak a dobogó legfelső fokán.
A stand legszebb autójából, a hatalmas Horchból csak úgy
sugárzott a kifinomult elegancia − a magyar szívnek mégis
a mindössze tizenöt lóerős Wanderer volt a legkedvesebb. Ezt
önjáró fűrészgépnek használták, amikor mai tulajdonosa, Varga Jenő
rábukkant és megmentette. A típusból mindössze öt darab maradt
fenn, még a gyári gyűjteményből is hiányzik.
Mini 50
Ezer négyzetméteres kiállítótérben mutatták be a Mini Club
Hungary tagjai a Minik evolúcióját. Láthattunk Mini raliautót, Mr.
Bean-Minit, favázutánzattal díszített Mini kombit, luxus Minit
(leánykori neve: Riley Elf) és az ország egyetlen Mini Moke-ját is meg
lehetett csodálni. A magyar megszállottak egy csapata az osztrák
Michael Hwezda irányításával az expó három napja alatt összerakott és
beindított egy ritka, 1964-es Mini Cooper S-t. Szombat este leleplezték
a Mini kabriójának új változatát, előtte pedig a minisek
a fővédnök brit nagykövettel, őexcellenciája Greg Dorey-val az
élen megkocsikáztatták a Tűzoltó utcai gyermekklinika kis
betegeit, majd hatalmas felvonulást csaptak a fővároson
keresztül.
Az Expón a megszállottak hosszasan tanulmányozhatták az egyes
évjáratok és modellváltozatok közötti eltéréseket, megfigyelve, hogyan
változtak az emblémák, a hűtőmaszkok, a felnik,
a műszerfalak. Én leginkább azzal töltöttem az időmet, hogy
megpróbáltam elképzelni, hogyan fért el ezekben a nagyobb zsebben
jól elférő matchboxokban egy jól táplált brit mintacsalád. Tudom,
tudom, Sir Issigonis legendás térkoncepciója − de azért mégis… Nyilván
csak akkor derül ez ki, ha pár napig vezethetek egyet − bár nem tudom,
van-e olyan elszánt Mini-tulajdonos, aki hajlandó lenne ekkora
áldozatra.
Citroën 90
A francia vállalkozó, André Citroën 1919-ben kezdett autógyártásba −
ő és utódai számos különleges alkotással lepték meg az autóvásárlókat
az elmúlt kilencven évben. Az én kedvenceim: az önhordó karosszériás,
elsőkerék-hajtású Traction Avant, a Rút Kiskacsa CV2, az istennői
DS19 és 21, valamint az elegáns, Maserati-motoros SM. Az utóbbiból most
nem volt kiállított példány, a többit azonban elnézegethettem,
sőt, megtekinthettem egy különleges akciót is.
Egy Kacsát rendszeresen elemeire bontott, majd összeszerelt két
markos férfiú, akiknek a nyolcperces szintidejébe némi kedélyes
borozgatás is belefért. A produkciót figyelve a fiamban az
a mély meggyőződés alakult ki, hogy a haverokkal ők is tudnak
autót építeni, ha pár hétre kölcsönadom a garázst. Az Expón
kiállított Citroënek közül egy kék DS 21 kupé volt a kedvencem:
ilyen rövidített tengelytávú, kétajtós, Masertai-motoros géppel nyerte
Robert Neyret és Jacques Terramorsi 1969-ben és 1970-ben a Marokkó
ralit.
Morgan 100
Az ifjú H. F. S. Morgan ripityára tört egy 3 lóerős Benzt, amikor
vezetni tanult, de ez nem vette el a kedvét az autózástól.
1906-ban szervizt nyitott, illetve egy Wolseley busszal fuvarozta
a vállalkozó kedvű utasokat Malvern és Gloucester között. 1909-ben
építette első saját járművét, egy Peugeot motorral hajtott, együléses,
csővázas, háromkerekű autót. A családi céget az autókra adott
előlegekből fejlesztette, és kellő alapozás után 1912-ben hozta létre
a Morgan Motor Companyt.
Régi Morganek a kiállításon nem voltak, de a mostaniak is
nagyjából úgy néznek ki, mint az ötven évvel ezelőttiek. Kivétel az
Aero 8, ami úgy fest, mint egy idézőjelbe tett múltidézés. Emiatt sokan
imádják, mások utálják, én magam az előbbi csoportba tartozom. Ha már
ilyen szép kerek évforduló van, a TC vadembergárdája, ööööö,
bocsánat, szakembergárdája is rövidesen kipróbálja ezeket
a kortalan gépeket, a magyar Morgan-szalon kínálatából
szemezgetve.
KGST 60
Örömteli évforduló, vagy sem, a tény attól még tény marad:
a szocialista országok a Nagy Testvéri Szovjetunió
vezetésével hatvan évvel ezelőtt alakították meg a KGST-t,
a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. A korszakra
a kiállítás területén szétszórva számos autó emlékeztetett.
Gazdagon felszerelt 120-as Skoda, szerényen kucorgó Kispolszki, egy
gyönyörűen restaurált Skoda 110 R kupé, ötvenes évekbeli Moszkvics,
fekete állami Csajka, többféle Volga és persze a magyar ipar
büszkeségei, a faros Ikarus 55 és a Bamakót megjárt Csepel
teherautó. És egy igazi különlegesség: Trabant-technikára alapozott
Formula Easter versenyautó, amiből egyetlen példány van Európában, az
is magyar tulajdonban. Állítólag egészen gyors, hiszen a hatvan
lóerőre izmosított Trabi-motornak mindössze 300 kilós tömeget (plusz
a versenyző) kell mozgatnia.
Németek, olaszok, franciák
Az évfordulós standok mellett természetesen még számos egyéb veterán
között lehetett bolyongani. A német ipart egy elég jó
BMW-válogatás, továbbá Mercedes youngtimerek, egy szemléltető céllal
félbevágott farmotoros Merci, egy katonai VW Kübelwagen és egy
fóliasátor alatt zöldellő Porsche 911-es képviselte. Amikor
a BMW-k között megláttam a fehér, cápaorrú 316-ost, hosszasan
téptem a nem létező hajamat, arra gondolva, hogy meggondolatlanul
eladtam vagy tíz évvel ezelőtt az én 1977-es 320-asomat, ami most már
akár OT rendszámos veterán autó is lehetne.
A francia választékot a Citroënek mellett néhány Peugeot
képviselte, köztük egy gyönyörű 404-es kupé, amit
a Pásztor-Classic állított ki. Az egyik standon ott álldogált egy
Renault R12-es is, az alulmúlhatatlanul vacak minőségű Dacia 1310-esek
licencadó típusa, továbbá a parkolóban sikerült felfedezni egy
Matra 530 LX-et, ami olyan csúnya, hogy az már szép.
Az olasz felhozatal sem tengett éppen túl a kínálatban, de
azért piroslott itt-ott pár szép darab, például egy Ferrari Dino, egy
hathengeres motorral gyártott 1500-as Fiat kupé, meg egy Alfa Romeo
2000 GTV, és voltak Fiat X1/9-esek is.
Very British
Veteránautó-kiállításról nem hiányozhatnak a klasszikus brit
modellek. E kritériumnak megfelelően volt itt minden: gondosan
felújított MG és Austin roadsterek, világszép Jaguar E-type-ok, egy
1936-os Rolls Royce, amely a királyi családé volt egykoron, és
Aston Martinok a Kes Mustang standján. Warvasovszkyéknál is
szereltek az Expo alatt, természetesen egy Jaguar E-t. Náluk lehetett
látni az egyik nagy kedvencem, a Jaguar XJS kabrióváltozatának egy
12 hengeres motorral példányát is.
Csikós, Kern és a Rolls Royce
Ha már a brit autóknál tartunk, itt számolok be arról
a happeningről is, amelyben az írás találkozott a szóval és
a képpel, és mindez a közönséggel. Szombat este Csikós
kolléga
Magyar firkász égései a Rolls-bemutatón című nagyszerű írását
olvasta fel Kern András, miközben a háttérben Csikiről készült
képeket vetítettek, többek között egy olyat is, amelyen egy papírt tart
a kezében, rajta a szöveg: "Beszoptam. Hülye vagyok." Én
onnan tudom, hogy egy írás jó, hogy az olvasása közben az irigységtől
összerándul a gyomorom. A rolls-os Belsőség-cikk után
hosszasan görcsöltem és sárgultam, így annak értékeihez kétség sem
férhet.
Kern művész úr rutinosan, szordínósan kezdett, de fokozatosan
belemelegedett az előadásba, és jól átadta az ön- és köziróniát, mely
meghatározó stíluseleme annak a nyugat-balkáni korrajznak, ami az
írásból kikerekedik. Én még délután is próbáltam rávenni Csikóst, hogy
jöjjön el és hallgassa meg a felolvasást, de nem tudtam
meggyőzni., Belsőség-találkozóra kellett mennie. Ott volt viszont
a család többi tagja, vagyis anya és a gyerekek, akik közösen
próbálták videóra venni az előadást, aminek az lett a vége, hogy
senki nem nézett a kamerába, viszont mindenki ide-oda rángatta.
Na, azt a felvételt szívesen megnézném − önöknek pedig íme, néhány
kép a felolvasó félóráról.
V8 vasak az USA-ból
Egész jó kis kollekció kerekedett volna, ha a szétszórtan
kiállított amerikai klasszikusokat egymás mellé rakjuk. Láthatóak
voltak az RPM etalonminőségben restaurált vasai, így a fekete
Mustang és a tűzpiros 3. generációs Chevrolet Corvette, és egy
észbontó formájú Dodge Charger. A Kes Mustangnál a Ford
irgalmatlan méretű Galaxie kabriója és egy Mercury Cougar hardtop
kellette magát − ez utóbbiról már nyílt titok, hogy Winkler új
szerzeménye, ez váltja az MX5-öst a főszerkesztői flottában. De ha
már Amerika, meg lehetett vizsgálni a bánkis tanárok és diákok
által tavaly felújított fekete T-Fordot és egy II. világháborús Jeepet
is.
Made in Japan
Japán autót oldtimertárlaton keveset látni − itt sem volt sok, azok
viszont érdekesek voltak. Nekem nagy kedvenceim a Datsun Z kupéi,
amelyek formáját bevallottan a Jaguar E ihlette. Nos, ezekből
hármat is lehetett látni, restauráltat is, eredeti állapotút is. Csikós
kolléga szerint
ezek elég kemény birkózógépek , de azért valljuk be, kevesen szaladnának el, ha
hozzájuk vágnának egyet. Akár a Datsun Z-k, a Pininfarina
formatervező stúdiója által megrajzolt Nissan/Datsun Gloriák is
elsősorban Amerikában voltak népszerűek.
Sokadalom a Duna-parton
Az Oldtimer Expo egyik népszerű kísérőprogramja lehet a jövőben
a Duna-parti veterános Sokadalom. A koncepció az, hogy egy
megadott időpontban spontán összecsődülhetnek a budapesti alsó
rakparton a tavasz illatától megrészegülve amúgy is
a városban tekergő veteránosok, és jól megnézhetik, kibeszélhetik
egymás autóját és motorját. A kezdet biztató: a szombati első
összeröffenésen megfordult legalább nyolcvan autó és kábé ugyanannyi
motorkerékpár, mindenféle évjáratban és kategóriában, jellemzően
a 60-as, 70-es évekből.
Ha a kezdeményezés szokássá válik, csodákat lehet majd itt
látni, ráadásul kordonok nélkül, testközelből és teljesen ingyen. Most,
első alkalommal is voltak gyönyörűségek! Soroljam? Két Lincoln
Continental, két Caddy, Mercedes 190 kabrió, 500-as Fityók,
a Magyar Honvédség szöcske-prototípusa, Opelek kétajtós, négyajtós
és kombi kivitelben, Volvo Amazon, Citroën Méhari, Fiat 127, Salmson
Val3, Zastava 750. A motorosok közül tiszteletét tette egy
pannoniásokból, vespásokból álló nagyobb különítmény, de láthattunk
IZS-t, Verhovinát, Suzukit, BMW-t is.
Drótszamarak a múltból
Két- és háromkerekűekben sem volt hiány a hétvégén.
A legnagyobb durranás Németországból, az Audi múzeumából érkezett.
Igen, a négykarikások a hetvenes években megpróbáltak
motorkerékpárt gyártani! A Z 02 jelű prototípus ma is meggyőzően
mutat, kár hogy végül nem került sorozatgyártásba. Afféle elegáns,
mégis sportos utcai gép lehetett volna, a BMW ellenfele. Így
azonban csak ez az egyetlen darab létezik belőle, amivel 1976-ban
lefutottak úgy ezer tesztkilométert − naná, hogy féltve őrzött darabja
a gyári gyűjteménynek.
A magyar motorkerékpározás aranykorát a Pannonia MGTSZ (nem
mezőgazdasági termelőszövetkezet, hanem a Magyar Gépjárművek Túra
Szakosztálya) kollekciója elevenítette fel. Voltak sima és fullos utcai
változatok, sportgépek, oldalkocsis kivitelek. A csarnok másik
oldalán a Rigások is kiállítottak, standjukat diaporámával tették
hangulatossá, akárcsak a Royal Enfield, ami a Morganhez
hasonlóan valójában nem veterán, csak nagyon annak látszik − ezeket
a motorokat Indiában gyártják, hatvanéves brit licenc alapján. De
aki alaposan körbejárt, láthatott Vespákat, BMW-ket, Apriliát és Moto
Guzzit − jeléül annak, hogy a veterán motorozás is felszálló ágban
van Magyarországon.
Klasszikusok a polcon
Ahol ennyi jármű és látogató van, természetes és kívánatos
kiegészítésként a modellezők is megjelennek. Egyedi építésű
maketteken lehetett nyomon követni a magyar autóbuszgyártás főbb
állomásait, mindenféle méretarányú és kategóriájú makettek között
lehetett akár órákon át válogatni, és az RC-modellekkel is meg lehetett
ismerkedni. Vérző szívvel hagytam ott egy 1:18-as Pontiac GTO-t, de
hogy ne távozzak üres kézzel, vettem egy aprócska Trabant Trampet az
otthoni gyűjteménybe.
Alkudozhattam volna régi prospektusokra és fekete-fehér Autó
Motorokra is, de a válság nagy úr, húzzuk a nadrágszíjat,
hogy legyen benzinre való továbbra is. Mert klassz dolog a makett,
de egy 1:1-es igazi autóban tekerni a kormányt, na, az az igazi,
legyen bár veterán a jármű, vagy valami új cucc, aminek hátra van
még vagy huszonöt-harminc éve a dicsőséges nyugdíjas korig.
