A Honda City nem volt valami hálás téma, csak egy-két szögből mutat valahogy szegény - cserébe igazán hasznos jószág - de nem ezért szívtunk vele hatalmasat, amikor a fotózásra került a sor. Május végén kaptam az autót, és az első délután elcsesztük az időt háttér-keresgéléssel, úgyhogy lőttünk egy rakás használhatatlan, zajos és sötét képet, naplemente előtt fél órával. Maradt a következő délelőtt - persze vakító napsütéssel, nagy csillanásokkal az autón. A külsőknél még csak kitrükköztük valahogy, így legalább minden ötödik kép jó lett, de a belsők fotózásához kellett valami árnyékosabb zug. Bejártuk fél Budaörsöt, mire megtaláltuk. Tökéletes: homogén háttér, elegendő, de nem túl sok fény, csakhogy épp az egyik helyi áruház mozgássérült parkolójának közepére kellett beállni. Szerencsére a kutya sem járt arra, és fél óra alatt végigkattintgattuk a fontosabb részleteket, de azóta is szégyellem magam.
