Én és a fényképezőgép valójában sosem ápoltunk meghitt viszonyt. Hébe-hóba próbáltam ugyan fotózni, de előző munkahelyem nem követelte meg a képeket, arra ott voltak a profik.
Sajnos ez vissza-visszaüt még ma is, grafikusunk, képgurunk és bitmasterünk, Tom arcán néha még ma is felfedezem önnön múltam mély barázdáit, amikor egy-egy, általam készített képgalériával dolgozik. Bár - köszönhetően a szerkesztőség profijaitól kapott jó tanácsoknak - helyenként már látható a fejlődés.
A Peugeot 308CC horvátországi bemutatójáról tökéletesen magabiztosan jöttem haza: olyan nincs, hogy ezek a képek rosszak legyenek. Napsütés, gyönyörű kék ég és víz, még az autó színe is szép. Vezetni ugyan kínszenvedés volt a borzalmasan sűrű forgalomban, de az itiner által kijelölt útról letérve (már csak dacból is) egy hangulatos, csöndes, vízparti utcácskában megálltam a tető nélküli ház előtt. A tető nélküli autóval. Nem kellett volna sok, és a vízben végzem, de a kép megérte. A valaha kék spaletták, az autó és a tetőnélküliség, scampi, calamare és Laško pivo, hejj... Maradtam volna még egy hónapig. Fotótechnikailag messze nem hibátlan, de hangulatos.
