Tóth Zolival a nyírádi ralikrosszról tartottunk hazafelé, amikor a pályához közel megtaláltuk ezt a külszíni fejtést. Fű, de jó hely lenne fotózáshoz. Behajtani tilos, annál jobb. Zoli kirakott odafönn és leereszkedett az aljára. Csináltam pár képet, majd lényegében lecsúsztam hozzá a vörös agyagos hegyoldalon. Mondtam neki, hogy a képek ugyan jók lesznek, de vajon több tízezer év múlva a korabeli régészek mivel magyarázzák majd az emberi csontokat egy kupac fémben? Merthogy innen kijutni nehéz lesz, főként, hogy közben az eső is eleredt.
Végül sikerült, de az autót a szokottnál jobban le kellett mosatni.
Pár nappal később Zolit hívták a GM-től, ijedten kérdezték, úristen, Zoli, mi robbant fel a motortérben? Csak nem volt valami baj?
A fene se gondolta, hogy a vörös agyag összefröcsköli a motorteret is, úgy, mintha egy rénszarvascsordát mészároltunk volna le.
