Nagyon kemény út volt, az egyszer biztos. Kizárólag tető nélkül, egy szál ingben, sapkában szúrtuk végig a kanyargós osztrák vidéken. A kis Mini nagyon mokány, zúz, mint egy kokós zseb-pitbull, remekül, szinte gondolatra kanyarodik, mi pedig élveztük, még ha helyenként arcunkra is fagyott a mosoly. Persze azidőtájt, amikor a fotó készült, a többiek már régen a hotelben fetrengtek a jakuzziban, mi azonban még valahol a hegyek között égettük a benzint. Összevissza tekeregtünk, míg végül visszataláltunk a helyes útra. Na de az esti szerpentines kanyargás, figyelve, hogy szemből mikor tűnk fel egy pár fényszóró, nehezen feledhető dolog.
Hóban, tető nélkül pláne.
További cikkeink











