hirdetés

Mindenek előtt leszögezem, hogy én is hibás vagyok, de ez még nem mentesíti a kerekedőt a szándékos károkozás alól. Mint legtöbben, így én is az interneten kezdtem a keresgélést és hamarosan találtam is egy mutatós példányt, amit nem is hirdettek elrugaszkodott áron, csak ekkor még nem tudtam, hogy miért. A fotók és a leírtak alapján ígéretesnek tűnt, így telefont ragadtam és felhívtam a miskolci kereskedést.

Mondjuk kissé furcsálltam, hogy a hirdetésben szereplő képeken még erősen télies volt a táj, tehát minimum fél éve futhatott a hirdetés, de ez még nem tántorított el a szándékomtól. Nagymotoros, benzines, összkerekes, szóval a drága tankolás miatt biztos nem állnak sorba most ezekért - gondoltam magamban. 

Másnap délelőtt a párom Fiat 500-asával már robogtam is lefelé az M3-ason, és még indulás előtt megkértem a kereskedőt, hogy legyen hideg a motor, mert én szerettem volna aznap először beindítani. Ezzel nem is volt gond, hideg motorral várt és pöccre indult, tökéletesen ketyegett, sőt még csak nem is füstölt. Néhány perc után kértem, hogy egy kicsit lépjen a gázra, miközben én a kipufogót figyeltem, de semmi gyanús nem jött ki a dupla csőből. Nyilván nem vagyok szerelő, de a látottak és hallottak alapján a motor egészségesnek tűnt, nem úgy mint a képek készítése óta erősen bemattult fényszórók. 

Sajnos, nem volt ideiglenes rendszámuk - ami egy import autókat forgalmazó kereskedéstől így utólag már elég furcsa - és rendszám nélkül túl kockázatos lett volna a próbakör a külföldről hozott autóval. A környező utcákban azért mentünk néhány karikát, valamint a murvás részen kipróbáltam az xDrive hajtást is, ami érzésre nem produkált hibát. Többre nem volt lehetőségem. 

Kissé lehangoló volt ugyan, hogy a szervókormány nem volt a helyzet magaslatán, vagyis izomból kellett tekerni a kormányt, de még ennél is jobban idegesített, hogy a rekkenő melegben a klíma se működött. 

Végül mégis megegyeztünk egy viszonylag kedvező összegben, a BMW az enyém lett 1,8 millió forintért. Ez egy relatíve jó ár, hiszen vannak olcsóbbak és drágábbak is a piacon, bár azok jellemzően csak négyhengeresek. Papírozáskor annyit kértem az eladótól, hogy a szervókormányt, a klímát és a lámpák polírozását oldják meg a vételárban és ezt írjuk rá a foglaló szerződésre is. 

Pár nappal később, kaptam egy üzenetet, hogy az autó október hatodikán vizsgázik az NKH-nál, hiszen ez elkerülhetetlen, ha magyar rendszámot akarnak rá tetetni. Nem voltam maradéktalanul boldog, mivel másnap, vagyis hetedikén utaztunk volna egy hétre Olaszországba és ezzel terveztünk menni, de több is veszett Mohácsnál, hát úgy döntöttünk várunk. 

Aztán elérkezett a hatodika és vártam, hogy hívjon a nepper, de semmi. Én pedig hiába csörgettem őket, se ő, se a kollégája nem vette fel, és nem is hívott vissza, sőt idővel ez rendszeressé vált, ami roppant bosszantó olyasvalakinek, aki bármikor elérhető.

Nyilván ez is csak késő délután derült ki, amikor a kereskedő azt nyilatkozta, hogy félreértés történt, és mégsem hatodikán, hanem tizenhatodikán vizsgázik a paripa. Szerinte a társa félreértett valamit, amikor a vizsgaállomással beszélt, de ezt már nyilván nem hittem el. Végül nem akartam vitát, ekkor már úgyis mindegy volt, hiszen pont beleesett a tíz napba az olaszországi utunk. 

Az autó nem lett beírva vizsgára, mert valamit elrontottunk - habogott a kereskedő ismét, majd amikor erélyesebben rájuk szóltam kiderült, hogy másnap mégis levizsgázik. Ezt nem tudom hogy érték el, de másnap a kocsi tényleg sikeres műszaki vizsgát tett, majd ennek ellenére az átírással megint elcsesztek három napot, így csodák csodájára huszadikán került a nevemre.

Időközben beteg lettem, így lázasan mentem az autóért és csak később derült ki, hogy covidos voltam, ami nem is lett volna gond, ha nem a figyelem rovására megy. Amikor először jártam ott épp nem voltak a telepen az autó papírjai, így azokat nem tudtam átnézni sem és már csak a kész, nevemre szóló forgalmit kaptam kézhez. Ezt én barom csak felületesen futottam át, pedig akkor még menthető lett volna a helyzet.

A szervószivattyút kicserélték ugyan, de mégsem lett tökéletes. A klímát már egyáltalán nem javították meg, arra inkább ötvenezer forintot engedett a kereskedő, mert annyiból szerinte biztos meg lehet oldani. A fényszórókat szerinte felpolírozták, szerintem nem. Azóta megoldottam, most pedig zongorázni lehet a különbséget, tehát ezt sem sikerült megcsinálni. Mondhatni  háromból három ígéret örökre ígéret maradt. 

Csakhogy, alig néhány kilométer után nagyobb gázadásra dadogni kezdett a motor és rángatott, de már az alapjártat sem volt olyan tökéletes mint korábban. Gondoltam régóta állhatott, ráadásul alig volt benne üzemanyag, szóval az első kúton megtankoltam százas benzinnel, de továbbra sem akart elmúlni a nem túl erős, de mégis érezhető rángatás. Nem idegeskedtem, úgy voltam vele, hogy az üzemanyagrendszer tisztítás majd megoldja.

Ahogy haladtam tovább az M3-ason, arra lettem figyelmes, hogy hátulról fúj a szél, mert lement a bal hátsó ablak néhány centit. Próbáltam felhúzni, nem ment. Megnyomtam lefelé a gombot, mire azonnal leszaladt teljesen, úgyhogy állhattam félre megint a következő benzinkúton. Itt már kézzel próbálkoztam a felhúzással, de nem sikerült, szóval a maradék utat - ekkorra már elég betegen - totál huzatban tettem meg, estére a halálomon voltam. Ilyen autóvásárlást sem kívánok senkinek, na de a java még csak ezután következett. 

Útközben tettem egy kisebb kerülőt Nagytarcsa felé egy barátom műhelyébe, hogy a segítségét kérjem péntek délután, mert lehúzott ablakkal csak nem állhatok az utcán. Jó arc volt, segített, aztán a kárpit szétbontása után vettük észre, hogy a szerkezet darabokban, ráadásul ránéztünk a jobboldalira is, amit már megszereltek előttünk, vagyis egy léccel gondosan kitámasztottak.

Eleinte még úgy voltam vele, hogy ezek csak apró bosszúságok, viszont az autó gurulás közben egyre furcsább hangokat kezdett adni. Én arra tippeltem, hogy a hardy tárcsa kezdi feladni a harcot, vagy a kardán, de nem vagyok szerelő, így inkább ellátogattam az autóval egy BMW-s szakihoz. 

Nem is kellett sokat várni a gyászos ítéletre: nagy valószínűséggel az osztómű gatya - jelentette a mester az esőben állva, miközben együtt néztük az első fényszórót, ami a műhelyig vezető úton megtelt esővízzel. Remek!

Aztán felemelték és jött a többi probléma: kiskardán rossz, hardy kuka, egy kitámasztó gömbfej csere, hátsó fékcsövek életveszélyesek (egy hete ment át az NKH-s vizsgán) és még pár apróság, mint a klíma és a szervó. Természetesen mindenről folyamatosan tájékoztattam a kereskedőt, aki nagyon sajnálta a történteket és végig az autó tulajdonosára hárította a felelősséget, magát vétlennek beállítva. 

Az M3 felnikkel már egész mutatós lett.

Tudjátok, hogy mit nem értek? Közel harmincöt éve van jogosítványom, rengeteg autót vezettem, jobbakat és rosszabbakat is egyaránt és még sosem tapasztaltam olyat, hogy egy autó, ami a próbakörnél hibátlanul működött, az egy hónappal a vásárlás után bedobja a törülközőt. Az első találkozáskor még szépen járt, az összkerék is tette a dolgát, nem produkált semmi hibát, majd miután a nevemre került, ledöglött. Nem értettem.

A kereskedő valaki volt annyira kedves, hogy az összkerekes autóra mindenféle gumikat aggatott - csak azért, hogy a vizsgán valahogy átmenjen - és ezek okozták a hajtáslánc problémára utaló jeleket. De hála az égnek, a végén szerencsém lett, mert kiderült, hogy az osztómű jó, viszont egy hétbe telt, mire a kardán megérkezett a felújításból és kipróbálhattuk az autót. Ezalatt én vettem egy garnitúra M3-as felnit új gumikkal, tehát végül úgy látszott, hogy minden probléma elhárult - majd jött a hideg zuhany.

Szerencsére épp ültem, amikor hívott a szerelő és szólt, hogy kész a kocsi, mehetek érte, majd a végösszeget is bemondta: hatszázharmincezer forint.

Persze levezette a költségeket, vagyis nem éreztem magam átverve, de ez akkor is egy igen borsos ár az autó értékhez viszonyítva pláne úgy, hogy több olyan dolgot is kicserélt, amit sosem kértem. A szerelés alatt napi kapcsolatban voltunk telefonon, és számtalanszor megkérdeztem, hogy hol tartunk anyagilag, hiszen nem volt korlátlan az erre szánt büdzsé. Végül mégis pofán vágott a 630. 

Beszélgetés közben a szerelő srác rákérdezett, hogy tisztában vagyok-e vele, hogy az autó nem(!) háromezres, hanem csak kettőfeles? Köpni, nyelni nem tudtam, ugyanis direkt nem akartam ilyet, mert nem egy jól sikerült konstrukció, ráadásul 14-15 litert fogyaszt városban. Úúúúristen, hogy lehetek ennyire figyelmetlen? - vertem a fejem a falba. 

Ismét a kereskedőt tárcsáztam, aki persze mindent tagadott, én meg nem mentettem le a hirdetést, így bizonyítani sem tudtam, hogy márpedig ezt a kocsit ők háromezresként hirdették. Végül azért visszautaltak százötvenezer forintot, én meg az eredeti kerekeket eladtam egy százasért, de így sem vagyok maradéktalanul boldog a vásárlással. 

Igen, mert a forgalmiban nem csekkoltam le a motorkódot, hiszen aznap a láztól annak is örültem, hogy élek, ráadásul nem is nézettem át az autót előtte senkivel. Ne kövessetek el hasonló hibákat, mert ez csak egy kétmillió forint alatti autó, mégis az árának az egyharmadát költözzem rá, ami simán elkerülhető lett volna, ha elviszem egy szervizbe, vagy ellenőrzöm a papírokat még az átvételkor. 

(Bolya Zoli az Ököljog könyvek szerzője.)