Tudjuk, hogy erkölcsi és állampolgári kötelességünk, mégis van még hova fejlődnünk abban, miként kellene elsősegélyt nyújtanunk. A legtöbben attól tartanak, hogy a segítségnyújtással még nagyobb bajt okoznak, pedig a szakértők szerint nem kell orvosi végzettség ahhoz, hogy életet mentsünk.

A közúti baleseteknél tapasztalt segítségnyújtás elmaradása jellemzően komplex okokra vezethető vissza, ahol pszichológiai és jogi gátló tényezők egymást erősítik. Bár a jogosítvány megszerzéséhez szükség van az elsősegélynyújtás alapvető ismereteinek megszerzésére, mégis, elenyésző azoknak a száma, akik kívülállóként magabiztosan lépnek fel egy közúti baleset alkalmával – ez derült ki a Magyar Suzuki megbízásából, az Ipsos által elvégzett reprezentatív kutatásból.

A bizonytalan sofőröket leginkább a félelem gátolja. Attól tartanak, hogy rosszul csinálnak valamit (46%), illetve a hozzáértés hiányával magyarázták hezitálásukat (21%). Minden ötödik autóst a látvány sokkolja, azért nem segít(ene). Vajon miért gondoljuk azt, hogy az elsősegélynyújtáshoz orvosi végzettség kell? A segélyhívó (112) tárcsázása, a helyszín biztosítása és a sérült nyugtatása is jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy valakinek stabilizáljuk az állapotát. A segítségnek nincs alsó határa – minden apró cselekedet értékes lehet.

Miért nem segítenek, illetve miért félnek segíteni az emberek?

Ahogy azt Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus is elmondta, a segítségnyújtás elmaradásának többféle oka lehet.

„Létezik az úgynevezett járókelő-effektus (Bystander effect), egyfajta szociális gát. Ilyenkor minél többen vannak jelen egy krízishelyzetben, annál kisebb az esélye annak, hogy bárki is ténylegesen segítséget nyújtson. A közúti baleset egy váratlan, kaotikus és nem strukturált esemény, amelyben a jelenlévők a bizonytalanság miatt egymás viselkedését figyelik. Ha más sem segít, a helyzetet "nem sürgősnek" vagy "más felelősségének" minősítik, ami passzivitáshoz vezet (Pluralistic Ignorance). Döntő lehet a kompetencia és a pszichológiai gátlások szerepe is. A belső gátló tényezők között kiemelkedik az önbizalom hiánya és a kudarcoktól való félelem. A segítségnyújtást akadályozza, ha a laikus segítő nem rendelkezik a sikerben való hittel, vagy attól fél, hogy rosszat tesz, vagy ront a sérült állapotán. Olykor a laikus segítőknek komoly fizikai és biológiai félelmekkel kell szembenézniük. A vér és a beteg testnedvei fertőzési forrásként feltételezhetők. Védőfelszerelés, például kesztyű hiánya esetén ez a valós egészségügyi kockázat azonnali gátló tényezővé válhat. Az erős vérzés látványa mind a sérült, mind a segélynyújtó számára rémisztő lehet, ami akutan kiválthatja a pánikhangulat hatását és a döntési képtelenséget. Vannak, akik a kötelesség és felelősség határaival nincsenek tisztában. A magyar jog értelmében a segítségnyújtás sérült vagy veszélyben lévő személy számára erkölcsi kötelesség, melynek elmulasztását a büntetőjog szankcionálja. Az emberek többsége azonban nincs tisztában azzal, hogy mettől-meddig (szabad? nem szabad?) terjed a felelőssége, ami szintén visszatartó erőként hathat rájuk. Végül, mivel az emberi agy elsődlegesen az önvédelemre törekszik, ha a segítségnyújtás magas fizikai kockázatot hordoz, az a cselekvés elmaradása felé tereli az egyént.”

Valósághű helyzetek bontják le a pszichés gátakat

A közbeavatkozási hajlandóság növelése csak akkor lehetséges, ha a képzés erősíti az önbizalmat, tisztázza a jogi kereteket, és rendszerszintű pszichológiai védelmet nyújt a segítőknek.

„Akár oktatásról, akár ismeretterjesztő foglalkozásról legyen szó, a legfontosabb az élmény és a tapasztalatszerzés. Ezért mindig adunk lehetőséget az elsősegélynyújtó fogások gyakorlására, gyakran a sérültek szerepét eljátszó képzett imitátorok bevonásával. Programjaink résztvevői így sokkal többet tanulhatnak meg, mint csak az élettani folyamatok felismerését és lehetőség szerinti kontrollálását. A valósághű szituációk során gyakorolhatják a pszichés vezetés technikáit is és megtapasztalhatják saját magukon a néha ijesztő látvány, vagy a környezeti tényezők, például egy aggódó hozzátartozó jelenlétének lelki hatásait. Tanuljanak elsősegélynyújtást, hiszen a tudás bátorságot ad, a bátorság pedig életet menthet! – fogalmazott Kovács Dávid, a Magyar Vöröskereszt elsősegélynyújtás szakmai vezetője.

Egészséges szemléletű személyiséghez vezethet a segítségnyújtás

A társadalmi segítőkészség fenntartásához elengedhetetlen a beavatkozó egyének utógondozása is. Lényeges, hogy egy baleset nemcsak az elszenvedőre, hanem a segítőre is hatással van. A megkérdezettek felét – aki volt már ilyen helyzetben - megerősítette a tudat, hogy fontos segíteni. Minden harmadik autóst megviselte, de örült, hogy tevékeny szerepet vállalt; volt, aki bizonytalan volt, hogy jól csinálta-e, amit tett (4 százalék) és voltak olyanok is, akik rossz élményként élték meg és azóta is félnek az ilyen helyzetektől (5 százalék).

„A közlekedési balesetek külső szemtanúi és segítségnyújtói közül tíz-húsz százalékos arányban számolnak be szorongásról, visszatérő, negatív emlékekről, akár hetekkel, hónapokkal az eseményt követően. Összességében szakértői segítséggel megfelelően feldolgozható stresszről beszélünk. Ezzel együtt a sikeres segítségnyújtás élménye, legyen bármilyen kismértékű is a közbeavatkozás, kifejezetten pozitív hatású. A nyilvánvaló társadalmi hasznosság mellett megerősíti a segítséget adó emberben a környezet feletti kontroll érzését, és a beszámolók szerint hosszú távon teljesebb, egészségesebb szemléletű személyiséghez vezet, ami a szociális környezet számára is gyakran észrevehető” – mondta Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus.

„Azért választottuk az idei kampánytémának az elsősegélynyújtást, mert a kutatásunk is igazolta, hogy a magyar autósok ugyan tudják, milyen kötelezettségeik vannak, mégis sokszor a bizonytalanság érzése miatt nem cselekednek. Partnereinkkel szeretnénk csökkenteni az elsősegélynyújtást kísérő félelmet, hiszen mások segítése nemcsak egy elvárt norma, hanem akár egy felemelő élmény, amely a hétköznapi embert is hőssé teszi” – fogalmazott Bonnár-Csonka Zsuzsanna, a Magyar Suzuki vállalati kommunikációs vezetője.

A cikket a Dialogue Creatives készítette a Magyar Suzuki megbízásából, nem a Totalcar szerkesztősége. Arról, hogy mi is az a támogatói tartalom, itt olvashat részletesebben, ha üzenne nekünk, ezen a címen elér minket.