Amikor az ember meghallja azt a szót, hogy „elektromos SUV”, általában nem dagonyázó, csörlőző, felezőt rángató szakállas emberek jutnak eszébe, hanem csendesen suhanó, futurisztikus formák a belvárosi dugóban. És ez így is van rendjén. De mi a Totalcarnál szeretjük feszegetni a határokat, és feltenni a kérdést: „Jó, jó, szép, de mit csinál, ha elfogy alóla az aszfalt?”

Most, hogy már elektronok hajtják a dugattyúk helyett a Vitarát (azaz így már eVITARA a neve) úgy döntöttünk Szentkuti Ákossal, hogy nem a Váci úton fogunk vele körözni, hanem kivisszük a mogyoródi Groupama Tanpálya off-road szekciójára. Oda, ahol a madár is csak négykerék-hajtással jár, és ahol a „csúszós út” tábla nem óvatoskodó figyelmeztetés, hanem tényállás.

A villany-Vitara találkozása a mogyoródi vadonnal

A teszt napja nem is lehetett volna „tökéletesebb”. Tudjátok, az a fajta téli időjárás, amikor a nap még néha kisüt, de az erdő alja már nyirkos, a földutakat vastagon borítja a nedves, rothadó falevél – ami az autósok rémálma, és a tapadás legnagyobb ellensége. Konkrétan olyan felület ez, ami még az épített aszfalton is trükkös, nemhogy egy meredek erdei ösvényen.

Szentkuti beült, vigyorgott – ez nála általában vagy azt jelenti, hogy nagyon bízik a technikában, vagy azt, hogy előre élvezi a mentést –, mellette Katona Csaba instruktorral, és nekivágtak.

AllGrip: marketing vagy mágia?

Az eVITARA első ránézésre egy modern, divatos városi terepjáró. Nem az a fajta, amiről lerí, hogy reggelire sziklákat eszik. De ahogy elhagytuk a szilárd burkolatot, valami megváltozott. Az elektromos hajtásnak van egy óriási előnye terepen, amiről keveset beszélünk: a finomság. Nincs kuplungcsúsztatás, nincs lefulladás, nincs a fordulatszám-tartomány keresgélése. Azonnali nyomaték van, ami milliméteres pontossággal adagolható.

Az egyik komolyabb akadály egy alattomos, falevelekkel fedett, meredek emelkedő volt. Ez az a pont, ahol a legtöbb „kétkerekes” városi SUV elvérzik, és a kipörgésgátló lámpája diszkófényként világítja be a műszerfalat, miközben az autó tehetetlenül csúszik visszafelé.

Ákos rálépett a gázra (vagyis a menetpedálra), és vártuk a drámát. A kerekek megcsusszantak – persze, hogy megcsusszantak, a fizika az fizika –, de aztán történt valami. Az AllGrip-e rendszer érezhetően dolgozni kezdett. Nem durván, nem rángatva, hanem okosan. Az elektronika érzékelte, melyik keréknek nincs tapadása, lefékezte azt, és a nyomatékot átküldte oda, ahol volt még némi remény a fogásra. És az eVITARA? Szépen, csendben, mindenféle erőlködés nélkül felkúszott.

A videóban látni fogjátok Ákos arckifejezését. Nem azért, mert félt, hanem mert meglepődött. Az autó sokkal ügyesebben kezelte a helyzetet, mint amire számított, számítottunk.

Kipróbáltuk a füves domboldalt is. Aki járt már ilyen helyen, tudja, hogy az oldalirányú dőlés (a rézsű) az egyik legkellemetlenebb érzés a gyomorban. Úgy érzed, borulsz. Az autó dől, a horizont ferde, te pedig kapaszkodsz a majrévasba. Az eVITARA súlypontja – hála a padlóba épített akkumulátornak – kellemesen alacsonyan van, így a stabilitásérzet példás volt. Nem akart felborulni, nem akart lecsúszni.

Jöttek a siratófalak, az épített akadályok, a mélyebb nyomvályúk. Nyilván tisztáznunk kell: ez az autó nem egy létraalvázas, merevhidas hard-core terepjáró. Nem ezzel fogod átszelni a Szaharát keresztben (bár ki tudja?), és nem ez való a sziklamászásra a kőbányában. De a hasmagassága és a terepszögei bőven elegendőek ahhoz, hogy ne csak a padkára álljunk fel vele bátran. Az eVITARA bebizonyította, hogy az elektromos hajtás és a Suzuki AllGrip-e rendszere egy nagyon potens párosítás. Csendes, erős és meglepően kompetens.

Mire jó ez a hétköznapokban?

Most joggal kérdezhetitek: „Oké, srácok, de én sosem járok Mogyoródon az erdő közepén, minek nekem ez?”

Az AllGrip-e rendszer lényege nem feltétlenül az, hogy minden hétvégén dagonyázz. A biztonságról és a szabadságról szól.

● Télen: Amikor leesik az ónos eső, vagy a hókotró pont a te kocsibeállód elé tolta a latyakot, vagy épp szeretnél hazaevickélni szakadó esőben a dombon felfelé.

● Tavasszal: Amikor a telekre menet az utolsó két kilométer földút felázott a tavaszi záporoktól.

● Bármikor: Amikor le kell állni az út szélére a vizes fűre egy fesztiválon vagy egy kirándulásnál, és nem szeretnéd, hogy a traktoros Józsi bácsi húzzon ki 20 ezerért, vagy épp hegyi szerpentineken a kanyarokban – bármilyen évszakban.

Ne otthon próbáld ki... először!

Van azonban egy nagyon fontos tanulsága a napnak, amit Szentkutival a videóban is kiemelünk. Bármilyen okos is az AllGrip-e, és bármilyen ügyes az eVITARA, a fizika törvényeit nem írja felül. A terepjárás – még „lightos” szinten is – tudást és tapasztalatot igényel.

Sokan ott rontják el, hogy megveszik az összkerekes autót, és azt hiszik, az mindenre képes. Aztán az első síelésnél vagy erdei kirándulásnál jön a meglepetés, amikor az autó nem úgy viselkedik, ahogy a prospektusban ígérték, mert a sofőr nem tudja, hogyan kell használni a technikát, vagy rosszul méri fel a terepviszonyokat.

Ezért mondjuk mindig, ismerd meg az autódat, de ne élesben kísérletezz!

Ha van egy AllGripes Suzukid (legyen az Vitara, S-Cross vagy ez az új elektromos csoda), vidd el egy kontrollált környezetbe. Próbáld ki, mit tud, amikor nincs tétje. Érezd meg, mikor kapcsol be a hátulja, hogyan viselkedik csúszós lejtőn a lejtmenetvezérlő, és hol vannak a határai.

A Totalcar is rendszeresen szervez pályanapokat és vezetéstechnikai tréningeket – többek között a Groupama Tanpályán is. Ez a legjobb hely arra, hogy feszegesd a határokat anélkül, hogy kockáztatnád az autó épségét (vagy a sajátodat). Hidd el, meg fogsz lepődni, mire képes az autód, ha mered használni, és tudod, mit csinálsz.