Úgy tűnik, a koreaiak rájöttek, hogy a szürkeség Európában nem válik be, ezért másképp próbálkoznak: feltűnőbb formatervet készítettek, mint amilyet a Ford Mondeo vagy az Opel Insignia visel.
Korábban biztosra vettük, hogy Európába is az új Sonatát hozza a Hyundai, de az i-flow kapcsán kiderült, hogy szó sincs erről. Bár a Dél-Koreában már bemutatott modell jóval feltűnőbb, mint az elődje, még így is túlzottan Volkswagen- és Audi-szerű, azaz nem neveznénk nagyon erős egyéniségnek. A koreai márkának azonban egyre inkább valami kirívóra lenne szüksége, hogy tovább erősödhessen: akiket a minőségi kivitelezéssel meg lehet fogni, azok között nem áll rosszul a márka, de sokkal többen vannak, akik forma alapján választanak, az eddigi kínálat pedig nem épp a meghökkentő külsőről szólt. Az i-flow ilyen szempontból talán még túlzásnak is nevezhető, de ha kivonjuk az összképből a tanulmányautókon kötelező elemeket, akkor is marad annyi érdekesség, amennyi ahhoz kell, hogy a vevők észrevegyék a Hyundai következő nagy szedánját.
Ahogy manapság szinte kötelező egy tanulmányautó esetében, a hajtáslánc részben elektromos: egy 1,7 literes, kétlépcsős feltöltésű turbódízel motor, egy hatsebességes, dupla kuplungos váltó, Li-polimer akkumulátorok és egy villanymotor alkotja. A Hyundai büszkén hirdeti, hogy ez az első dízel-hibrid hajtáslánca, de túl sok adatot nem közöltek róla, csupán annyit, hogy a szén-dioxid-kibocsátása 85 g/km, ami igazán alacsony fogyasztást sejtet. Ha a formától eltekintünk, az i-flow átlagos középkategóriás szedán: 4,78 méter hosszú, 1,85 méter széles, 1,42 méter magas és 2,8 méter tengelytávú.
A szériamodell, amely az i-flow stílusában készül, állítólag már jövőre elkészül, és ha minden igaz, az i40 típusjelzést viseli majd.
