Friss jogsival 600 lóerő: jól van ez így?
A tragikus közúti balesetek visszhangjaként mindenki szigorításról ábrándozik. Lenne is mit szigorítani, de három évtizede még csak a nyomát sem látni a kezdeményezésnek. Ennyire nem valós ez a probléma, vagy csak ennyire ritkán van belőle halálos baleset?
A múlt heti tragikus baleset nyomán mindenki forrong kicsit. Mikor lesz itt változás a közlekedési morálban? Honnan induljon a megújulás? A vezetés dolga lenne felülről rendet tenni a közutakon vagy alulról jövő kezdeményezésekkel kellene változtatást kikényszeríteni? Súlyos kérdések ezek, a válaszokat egyelőre csak sejti a közvélemény.
A felülről jövő korlátozás eszméje nem csak nálunk üti fel a fejét időről-időre. Az olasz közlekedési helyzet sem példaértékéről híres, az ottani viszonyok is szigorításért kiáltanak. Az olasz kormány pedig reagált ezekre az igényekre és törvényjavaslatot tárgyal a kezdő vezetők jogosítványával kapcsolatos korlátozások szigorításával kapcsolatban.
Mielőtt belemennénk a részletekbe, tisztázzuk a jogosítványokra érvényes korlátozási koncepciók mibenlétét.
Az olasz mintájú felfogás szerint a kezdő autóvezetők esetében szükséges egy teljesítményplafon, mivel vezetési rutin nélkül a modern autók eszetlen teljesítményének kordában tartása nem biztosított. A szabályozási koncepció nem új keletű, jelenleg is érvényben van náluk ilyen korlátozás, de csak a jogosítvány megszerzését követő 1 évig.
A másik „iskola” szerint a számháború termékeként megjelent, több száz lóerős teljesítményű járművek biztonságos vezetése nem életkorhoz vagy a vezetési rutin éveihez kapcsolódó specifikus probléma, hanem általánosan kezelendő kérdés. Magyarul, egy erősebb autóhoz másfajta vezetési oktatás és komolyabb felkészültségi szint szükséges.
Nem életszerű az a jelenlegi állapot, hogy a "B kategóriás" jogosítvány megszerzése után az 50 lóerős csettegőktől az 1000 lóerős Supráig bármit legálisan terelgethetünk a közutakon.
Ez az elgondolás a motorkerékpároknál már régóta ismert „korlátozott” jogosítványok bevezetését szorgalmazza a B kategóriás vezetői engedély esetén is. Az elképzelés szerint pl. 100 lóerő/tonna határig B1, 200 lóerő/tonna határig B2, afelett pedig B3 kategóriájú jogosítvány megszerzése szükséges.
Az elképzelés alapja szerint, ha a motorkerékpárok tekintetében be tudta látni a jogalkotó, hogy a teljesítmény/súly arány mentén differenciálni kell, akkor a személyautók tekintetében is ugyanerre a belátásra kellene jutnia.
Arról nem is beszélve, hogy
adózási és környezetvédelmi szempontból meg tudják különböztetni a járműveket a teljesítményük mentén, a biztonságos vezethetőség szempontjából viszont nem?
Visszatérve az olasz koncepcióhoz, a szigorítás lényegében csak a korlátozás időbeli hatályát érintené, egészen pontosan 3 évre emelné a jelenlegi 1 éves időtartamot a „kezdő" jogosítványok esetén. A jelenlegi szabályozás értelmében a 95 lóerőt (70 kW) vagy a tonnánként 75 lóerőt (55 kW) meghaladó teljesítményű autókra vonatkozik a korlátozás (annál erősebbet 1 évig nem vezethetnek a kezdő sofőrök). Ezt tervezi kibővíteni az olasz kormány azokra a hibrid, illetve elektromos hajtású járművekre, melyek 88 lóerősnél (65 kW) erősebbek, a korlátozás időbeli hatályának 3 évre emelésével.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy
nálunk miért csak a pótkocsi vontatásra létezik 2 éves korlátozás friss vezetési engedélyeknél?
Hogy lehetséges az, hogy 0 kilométeres jogosítvánnyal, zéró valós vezetési tapasztalattal egy 60 lóerős Punto és egy 600+ lóerős AMG is ugyanúgy vezethető?
Talán ott lehet a kutya elásva, hogy a vonatkozó jogszabályok megalkotásának idején még a kanyarban sem voltak a több száz lóerős vasak az országban. A 80-as évek végén elvétve futott a hazai utakon 100 lóerőnél erősebb személyautó,
kivételekre pedig nem lehet szabályt építeni. Ez tény.
Azóta viszont eltelt bő három évtized, a járműpiac jelentősen átalakult, mára már itthon sem megy ritkaságszámba egy több száz lóerős autópálya romboló. Sőt, a modern turbómotorok és az elektrifikáció előretörésével nemcsak a magas teljesítményszint lett mindennapos, de a nyomaték is pikk-pakk megérkezik a kerekekre, komoly kihívás elé állítva a boyracereket.
Sokan emlékeznek még a Pirelli gumireklámok örökzöld szlogenjére: „Mit ér az erő, ha nem uralod?” A hétvégi eseményekből tudjuk:
rutin és felkészültség hiányában az eszetlenül erős autó pillanatok alatt pusztító fegyverré válhat az avatatlan kezekben.
Ez pedig így nincs jól!
Ha már a B kategória felosztása lázálom marad csupán,
legalább kötelező vezetéstechnikai tréninget előírhatna a jogszabály az „izomautók” terelgetéséhez.
Sőt tovább megyek. A gépjárművezetői oktatás integráns része kellene legyen a vezetéstechnikai tréning!
A mai vizsgarendszerben ugyanis maximum elméleti szinten tudhatják meg a nebulók, hogy a járműnek hol vannak a határai és mi van azokon a határokon túl. Ebből pedig egyenesen következik, hogy az értelmetlenül erős autók sofőrjei életükben először és utoljára a baleset bekövetkeztekor találkoznak azzal a vezetéstechnikai kihívással, amit meg kellett volna oldaniuk. Korábbi oktatás és tapasztalat híján esélyük sincs megoldani, maximum a jó szerencsében bízhatnak. És ez baj, nagyon nagy baj. Miért? Mert emberéleteket követel minden egyes alkalommal, azért.
Rezešová, M. Richárd, Árpád hídi boyracer. Mi a közös ezekben az ügyekben azon kívül, hogy emberi életek vesztek oda teljesen értelmetlenül? Egyik esetben sem egy 90 lóerős Astrával okozták a balesetet, az! Valami összefüggés csak felsejlik idővel a jogalkotói oldalon is.
Az elkövetők megbüntetése mellett az is fontos, hogy megelőzzük a jövőbeni hasonló baleseteket. Ahhoz pedig már a jogalkotó közreműködése is kelleni fog.
Elütött az állatja? Szembejött az egyirányúban és még neki állt feljebb? Mindent rögzített a kamerád? Ha úgy érzed, hogy közúti abúzus ért, jelentkezz és írd meg történeted, vagy küldd el a videód a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
