Aliexpressről rendeltek hozzá alkatrészeket, mégis leállíthatják az Armata fejlesztését az oroszok

2023.12.14. 17:17

Sokévnyi kínlódás után az oroszok nagy valószínűség szerint felfüggesztik a 2015-ben bemutatott T-14 Armata harckocsi fejlesztését. (Az oldaluk néhány nappal ezelőtt megszűnt.) Igaz, az orosz hadsereg szerint szó sincs a fejlesztés leállításáról, csak még mindig finomhangolják a nyolc éve bemutatott, elbaltázott konstrukciót. Az áthidalhatatlan problémák miatt a sorozatgyártást nem sikerült elkezdeni, cserébe a T-14-es az évek alatt elavult. De hogyan juthatott ideáig a világ legjobb tankjának titulált Armata?


Mielőtt belecsapunk a ruszki lecsóba, hangolódjunk a nagy sikerű Armatára egy a 70. Győzelem napi katonai parádén készült, a minőségét remekül illusztráló videóval:

Hogy kezdődött minden?

Az orosz hadvezetés csupán 1995-ben vallotta be nyilvánosan az új orosz Main Battle Tank (MBT), azaz főharckocsi létezését. A T-14 Armata fejlesztése erre az MBT-re, az Objekt-195-re, vagyis a T-95-re vezethető vissza, amit még a 80-as évek végén kezdtek reszelni az oroszok. A Szovjetunió összeomlása azonban alaposan lelassította a T-72-es alvázára és hajtására épülő tank fejlesztését.

Öt évvel később már T-95 néven említette Igor Szergejev védelmi miniszter az új orosz MBT-t, amellyel 2001-ben kezdték volna meg a csapatok felszerelését. Szergejev szerint így 2010-re lecserélhették volna az orosz hadsereg összes T-72-esét és T-80-asát. A T-95-ösről nem sok információ jelent meg, de látható néhány videón és fotón, amelyek nagy részén le van takarva álcahálóval. Ha háló nincs rajta, akkor távolról mutatják, erre azért volt szükség, mert a torony és az ágyúcső csak makett volt. Ez utóbbit például minden bizonnyal fából esztergálták. A projektet 2009-ben leállították.

Azonban nem sokáig tétlenkedett a legnagyobb orosz harckocsi-gyártó, az Uralvagonzavod (UVZ) mérnökállománya ugyanis a T-95-ös projekt befejezése után azonnal nekiállt az Armata fejlesztésének. A szakértők egy része vitatkozik azon, hogy a T-95-ös a T-14-es közvetlen utódjának tekinthető-e, az azonban tény, hogy az Armata több megoldást is örökölt az UVZ korábbi konstrukciójából, ilyen például a teljesen automatizált torony is. 

Az alapoktól kezdve újat terveztek

Amikor a 2010-es évek legelejére összeállt az új harckocsi terve, akkor még igencsak kiemelkedő paramétereket határoztak meg a mérnökök. Az elképzelésekben szerepelt a már említett teljesen automatizált torony, így a kezelőszemélyzet a tank első felében elhelyezett, páncélozott kapszulából irányíthatta volna a tankot. De olyan. aktív védelmi rendszereket is elképzeltek, amelyek még becsapódás előtt megsemmisítik, illetve működésképtelenné teszik a beérkező lövedékeket, valamint az összes jelenleg használatban lévő páncéltörő rakétát is. Ilyen például az amerikai Javelin, amellyel a lassan két éve tartó orosz-ukrán háborúban több száz orosz harckocsit lőttek ki.

Az első tervek még arról is szóltak, hogy az Armata dízelmotorját a német MTU-tól fogják megrendelni, tehát a Leopard tankcsalád hajtását választották volna.  A harckocsin kívül ugyanebben a családban lett volna még műszaki mentő, lövészpáncélos, önjáró-löveg, légvédelmi üteg és PSZH is.

Az elképzelésekre a hadsereg is rábólintott, azzal a kitétellel, hogy mindenképpen saját fejlesztésű hajtásrendszert kell beépíteni a harcjármű-család összes tagjába. Ebbe az UVZ végül belement és megkezdte a harcjármű tervezését. Egyébként, ha valóban tudta volna az új orosz harckocsi a felsorolt tulajdonságokat, akkor az óriási fejtörést okozott volna a NATO országoknak. De nem tudta.

Már az első bemutatkozásnál csúnyán lebőgött az Armata

A CIA már a fejlesztés kezdetétől tudhatott szegény Armatáról, ennek ellenére az oroszok - a szokásaiktól eltérően - egészen 2015 márciusáig titkolták, hogy miben mesterkednek. Hivatalosan csak a 70. Győzelem napi katonai parádén láthatta volna a nagyérdemű először a T14 Armatát, azonban két nappal korábban véletlenül lelepleződött az orosz szupertank: a parádé főpróbáján az egyik Armata hajtómű problémák miatt lerobbant, és többen is felvették, ahogy egy BREM-1M lánctalpas műszaki mentővel próbálják elvonszolni a felvonulási térről. Végül azzal magyarázták a fiaskót, hogy ezt egy tömítés hibája okozta, és a sorozatgyártású példányokon már kijavítják az apróságot.

Az orosz propaganda a hivatalos bemutató után szinte azonnal elkezdte kiemelni az Armata tulajdonságait. Több sajtóorgánumban is megjelent, hogy az Armata nemcsak egyszerűen megelőzi összes versenytársát, hanem túl is teljesíti azokat, méghozzá minden mutatóban. A legtöbb szakértő benyelte a propagandát, kisebb pánikot okozva soraikban, hogy vajon most mi lesz a NATO harckocsi fejlesztéseivel? Azonban a józanabb szakértők hamar átláttak a szitán, és egyre-másra jelentek meg a kételyek a harckocsi eltúlzott tulajdonságaival kapcsolatban, és az is hamar kiderült, hogy a legnagyobb gondot a motor jelenti.

Minden baj forrása a motor lett

Az Armata tanknak és az egész moduláris koncepciónak az alapja maga a hajtásrendszer. Amíg korábban majdnem az összes szovjet/orosz harckocsiban a T-34-es, V2 típusú, V12-es motorjának valamilyen továbbfejlesztett változatát használták, addig az Armata hajtóművének eredetije még a náci Németországból származik.

A döntéshozók a nyugati, német eredetű hajtómű ötletét elvetették, így kényszerítve rá az UVZ-t egy saját gyártású motor kivitelezésére. A derék orosz mérnökök képtelenek voltak nulláról kifejleszteni egy új harckocsimotort, ezért a 30-as években a Porsche által tervezett Sla-16-os harckocsi motort vették alapul. Ez hajtotta a második világháború egyik legjobb harckocsiját a Panzerkampfwagen VI Ausf. B-t vagyis a Királytigrist. Azonban a Királytigris legnagyobb hátránya szintén a motor volt, ugyanis borzasztó megbízhatatlannak bizonyult, sokszor felforralta a vizet, és a karbantartásigénye is nagyon magas volt a többi német harckocsi motorjához képest.

A második világháború lezárását követően néhány kész Sla-16-os és azok teljes tervdokumentációja a Szovjetunióba került. Nem sokkal később el is kezdték gyártani a náci gyökerű motor módosított változatát, azonban az sem lett jobb, mint az eredeti. Ezzel a motorral ekkor még nem harcjárműveket szerettek volna meghajtani, arra tökéletesen megfelelt a V-2. Ezek rögzített motorként üzemeltek ipari felhasználásra, viszont még mindig annyira megbízhatatlanok voltak ebben a szerepben is, hogy hamar lecserélték őket.

Végül a motor összes dokumentációját a fiók mélyére rejtették, de sajnos félmunkát végeztek, ugyanis az Armata mérnökei megtalálták ezeket és a rögeszméjükké vált, hogy az egyébként jó tulajdonságokkal bíró motor (kis méret és súly, de nagy nyomaték és erő) minden hibáját képesek kijavítani. Olyannyira meg voltak győződve erről, hogy erre a hajtásrendszerre alapozva, tulajdonképpen e köré tervezték az egész új harckocsit.

Hiba volt. 

A forradalminak nevezett és alaposan áttervezett dízelmotort A85-3A névre keresztelték, ami egyébként kettő egymásba fordított V6-os, tehát egy X12-es motor. 1500 lóerőt tud leadni, de elméletben akár 2000-re is húzható. Az új orosz motorral az 50 tonnás Armata elérheti a 80 km/h-s sebességet.

Csakhogy, a hibákat végül nem tudták kijavítani, és ezzel nagy problémát generáltak, ugyanis a szankciók által sújtott Oroszországnak semmilyen lehetősége sem maradt arra, hogy egy másik, megfelelő méretű és erejű hajtóművet építsen a tankba. Érdekesség, hogy az UVZ egyedül a motorral kapcsolatos problémákat ismerte el, pedig előkerültek más gondok is.

Rossz koncepció, Aliexpressről rendelt alkatrészek

A család második tagja az egyébként két évvel korábban bemutatott T-15 gyalogsági harcjármű. Az Armata alvázára épített harcjármű a legnehezebb (50 tonnás) lett a kategóriában, ami nagyban rontotta a mozgékonyságát. De a legnagyobb baj nem is ez volt, hanem a már említett hajtás és az állandóan meghibásodó A85-3A motor. A T-15-ös projektet a rengeteg nem várt hiba miatt miatt 2017-ben törölték. Még ebben az évben az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy az összes T-72-est és T-80-ast lecserélik, és összesen 2300 darab Armatát szereznek be 2022-ig. Yeah. 

A szakértők hamar rávilágítottak arra, hogy egy olyan nehéz harckocsialvázra, mint amilyen az Armatáé nem lehet mindenféle harcjárművet építeni, mert a nagy súly a harctéren rontja a mozgékonyságot. Ezt mintha meghallották volna az oroszok is, így a család már csak egy taggal, a T-16 műszaki-mentővel bővült 2020-ban. Több változatot már nem is terveznek gyártani a jövőben.

De nagy gondot jelent az is, hogy a 2014-es kelet-ukrajnai háború után életbe lépő szankciók miatt az Armatán számos módosítást kellett végrehajtani a célzó- és védelmi rendszerek területén. Eredetileg a járműben francia és ukrán berendezések is lettek volna, de némileg bezavart a háború, és ezeket az orosz ipar a mai napig nem tudja önerőből előállítani. Így jobb híján az Aliexpressről rendeltek civilnek szánt eszközöket az oroszok az új szupertankjukhoz, amik nagyrészt már a 2010-es évek közepén is elavultak voltak. Ilyen például a második generációs hőképalkotó berendezés, illetve az optikák egy része is.

A kínaiaknak lesújtó véleménye volt az Armatáról

Az Armatát a mai napig nagyon szeretné az orosz kormány értékesíteni más országoknak, ezért felnagyították a paramétereit és egyedülállónak kiáltották ki a tulajdonságait. Mindez csak annyira volt elég, hogy eddig egyetlen érdeklődő akadt a csalira, mégpedig Kína. Igaz, ők sem megvásárolni szerették volna, hanem egy technológia transzfer keretein belül licenszben gyártani.

A kínai néphadsereg két Armatát is kapott tesztelésre, de az egyiket azonnal vissza kellett küldeni Oroszországba a hajtómű végzetes meghibásodása miatt.

A másikkal megkezdték a teszteket, és minden bizonnyal rácsodálkoztak a sok kínai alkatrészre, ahogy arra is, hogy az oroszok minden olyan kérésre, ami az új és különleges rendszerek tesztelésére irányult, csak annyit mondtak: nyet! Végül az Armatát annyira használhatatlannak találták a kínaiak, hogy ingyen sem kértek belőle és állítólag kijelentették, hogy a kínai hadiipar ettől a harckocsitól sokkal jobbat is elő tud már állítani.

Íme a kínai Type 96A tank: 

Az oroszok szerint érdeklődött India is az Armata iránt, hiszen a hatalmas ország csak T-90-esből rendelkezik több, mint 600 darabbal. Szóval volt némi oka az oroszoknak arra, hogy reménykedjenek az indiai exportban. Azt az apró tényt azonban elfelejtették, hogy Indiának már van saját fejlesztésű harckocsija az Arjun. Mondani sem kell, hogy az indiai hadsereget egyáltalán nem érdekelte az Armata.

Persze mindezek ellenére az orosz hadsereg megígérte, hogy megrendeli az első száz Armatát, amint kijavítja a gyártó a hajtómű problémáit. Az UVZ pedig megígérte, hogy 2020-ra már kész lesz az új, módosított motorral szerelt Armata, és hamarosan megkezdik a sorozatgyártást is. Ez utóbbi természetesen nem kezdődhetett meg, mert a Franciaországból és Németországból megrendelt szerszámok, és gyártósablonok a szankciók miatt soha nem érkeztek meg, az orosz fémipar pedig egész egyszerűen képtelen az ilyen eszközök legyártására.

Az újabb késlekedést érdekesen magyarázta az orosz hadvezetés: Az Armata annyira jó harckocsi, hogy hasonló tudású még megközelítőleg sincs a nyugatiaknak. Mivel egy kissé drága, ezért első körben csak 148 darabot rendelünk belőle, miközben folyamatosan gyártjuk és korszerűsítjük a T-90-eseket. Ez egyértelmű beismerése annak, hogy a fejlesztés újra zátonyra futott.

Harcba küldték, de sosem harcolt

Bár az UVZ képviselői 2015-ben, majd 2017-ben is sorozatgyártásra késznek nyilvánították az Armatát, az orosz katonai bloggerek szerint 2019-ben mindössze 20, egyes források szerint pedig 24 darab lett belőle legyártva. Azt a mai napig nem lehet tudni hivatalosan, hogy hány készült összesen, de az tény, hogy a világhálón fellelhető képek között csak olyan található, amin egyszerre maximum nyolc látható belőlük.

Hiába volt kevés belőle, 2019-ben az orosz hadvezetés úgy döntött, hogy éles helyzetben is kipróbálják, ezért néhány Armatát Szíriába szállítottak.

Hogy ott hogyan teljesített a harckocsi, azt nem tudjuk, mert az eddig legjobban dokumentált konfliktus képein egyetlen példányt sem láthatunk. Egyébként az átszállítást követően alig két hónappal kivonták Szíriából őket, habár az orosz propaganda szerint kiválóan teljesítettek a harcmezőn. Ezt persze semmilyen bizonyítékkal nem támasztották alá. Az ígéretek szerint az Armatának a továbbfejlesztést követően vissza kellett volna térnie Szíriába, de ez végül nem történt meg.

Az orosz-ukrán különleges katonai művelet 2022-es kitörése óta várták a szakértők, hogy megjelenjenek a fronton az Armaták. Erre egészen ez év áprilisáig kellett várni, de harci cselekmények közelébe sem kerültek az orosz tankok. Végül ez év augusztusában, mindenféle harc nélkül kivonták őket a frontról. A hadvezetés azt mondta erre, hogy ez tervezett kivonás volt, és az Armaták hamarosan visszatérnek Ukrajnába, csak előbb az UVZ-nél finomhangolni kell őket. 

Ha már Ukrajna, itt egy újabb végzetes tervezési problémára derült fény.

A nagy újításnak beharangozott automata torony harci körülmények között használhatatlannak bizonyult. Mivel a lőszeradagolóhoz nem fér hozzá a legénység, ha elakad egy lőszer, akkor a személyzet nem tudja megjavítani az adagolót, mert nem fér hozzá, vagyis ki kell vonni a harckocsit a harcmezőről. (A nyugati tankoknál az elakadás megszüntetésére 30 másodperces normaidő van megszabva.)

De nagyon lassú az automata betöltő berendezés is, hiszen tíz másodperc alatt képes újratölteni az ágyút. A nyugati harckocsikban nincs ilyen berendezés, esetükben egy ember tölti be a lövedéket. A normaidő 7 mp, de egy-egy jól összeszokott csapat 4-5 mp alatt is lazán tölt. Ez azt jelenti, hogy ameddig az Armata egyet lő, addig egy amerikai Abrams akár kettőt is.

Az orosz-ukrán háború az Armata egy másik hatalmas tervezési bakijára is rámutatott.

Megszámlálhatatlan videó van arról az interneten, hogy a modern páncéltörő rakétával eltalált orosz harckocsik úgy robbannak fel, hogy több tíz méter magasra repül a tornyuk. Ennek oka, hogy az összes orosz harckocsiban a lőszereket a torony alá málházzák. Ha itt átüti a páncélt a rakéta, akkor annak óriási robbanás a vége.

Az Armatánál is pontosan ide voltak bemálházva a lőszerek, így nem csoda, hogy a harckocsit nem vetették be, hisz nagyon látványosan semmisültek volna meg, ha eltalálják egy Javelinnel. Már csak azért is, mert az Armata mindenféle korszerű páncéltörő rakétát megsemmisítő védelmi rendszere egyáltalán nem létezett, de a felülről, függőlegesen érkező Javelin ellen még egyébként sem találtak ki megoldást.

Az Armatánál mindezt tetézte, hogy alig lehetett belőle kilátni.

A parancsnok csak egy nagyon sérülékeny, árbócra helyezett periszkóppal tudott körbenézni. Sok volt a harckocsi körül a holttér, így az ukrajnai harcmezőkön sem merték kipróbálni az Armatát, hiszen egyetlen páncéltörő rakétával is könnyen megsemmisíthették volna. 

A konkurencia felnőtt a feladathoz

Miközben az oroszok csak ígérgették a sorozatgyártást és megpróbálták rásózni bárkire az elfuserált tankot - amiből nyolc év alatt talán sikerült 24 darabot legyártani - a NATO országok sem tétlenkedtek. Még tavaly nyáron mutatta be a Rheinmetall a KF-51 Panther MBT-t, amely a Leopard 2A4-es alapjaira épül, így a motor is a jól bevált V12-es MTU dízel, amelyet később környezetbarát hajtásra cserélnek majd.

A Párduc az összes új harci technológiát megkapta, így a passzív, aktív és reaktív védelmi rendszereket, köztük a Spike rakétaelhárító rendszert is. A Panther fejlesztésében részt kíván venni hazánk is, az első KF-51 összeszerelő-üzemet pedig Ukrajnában fogja felépíteni a Rheinmetall. A Párducok sorozatgyártását a tervek szerint 2026-ban kezdik meg, és Németországon kívül számos ország is rendszeresíteni kívánja. Így reklámoznak egy tankot (hanggal!): 

Tavaly év végén a General Dynamics (GD) is bemutatta a saját elképzelését a jövő harckocsijáról.

Az egyelőre csak technológiai demonstrációként létező Abrams X az Abrams továbbfejlesztett változata. A hibrid hajtásrendszert kapott harckocsi tíz tonnával könnyebb az elődjénél, így nagyobb a mozgékonysága a korábbi MBT-knél. Az összes korszerű aktív és reaktív védelmi rendszerrel felszerelték. A GD-nél csak okostanknak nevezett Abrams X önvezető módban is képes haladni és drónokkal is együttműködhet.

A harcjármű megkapta a GD legújabb fejlesztését, amelynek köszönhetően az első és második generációs hőkamerák számára láthatatlanná válik. (Pont ilyet szereltek egyébként az Armatába.) Az amerikai páncélos erők valamikor a jövő év folyamán kezdik meg a tesztelést, de azt egyelőre nem tudni, hogy egyáltalán sorozatgyártásba kerül-e az új amerikai tank, de ha igen, akkor arra még minden bizonnyal néhány évet várni kell. És íme, az Abrams X:

Mindezek után nem csoda, hogy a félelmetes, minden NATO harckocsit megsemmisítő, a világ legfejlettebb védelmi rendszereit használó Armatát az oroszok valószínűleg egyenesen a kukába dobják. Úgy néz ki, hogy 14 évnyi fejlesztgetés után belátták, hogy jobban járnak, ha egy teljesen új harckocsit terveznek, ami jobb, szebb, nagyobb és minden nyugati tankot felülmúl.

(Cover fotó: Ramil Sitdikov - Host Photo Agency via Getty Images)