Egy BA-64 parancsnoki felderítő páncélos kanyarodott a váci benzinkúthoz. Az ajtó kicsapódott, és a vaslemezek takarásában ülő sofőr szinte ugyanebben a pillanatban felém nyújtotta névjegykártyáját. Dr. Keserű Sándor, a KSI Haditechnikai park tulajdonosa. Azonnal tudtam, jobb helyre nem is jöhettem volna, ha katonai járművekről szeretnék hallani.
A 2-es út melletti
Haditechnikai parkban rengeteg az érdekes jármű, az NDK rendőr Wartburgtól a
Rolls-Royce-ig vegyesen, nem csak katonai gépek. Minden egyes darab
megérdemelne pár szót, de majd legközelebb, most csak az aktuális,
T-34-re koncentráltam.
Tankossapkát húztam, és még így is óvatosan közelítettem a
hatástalanított páncélost. A Fegyverzetoltalom és fegyverzetvédelmi
jogszabály hatálya miatt magánszemélynek Magyarországon működőképes
T-34-ese nem lehet. Talán öt üzemképes T-34-es lehet az országban, ez a
váci is hatástalanított, szétszerelt ágyúval, megsütött motorral várja
jobb sorsát.
A kiállított darab a beleütött jelzések alapján egy 1955-ös T-34/85,
jelenleg a Magyar Néphadsereg trinátzöldje díszíti. Az ügyes szemlélő
nem is dől be a színnek, ha T-34-et lát, az apró részletekből is
azonosítja, mikori évjárat. Pl. ezt a tankot sem lehetne eladni - talán
csak amerikai filmben - világháborús járműnek.
Első ránézésre a kipufogók formája azonnal lebuktatná, a
régieknek piskóta alakú öntvénye volt.
A toronynak 85 mm-es ágyúja van (a neve is mutatja - T-34/85). A
háborús, 76 mm-es változatot (T-34/76) 1943 után már nem gyártották,
ugyanis a 1945-ben a 76 mm-es ágyú már nem bírta felvenni a versenyt a
Tigrisek és a Párducok tűzerejével, ezért fokozatosan lecserélték a
csapatoknál a 85 mm-es változatúra. A kettő változat között első
látásra is látható a különbség a cső hossza és a torony eltérő formája
miatt. A lecserélés természetesen időbe tartott, de az első vonalbeli
csapatoknál 1944 második felében már csak elvétve akadt T-34/76-os.
pedig a menekülőnyílás
A lelkes lövöldözés közben egy gond volt csupán,
ha halott volt a malac, vagyis nedves vagy gyártási hibás a
lövedék. Ilyenkor nem lőtte ki a magot, hanem hátrafelé indul el az
égési folyamat, vissza az utastérbe. Az elsütés után négy másodpercük
volt a bent ülőknek, hogy lélekben elköszönjenek szeretteiktől, majd a
fülkében felrobbanó löveg csúnya pusztítást végzett.
Pár percig voltam a nyomasztó belső térben, és amíg beleéltem magam
a rettenetes zajba és zötykölődésbe, Sándor a részletekről mesélt. Négy
ember zsúfolódott az
alig két négyzetméteren 30-40 malaccal és jó pár
golyószórótárral békés együttlétben. A hátuk mögül vékony lemezkével
elválasztva bömböl a V12-es. Kilátni alig lehet, csak néhány prizmán
keresztül, és a vezető nyitható ajtaján vagy kémlelőnyílásán.
A parancsnok elvileg kiállhat a lövegtoronyba, de az
veszélyesebb, mint a kilövés, ugyanis T-34-es első szériájában a
parancsnoki fülkeajtó sokszor agyontaposta a parancsnokot. Aztán
javítottak rajta, és utána csak az ujjakat veszélyeztette. A
parancsnoki székből az ember úgy kapaszkodik a tankba, hogy a nyílás
szélét szorítja, majd ahogy elindul a tank, lecsapódik a páncélajtó.
Egy rendes harckocsizónak két hüvelykujja van, és annyi. Az egész ki-
és beszállási folyamat rettenetes, még álló járműnél is veszélyben a
végtagok.
Ha a műszaki tulajdonságait nézzük, megértjük, miért tűnnek fel a
80-as évek végéig gyártott T-34-esek még ma is messzi kontinenseken. A
40-es években hadrendbe állított T-34-es egyik újdonsága volt a vastag,
döntött lemezekből álló páncélozás. Sajnos
az anyagminőség nem mindig volt tökéletes, sok tank minden külső
behatás nélkül megrepedt. A lövegtorony egy darabból készült
öntvény volt, ami szintén újdonságnak számított. Viszont a földbe vájt
öntőformába öntött acél kidolgozása háborús időkben nem volt a
legfinomabb. Sándor ismeretségi körében az egyik tank tornyába kívülről
egy lapát van beleolvadva. Öntéskor biztos ott maradt a gödörben, de
nem sokat foglalkoztak vele, ha már ott van maradjon is, levágták a
felesleget aztán mehetett a frontra.
A T-34-es lánctalpa is újdonság volt. Akkoriban a keskenyebb talp
volt divatban, de az oroszok a széles talpnak köszönhetően hóban,
mocsárban könnyebben mozogtak, mint az ellenséges haderő. A tank orrán
látható pótlánc nemcsak cserealkatrész, hanem
romboláskor a kiálló fogak segítséget nyújtottak. Egy láncszem
cseréjét megfelelő szerszámmal szakember 45 perc alatt el tudta
végezni.
Érdekesség a rendkívül kiforrott BelAZ, 500 lóerős, 38 880 cm
3-es, V12-es motor, ami a tankok történetében a világon
először könnyűfém alkatrészekkel készült, és dízelüzemű volt.
A legendák szerint egy első világháborús repülőmotor dízellé
fabrikálásának eredménye. A háborúban a németek a durva fogyasztású
benzintankokat használták, ezzel szemben az igénytelen T-34 szinte
mindennel elment, a megújuló üzemanyagok úttörőjeként repcével is
beérte. Fogyasztása 200 liter/üzemóra.
hasonló motorral
A motort más harci gépekben vagy polgári munkagépekben is
megtalálhatjuk. Van ezért néhány apró hibája is. A hideg motor néhány
nagyobb gázfröccs hatására tíz liter motorolajat (!) pillanatok alatt
elnyel. Annyiban viszont rendes, hogy
csak a túltöltött olajat eszi radikálisan, a szint alatt
finomabban pusztít.
Az adagolónak is van gyenge pontja, előfordulhat, hogy kiakad.
Vagyis egyre jobban emeli a fordulatszámot, 4500 fölé pörgeti a motort,
amíg az szét nem robban. Ennek a kiküszöbölésére
egy kalapácsot rendszeresítettek minden T-34-esbe. Ezzel kellett
finomhangolásokat végezni, majd vészhelyzetben erősen elkalapálni
az adagoló üzemanyagcsövét, hogy ne jusson utánpótláshoz. A fülkéből
ezt a műveletet kényelmesen meg lehet oldani. Én mondjuk nem értem,
erre miért nem jó a központi üzemanyagcsap, mert ugye az is volt.
Tankkal végigmenni Budapesten
Szeretne könnygázfelhőben tankot vezetni? Az Index
flashjátékán most gyakorolhat!
Ki az a Gergényi Péter-klón, aki az elmúlt napokban
egyáltalán ne fantizált volna arról, hogy milyen lehet
rendőrsorfal felé fordítani egy tankot a belvárosi
könnygázfelhőben? Ezt a széleskörű igényt szeretnénk legalább
részben kielégíteni első saját, és így rögtön hiánypótló
flashjátékunkban. Az Index békés válasza a társadalmi
feszültségek nyomán agresszióba forduló frusztrációkra.
Forrás:
Pufajkás Turul
Tank a TCTV-ben
 T72-es tankvezetés 6:24, 16,1 MB  |
T-34-est nem, de T-72-est vezettünk. Csodás volt, lopjunk tankot minden háztartásba. |
Természetesen az, hogy a
Zaporozsec motorja
lett volna a T-34-es indítómotorja, nem igaz. A T-34-est 12 voltos
villanymotor indította.
Hogy a gigantikus indítómotort autóakkumulátorok meg tudnák
mozgatni, kétségbe vonom. Még egy teherautó akkumulátora sem bír
vele. Bár ha megfelelő infrastruktúrával a nagyon felbőszült, előre
felkészült tüntetők pázhuzamossan kötnek egy félkerületnyi autóakksit,
biztos indítható. A gyári, íróasztal méretű akkumulátor a tank hátsó
felében, a négy tonnás páncéllemez alatt van. Targoncával,
munkagépekkel könnyen kiemelhető és biztonságba helyezhető.
Hogyan lopjunk tankot
Először feszítsük le a lövegtorony lakatját. Majd óvatosan,
hogy ne vágjuk le ujjunk, ereszkedjünk be. Helyezkedjünk el a
vezetőülésben. Ha esetleg nem tökéletes a gép, előfordulhat,
hogy bokáig tocsogunk az olajban. (Az október 23-án elkötött
T-34-esben ez volt a helyzet.) Vigyázzunk, a csúszós olaj is
nagyon balesetveszélyes!
Bal oldalt van egy áramtalanító főkapcsoló - mint a
Zilben -, kicsi lejjebb egy üzemanyagcsap, majd az elektromos
táblán lévő kapcsolóval indítsunk.
Bal kar, bal lánctalp, jobb kar, jobb lánctalp, ezzel
irányítjuk előre-hátra. Lábbal a kuplungot és a gázt adjuk. A
kuplung mechanikus szervós, csak járó motornál használható,
akárcsak a váltó a jobb oldalon. Előfordul, hogy csak két
lábbal rugdosva tudjuk sebességbe rakni. Többnyire
négysebességesek a T-34-esek, de ha háromsebességessel
találkozunk, azon se lepődjünk meg. Aztán csak arra kell
vigyázni, legyen benne elég üzemanyag.
Ahogy Sándor mondja: "Mérhetetlenül egyszerű a jármű vezetése,
komolyan mondom, mint egy robogó. Túlzás nélkül állíthatom, nem
tart három percig, hogy megtanuld. Beülsz, neked is elmagyarázom, és
mész is." Ez tudatos cél volt, képzetlen harcosoknak készítették. Az
analfabétákra való tekintettel feliratok sincsenek, csak tolni és húzni
kell a karokat.
A T-34-esnek,
míg meg nem közelítik, kevés sebezhető pontja van. Viszont ha
találatot kap lövegtorony és a tanktest közötti rés, úgy leemelődik a
lövegtorony, hogy berobban a bent lévő összes malac. Nem is gondoltam,
de a Molotov-koktél az egyik legnagyobb ellensége, mert a tank
hátuljára feldobva a levegőnyíláson beszivárgó benzin felgyújthatta a
tankot. A T55-öst mindkét dolog még érzékenyebben érintette.
1956-ban a T55-öst (a T-34-es utódát) nálunk próbálták ki a ruszkik
először harci cselekmények közben, és nagyon leszerepelt.
1956-ban nagyrészt T55-ösökkel jöttek az oroszok, a T-34-esekkel
inkább a forradalmárok lőtték az oroszokat, amiket a magyar hadseregtől
szereztek. Nem csoda hát, hogy igyekeztek nem maguk mögé engedni a
forradalmárokat, mert akkor végük volt.
Olvasói kiegészítés: Nálunk T-54-esek jártak 56-ban, akkoriban
vadonatújnak és csúcskorszerűnek számítottak - az hogy párat
kilőttek a pesti felkelők, az nem a tank hibája (Városban tankot
csak óvatosan, az oroszok Groznijban is szívtak a csúcs
T-80-asokkal pár éve). A T-55 külsőre egy-az -egyben T-54 (a
lényegi változás belül van - lövegstabilizátor pl.), de '56-ban még
nemigen állt szolgálatban.
Nézzenek a szemébe!
Egy T-34-es karbantartása nem egyszerű feladat, az alkatrészek
rendes zsírzást igényelnek, a váltó is csak akkor érzi jól magát, ha
benyel 5 kg lítiumzsírt. Más léptékű szerszámok kellenek, és a
páncélajtók mozgatására is emelők, gépek szükségesek. Egy külső
tisztító homokszórás fél milla, és
öt palack acetiléngáz kéne, hogy minden elemét megmelegítve
átmozgassák. Három hónap alatt rendbe lehetne hozni, mert a látszat
ellenére nagyon jó állapotban van, a kiállított tank csupán kb. 600
órát mehetett. A tank tulajdonaosa a 17 éves Szentiványi Guido akinek
az édespja 1990-ben vásárolta a gépet 72 ezer forintért.
Vigyázzunk az önkényuralmi
jelképekkel!
ezért letakarták a gonosz önkényuralmi jelképet
Sándor érdekes, bár sokak szerint lehetetlen történetet
mesélt: A Nagy Imre-film forgatásához - mikor a romániai
száműzetésbe viszik Nagy Imrét - Sándor és barátja biztosított
egy buszt.
A rendező kérésére az oldalára felfestettek egy vörös
csillagot. Ahogy a forgatásra mentek, a pátyi körzeti
megbízott megállította őket, hogy ugyan már, fáradjanak vele,
mert a jogszabály értelmében cselekedetük tiltott önkényuralmi
jelkép használatának minősül.
A vezetőt - egy 62 éves restaurátort - berakták az
előzetesbe, és rácsukták a vasajtót. A rendőrök tanácstalanul
el kezdtek telefonálni, és
azt az utasítást kapták, hogy vegyék el a forgalmit. De
azt sajnos nem tudták elvenni, mert nem volt, ugyanis,
próbarendszám és egy orosz rendszám volt rajta. Akkor vegyék el
a rendszámot - az oroszt, amit a forgatásra festettek. Később
bírósági eljárás elindult, tiltott önkényuralmi jelkép
használata miatt.
Különösen veszélyes bűncselekmény volt, mert kivitték az
utcára, és filmforgatás ide vagy oda, nem jogosít fel arra,
hogy használják, hiszen nem a filmforgatás helyszínén, hanem az
odafelé vezető úton csípték el őket, miközben nagyon sok embert
bánthatott.
Műszaki adatok
T-34/76A
hosszúság: 5,92 m
szélesség: 3,00 m
magasság: 2,40 m
tömeg: 28 000 kg
legénység: 4 fő
fegyverzet: 1 db 76,2 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62 mm-es
géppuska
motor: V-2, 12 hengeres Diesel, 500 LE
sebesség: 55 km/h (úton)
hatótávolság: 450 km (?)
páncélzat: 15-70 mm
T-34/85
hosszúság: 6,62 m
szélesség: 3,20 m
magasság: 2,42 m
tömeg: 32 000 kg
legénység: 4-5 fő
fegyverzet: 1 db M1944, 85 mm-es harckocsiágyú; 2 db 7,62
mm-es Degtyarev géppuska
motor: V-2-34, 12 hengeres Diesel, 500 LE
sebesség: 55 km/h (úton)
hatótávolság: 350 km
páncélzat: 20-90 mm
T-34-esek a magyar hadseregben:
1952: 347 db
1953: 342 db
1954: 339 db
1955: 451 db
1956: 451 db
1990: 72 db
Forrás:
http://shift.sk/military/sifoner/mil/T-34.html
Tank a TCTV-ben
| T72-es tankvezetés 6:24, 16,1 Mb |
T-34-est nem, de T-72-est vezettünk. Csodás volt, lopjunk tankot minden háztartásba. |
Olvasói levél
A cikk megírása után rengeteg levelet
kaptam melyekben olvasóink kisebb és durvább hibákra próbáltak
rámutatni. Sajnos a kép nem teljesen egységes, ezért nem javítottam
minden észrevételt. Nagyon sok ellentétes észrevétel érkezett.
Mindenesetre annyi kiderült, hogy hazánkban többen értenek a
T34-eshez mint gondoltam. Egy igazán tartalmas levelet mégis meg
kell osztanom önökkel. Köszönöm az olvasónak.
"A T-34/76-ost nem csak 1943-ig gyártották, hanem 1944 első
felében is készült néhány ezer darab. A halott malaccal
kapcsolatban: először is, malacnak a lőszer lövedékét (az általad
használt szavakkal a "magot " - ami szintén nem jó, mivel itt
inkább gránátról beszélünk) hívják, és általában a nem szerelt
lőszereknél. A T-34-es lőszer szerelt - vagyis egyben van a lőport
tartalmazó hüvely és a gránát - így az említett "nedvesedés" sem
igazán életszerű dolog.. A másik: ha nem lőtte ki a gránátot -
vagyis nem volt lövés - akkor mitől robbanna fel a lőszer, és azzal
együtt a löveg? Meg milyen égés indul el, és merrefelé?!?
A hk. gránátokon általában érintő és fenékgyúlytó van,
mindkettő a becsapódáskori kinetikus energia hatására lép
működésbe. Ha meg sem mozdult, akkor mitől robbanna? Nem
kézigránát, amelynek ha elindítod a gyújtóját, valóban kb. 4
másodperced van a robbanásig- de az teljesen más elven működik. Ja,
és a harckocsiknak nem utastere, hanem küzdőtere van.:) A következő
szarvashiba: nem négy , hanem öt fő volt a személyzet:-parancsnok,
irányzó, töltőkezelő, vezető és rádiós lövész.
A lőszerjavadalmazás a T-34/85-nél 55 lőszer volt (36 repesz,
14 páncéltörő és 5 űrméret alatti páncéltörő gránát málházási
szisztéma szerint) A T-34/85-nek nem csapódik le a búvónyílás
fedele(nem fülkeajtó...), mivel egy rugós szerkezettel rögzített
állapotban van. Nagyon jól lehet bele kapaszkodni a zötykölődő
járművön minden probléma nélkül, stabilan áll - tapasztalatból
mondom.
A T-34-et nem a 80-as évek végéig gyártották. A Szovjetúnió
1946-ig gyártotta saját használatra, majd még jóval kisebb számban
más országok számára 1950-ig.
A rossz anyagminőség miatt megrepedt páncélzatról még soha nem
hallottam(ettől még lehet, de nem valószínű) Egyébként nem is volt
annyira rossz, hengerelt és ötvözött acélból készült. A lapát
legendáját marhaságnak tartom. Bár valóban több esetben a földben
készítették el az öntőformát, nem ez volt a jellemző. És csak
logikailag: majd 10 tonna olvadt acél szerinted nem olvaszt magába
nyom nélkü egy két kilós lapátot?
A pót lánctalp-tagok(és nem láncszem, az a biciklin van) fogai
nem vettek részt a rombolásban, csak annyira, mint a sárvédő és
egyéb kiálló elemek. A lánctalp tag cseréje lényegesen rövidebb idő
alatt végrehajtható volt.
A T-34 motorja valóban hasonlít a II. vh-ban használt egyes
repülőgép-motorokra, kinézetben és nagyságban, pl. az IL-2
motorjára, Viszont nem ment el mindennel(az már a T-72-es mindenevő
motorja) , már az étolaj sem nagyon ízlik neki, erőtlenebb tőle( ki
van próbálva).
Fogyasztása kb. 100 l/ üzemóra, tereptől függően, mert akkor
lényegesen többet eszik. A motorolajat sem zabálja akkora
mértékben, normája kb 4l/üzemóra.
Az adagolós dolog több szakértő ismerősömet is megkérdezve
marhaság. Kalapács valóban volt, azonban azzal a rakoncátlankodó
sebességváltó kar házára ütöttek rá, ha nagyon nem akarta bevenni a
sebességet.Ezt magam is többször láttam. És szintén nem fülke,
hanem küzdőtér a helyes megnevezés.
Az akkumulátoros dolog szintén hibádzik. Az akksik a motor két
oldalán, a küzdőtérből behelyezhetően voltak elhelyezve, teherautó
akkumlulátor méretűek, oldalanként kettő, vagyis összesen négy. És
nem 12, hanem 24 volt az elektromos rendszer, amit a 12 voltos
akksik soros kötésével oldottak meg. Végszükség esetén elég két
akksi( mi si így használtuk), de ekkor csökken az amperórák száma,
vagyis kisebb teljesítményt fog leadni.
Az indfítómotor egy 15 lóerős motor, ami a motortér hátsó
részén, az erőátviteli berendezés fölött van, és a főtengelyen lévő
hatalmas fogaskereket mozdítja meg indításkor úgy, hogy előbb
magasfordulatszámra felpörög, majd behúz a fogaskerékre(eszi is
rendesen).Tehát az általad leírt helyen semmiféle akksi nincs,
főleg nem íróasztal méretű...Ott az erőátvitel, az indítómotor és a
ventillátor van.
A motort addig nem lehet indítani, amíg az elektromos
tápszivattyúval fel nem nyomjuk minimum 2 bar -ig az
olajnyomást.
A karok mozgatásávall nem előre hátra haladunk- azt a váltóval
teszed - hanem a lánctalpak fékezésével jobbra-balra fordulunk.
Kihagytad a pedálok közül a féket. Kuplungolni és sebességet
váltani is lehet be nem indított motornál is.
1943 óta 5 sebességesek a T-34-esek.
" A T-34-esnek, míg meg nem közelítik, kevés sebezhető pontja
van." Igen, ezt az egyet úgy hívják, hogy a harckocsi. Ugyanis a
páncélteknő 45 mm-es, döntött lemezekből volt hegesztve, ami kb. 7
cm-es függőleges páncélban megtett útnak felelt meg becsapódáskor.
Ezt a németek szinte valamennyi akkori(1944-től nézzük
ugyebár) páncélosa leküzdötte 1000 fölötti távolságról, vagyis az
általános páncélos harctávolságon kívülről is. Szintén nem jellemző
az, hogy a lövegtorony lerepül a koszorút kapott találattól, mivel
eléggé oda van rögzítve(találkoztam már olyan legendával, hogy nem
volt szabad bizonyos dőlésszög felett haladni a T-34-el, mert akkor
leesett a torony, de olyanal is, hogy ha sokat forgatták körbe egy
irányba, akkor lecsavarodott :D ) A lőszerek pedig nem a torony
lereplülése miatt robbantak be, hanem ellenkezőleg: a torony
általában akkor tudott jó messzire elrepülni, ha találatot kaptak
és felrobbantak a málházott lőszerek. Ekkor maga a harckocsi is
felismerhetetlen romhalmazzá tudott változni egyetlen pillanat
alatt.
A Molotov-koktélt pedig nem a fényképezett területre kellett
dobni, mivel ott inkább kifelé jött a forró levegő, hanem a
motortér páncélzatán lévő nyílásokra, ugyanis ott nemhogy
beszivárog az égő benzin, hanem egyenesen be is szippantja, majd a
hűtő és levegő renszeren keresztül felgyújthatja a motort.
Mindemelett a motor működéséhez szükséges levegő elégetésével le is
állítja azt.
1956-ban a Magyarországon bevetett szovjet harckocsizó csapatok
közepes harckocsijainak gerincét még mindig a T-34/85-ösök
alkották, ezeket vetették be legnagyobb számban Magyarországon.
Emellett T-44-esket és T-54-eseket, kisebb számban, illetve nehéz
harkocsiként ISZ-3-asokat.
Az előbb elfelejtettem írni, hogy a németek nem "benzintankokat"
, hanem benzin üzemű, vagy benzin motoros tankokat - illetve nem is
tankokat, mert ez angol szóhasználat, hanem páncélosokat -
használtak.
Legközelebb, ha valóban szakértőt szeretnél megkérdezni a
harckocsikról, és nem egy " szakértőt", akkor javaslom a Bólyai
főiskoláról Dér Richárd harckocsioktatót, aki még jelenleg is
vezeti a T-34-eseket, és azoknak minden adata, nyűgje-baja a
kisujjában van.
Kérlek, hogy a fentieket ne kioktatásként vedd, de tényleg
rosszul sült el a cikk annak, aki egy kicsit is foglalkozott a
T-34-essel.
Üdvözlettel: A S"
