Így működik a magyar igazságszolgáltatás: a csaló röhög, a bíróság meg slendrián?
Az köztudomású tény, hogy az (i)gazságszolgáltatás majmai (bocsánat, malmai) lassan őrölnek. Na de hogy szarul is? Az azért már nem járja!
Közzétéve:
2026. 07. 06. 06:12
Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az előzményeket ismeritek, nem ragoznám. A lényeg, hogy bárki kerülhet ilyen szituba, aki üzletileg interakciózik más emberekkel az erre szolgáló on-line felületeken. Autóbolond projektgazdákkal ez azért gyakran megesik. Fiatalság-bolondság, majd leszokunk erről is idővel. Ilyen jogi környezetben és (i)gazságszolgáltatás mellett nem is lesz az akkora veszteség. Ebben a cikkben kizárólag empirikus tapasztalásokon alapuló V É L E M É N Y-ek szerepelnek, az érintettek nagy bánatára.
Ott ejtettem el a fonalat tavaly, hogy megtettem a rendőrség erre szolgáló on-line felületén a büntetőfeljelentést, én ráérek alapon. Úgy voltam vele, hogy cerca trova, aki keres, az talál. A szimpatikus úriember (eladó) nyilvánosan elérhető adataiból úgy véltem, hogy sokat keresni sem kell majd a nyomozóhatóságnak. Igazam is lett, hamar kiderült, hogy a jómadár nem először került rá a zsandárok radarjára. Szerencséjére azonban eleddig csupán közlekedési szabálysértései és kihágásai voltak, amik a csalás bűncselekményének egyszerű gyanúját még nem tudták megalapozott szintre emelni.
Sándorunk úgy megijedt a büntetőfeljelentés hírétől, hogy a következő munkanapon valahogy mégiscsak megoldotta a postára szaladást és fel is tudta adni a csomagot. Pechjére a csomagba nem azt helyezte, amit a hirdetésben promózott (ott egy hibátlan és működőképes dolog szerepelt, a csomagban meg ennek antitézise érkezett). Ez amiatt érdekes, hogy a vételárat május 21-én vette kézhez, postázni viszont csak június 10-én tudott... a büntetőfeljelentés meg ugye június 6-ára esett. Nyilván semmi összefüggés nincs, csak a véletlen műve lehet.
A rendőrség és az ügyészség ettől függetlenül nem volt rest és felderítette a tényálladékot
S. Sándor bácsalmási lakos „priusza” mellett lecsekkolták a pénzmozgáshoz használt bankszámlaszámok forgalmát (nyilván az enyémet is, de hát akinek nincs rejtegetnivalója, az annyit is ér), de nem találtak semmi olyat, amivel folytatni tudták volna a büntetőeljárást. A biztonság kedvéért azért az ügyészség zárolta az inkriminált összeget a feljelentett személy édesjóanyjának bankszámláján, jó lesz az még később valamire alapon. Ennek majd kiemelt jelentősége lesz az események további folyásában.
Mindeközben a rendőrség beidézett sértett-tanú minőségben és az előadó zsandár meghallgatta sirámaimat. Én ott helyben felajánlottam a mélyládát lefoglalásra, a rendőrzászlós viszont nem kérte: Elég lesz a fényképek becsatolása is. Mondom jó, akkor tessék eztet belefirkantani a tanúkihallgatási jegyzőkönyvbe és melléírni a mélcímet, ahova várják a tárgyi bizonyítékok csatolását. Tudjátok, én nem ma kezdtem a jogászkodást, ismerem már az összes trükköt és csapdát a keresztnevéről is. Aki velem akar jogilag fifikáskodni, annak elég korai lesz az aznapi kelés. A bekért bizonyítékokat elküldtem hát a nyomozóhatóság részére, a mélyládát meg behajítottam a garázs egyik sarkába, másra úgysem volt alkalmas.
Még szöszölt az üggyel pár hetet a rendőrség és az ügyészség, kihallgatták a jómadarat és a táskahordó családtagját is (akik nyilván ott se vótak’), aztán – mivel nem látták jogalapját a büntetőeljárás folytatásának – 2025 októberében átdobták az ügyet a szabálysértési bírósághoz, területi illetékesség okán ez a Pécsi Járásbíróság lett. Nagy bánatukra, de ők ezt akkor még csak tudták, de nem sejtették. A bíróság kotlott rajta egy fél évet, majd megszületett a nagy ötlet: Ez nem is fontos ügy, adjuk ezt oda Klárikának, a címzetesen kijelölt bírósági titkárnak, majd ő kitalál valamit, amivel le lehet zárni ezt az ügyet érdemi döntés nélkül. Kell neki is a tapasztalat, nehogy azt gondolja már friss diplomásként, hogy itt mi az igazságot kutatjuk. – szólhatott a belső munkamegosztási konzílium.
Titkár? Milyen titkár? Hát a bíróságon nem bírák ítélkeznek? Hát, nem mindig!
A bírósági titkár akkor járhat el önállóan szabálysértési ügyben, ha az ügy a járásbíróság hatáskörébe tartozik, és a döntés tárgyaláson kívül meghozható. Ilyen esetekben a bírósági titkár a bírával azonos jogkörrel, önállóan hozhat határozatot. A bírósági titkár nem hozhat döntést az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága vizsgálatának akadályozásával kapcsolatos szabálysértések esetében.
Ez azonban bődületes hiba volt, Klárika ugyanis rutintalansága okán elfelejtette lecsekkolni, kik az ügy résztvevői. Úgyhogy elővette a már megszokott, jól bejáratott „ügymegszüntető” blankettát, átírta a neveket, dátumokat és személyes adatokat (aki dolgozott már ilyen helyen, az pontosan tudja miről beszélek), aztán jól megszüntette az egész eljárást, de úgy ám, hogy a sértettnek (nekem) még kifogást-panaszt se lehessen benyújtania ellene.
A bírósági titkár három indokot is talált az eljárás megszüntetésére:
- A kár úgyis megtérült, a lefoglalt összeget az ügyészség kiutalta a sértett bankszámlájára, nincs itt semmi kár meg semmilyen károsult.
- Az eljárás alá vont S. Sándor bácsalmási lakos eskübecsszóra azt mondta, hogy ottsevót’, meg a mélyládát is önszántából postázta alig egy hetes csúszással és a csomagba is egy kiváló állapotú terméket helyezett. Jakérem, ha ő mondja, akkor az biza úgy is van! Nyilván azért vagyunk itt…
- A sértett csak vádaskodik, de a feljelentésen kívül semmilyen bizonyítékot nem csatolt, úgyhogy a rendelkezésre álló iratokból nem állapítható meg, hogy S. Sándor ottsevót’.
Mindeközben a valóságban a pénz sosem érkezett meg a sértetthez (ez akár a nyomozóhatóság sara is lehet, majd elválik hamarost), S. Sándor a valóságban csak azután postázta a terméket, hogy tudomást szerzett a megindított büntetőeljárásról és akkor sem azt küldte, amit hirdetett, ehhez pedig 3 hét is kevés volt néki. Azt meg már letisztáztuk, hogy nemcsak a mélyláda került felajánlásra lefoglalás céljából, de tárgyi bizonyítékok is érkeztek a hatósághoz, ráadásul utóbbiak külön rendőrségi felhívásra, jegyzőkönyvezve, digitálisan időbélyegezve.
Egy ilyen jogi fiaskó még a valódi jogállamokban is megesik, ezek kiegyenesítésére van ugye a tárgyalás tartásának kérése, a panasz és a kifogás (rendes jogorvoslatok)
Csakhogy Klárika ezt úgy előzte meg 2026 márciusának idusán, hogy az eljárás alá vont S. Sándor bácsalmási lakoson kívül senki részére nem biztosított jogorvoslati jogot. Mert hát ugye minek az, minek annyit foglalkozni az ilyen elvi jelentőségű, ámde piszlicsáré kárösszegű ügyekkel? Megvárták hát, míg Sándor nagyokat lapít a fűben, kivárva, hogy jogerőre emelkedjen az eljárást megszüntető végzés, aztán május 20-án szóltak a sértettnek (nekem) sima postai levél formátumban: Mi igazán akartunk volna segíteni, de hát miattad nem volt mivel, úgyhogy így jártál, jogorvoslatról pedig ne is álmodj.
Mi a baj a konteókkal? Az, hogy később mindig beigazolódnak…
Nos, aki nem bejárós az igazságszolgáltatás bugyraiba, még abban is felmerül a jogos kritika: itt megint összekacsintott a jogszolgáltatás a megélhetési jellegű bűnözéssel, hát mi folyik itt Gyöngyösön? Elmondom én, hogy szerintem mi az, ami folyik. Az igazságszolgáltatás így üzen a beléje még alaptalanul és érdemtelenül közbizalmat vető – egyre fogyatkozó – tömegeknek. Az üzenet pedig egyszerű.
A bűnelkövetők számára azt üzenik, csináljátok csak bátran, nem lesz gond belőle. Ha mégis okoskodik valami zsellér, majd elhajtjuk egy kis jogi bikkfanyelves fingreszeléssel. Nem meglepő, hogy az állampolgárok ilyen esetben a bűnözők és a bíróságok összekacsintását konteózzák.
A sértettek számára még ennél is rosszabb és cinikusan megalázóbb üzenete van: Ne nagyon panaszkodjatok, mert nincs hova. Lehet rohangálni rendőrséghez és bírósághoz, de a bűnözés az szent. A vége úgyis az lesz, hogy a kár a tiétek, a nevetés pedig a bűnözőé. Hiába tudjuk, hogy ki az elkövető és mit követett el, na meg miért, úgyis találunk valami fals jogi indokot, amelyre alapozván jogerőre emeljük, hogy nem tudjuk és emiatt segíteni sem áll módunkban. De ne izgulj, neked ezzel nem lesz dolgod, fellebbezni sem tudsz majd ellene, úgyhogy engedd el szépen már azelőtt, hogy megfognád.
De a legmegalázóbb üzenete ennek és a hozzá hasonló, szakmányban készülő, áldozathibáztató végzéseknek a rendőrség és az ügyészség, mint nyomozóhatóságok felé vektorál. Ők ugyanis beletették a kemény munkát, kinyomozták a kinyomoznivalót, érdemi döntésre készreszerelt állapotban prezentálták az ügyet a bíróság elé, az meg lazán fittyet hány az egész szakmai munkásságra és közli: Én akartam, de nem volt mivel. Miközben ugye volt.
Természetesen megkerestem a bíróságot és a rendőrséget is a fenntartásaimmal.
Két hónap telik el lassan anélkül, hogy visszaböfögjenek valamit. A bíróságra személyesen is bevittem a kifogásomat, mert ugye a telefonban váltig állítják, hogy e-mailen is lehet és arra is válaszolnak, a valóságban meg az e-mailre sem. Annyira meglepődtek, hogy ennek az ügynek lesz komoly folytatása, hogy a bélyegzőt is kiejtette a kezéből az iktatós kollegina. Szemmel láthatóan annyira letaglózta egy hús-vér jogász kezében virító érdemi beadvány, hogy azt is elfelejtette, miként kell iktatni, simán elindult az átnyújtott borítékkal a skontró szobába. Nekem kellett külön szólnom, hogy: Nono, először ügyiratszám-, aztán példányszám-, oldalankénti szignó- és aláírás ellenőrzés, majd a példányok egyező tartalmának csekkolása, végezetül pedig érkeztető- és időbélyegzés, kéremalássan! Én nem csodálkozom már, hogy a személyes benyomásom minden ilyen (i)gazságszolgáltatási fórumon az, miszerint fogalmuk sincs, mit is kellene valójában csinálniuk, csak csinálják, ami eszükbe jut. Úgysem panaszkodik soha senki, akkor végül is jól csinálunk mindent, nem? Hát, nem!
Végül ezt is nekem kellett megoldanom. Az inkriminált mélyládát semmi esetre sem lett volna értelme feltámasztani, beyond repair, ahogy a mondás tartja, meg ugye be se mertem volna javítás után sem tenni a Hiúzba, még elkapott volna tőle valami nyavalyát. Kerestem hát egy tisztességes eladót, aki nemcsak, hogy azt árulta, amit hirdetett, de a pénzemért cserébe még oda is adta. Büntetőfeljelentés nélkül! Hogy mik vannak!
Tanulság? A közbizalmatokat valahova máshova vessétek, az (i)gazságszolgáltatásba szerintem felesleges. Mindeközben meg ugye a jogállamiság tényleges létezése nem az alaptörvénynek csúfolt Alkotmányban, nem az Országgyűlésben, nem az Igazságügyi Minisztériumban, de még csak nem is a bíróságokon dől el. Hanem bizony az egyes pógárok tűréshatárán. Mert amíg a szolgalelkű jobbágyok bármit is lenyelnek, addig bármit is meg lehet velük és úgy általában is tenni. Úgy pedig ritkán szokott jogállamiság szárba szökkeni saját indíttatásából. Nyugodtan legyetek ti azok, akik az asztalra is készek csapni, amikor igazságtalanságot tapasztalnak. Tudom, melós és egész napos-életes elfoglaltság ez, de véssétek jól észbe:
Amit ma szó nélkül eltűrtök, az lesz a holnap alapelvárása felétek. Pénztártól való távozás után reklamációt pedig nem fogad el a rendszer.
Epilógus: Én évtizedek óta rajta tartom a szemem az (i)gazságszolgáltatáson, engem már egyáltalán nem lep meg, hogy hova züllött az elmúlt 20 év folyamán. De az még nálam is le tudja csapni a biztosítékot, amikor a Pécsi Járásbíróság, mint Központi Szabálysértési Bíróság végzésbe foglaltan meg nem történt eseményeket (kár megtérülése) valós tényként kezel minden előzetes ellenőrzés nélkül, az igazolhatóan-rekonstruálhatóan megtörtént tényeket (bizonyítékok becsatolása) pedig meg nem történtként kezel és ezekre a valótlanságokra alapozva megszünteti az egész eljárást. Különösen arcátlan dolog ez annak fényében, hogy a rendőrség-ügyészség által felterjesztett iratokból feketén-fehéren kiolvasható az ellenkezője mindannak, amit a bíróság állít és indokként alapul vesz.
Mondjuk ahhoz el is kellene olvasni az ügyiratokat elejétől-végéig, hogy ilyen ne fordulhasson elő...
Igazából a jogkövető állampolgár a hülye, amiért azt feltételezi, hogy ha valahol, akkor a bíróságon megteszik ezt… Lópikulát, nekik ez csak egy kereseti forrás, semmi több. Szerintem.
Azzal nincs semmi bajom jogi értelemben, hogy az eljárás alá vont személy kedvére hazudozhat az eljárás során, emberileg menthető körülmény a saját irha hazugságokkal való mentése. Azzal viszont már van, hogy a Pécsi Járásbíróság is úgy érzi, nekik sem kell ragaszkodniuk az ellenőrzött-bizonyított tényekhez az ítélkezés során. Az már túl van a sövényen. Úgyhogy most futhatok egy újabb kört a területileg illetékes ügyészségen is, hogy ugyan nézzenek már rá a járásbíróságra, hát mi folyik ott törvényességügyileg?
Ennél szerencsétlenebb módon akkor sem tudták volna "megoldani" az ügyet, ha kifejezetten törekszenek rá!
A pénz most se nálam, se Sanyinál nincs, az ügyészség ül rajta valami lefoglalási számlán. Sanyinak így se használhatatlan mélyláda, se vételár nem maradt, nekem meg a pénz oda, a mélyláda meg ipari hulladékként kuksol a sarokban. Az ügyészség pedig a törvényességi felügyeleti eljárásban saját magát is le fogja cseszni a pénz kiutalásának elmulasztása miatt, meg a járásbíróságot is az iratellenes végzés meghozataláért! Ez igen, ezért kár volt egyetemre járni, Béláim!
A Pécsi Járásbíróságnak pedig ezúton üzenem, miszerint a rendelkezésemre álló információk alapján erre a V É L E M É N Y R E jutottam. Jogorvoslat ez ellen sincs!
Csőbe húzott a kereskedő? Szédítenek a szervek? Sunnyog a biztosító? Ha úgy érzed, hogy neked van igazad, de mégis lepattintanak a nagykutyák, jelentkezz és írd meg történeted KÉPEKKEL/VIDEÓKKAL együtt a drtakacs@mail.totalcar.hu-ra.
Figyelem, csak akkor írj, ha elfogadod, hogy történeted feldolgozhatjuk.
További cikkeink
