Vetkőzd le az előítéleteket, merj élni! | Totalcar

Használtteszt Alfa Romeo fiat dízel kompakt giulietta olasz autó jtdm

Vetkőzd le az előítéleteket, merj élni!

Szeretném hinni, hogy megérett már arra a néplélek, hogy ne márkákhoz kötődő stigmák alapján ítéljünk el jobb életre érdemes modelleket. Igen, voltak rémesen rossz olasz autók, ebben az Alfa Romeónak is vastagon benne van a keze, de itt a Giulietta, ami mindent elsöprő vízsugárral próbálja lemosni a gyalázatot. Formás, szexi, szerethető és isteni vezetni, szinte mindent tud, amit annyira szeretünk az olasz márkában. A másik fele meg...

Közzétéve: 2026. 03. 30. 06:14

A 2000-es évek elejei Alfa Romeók közül még érdemes okosan választani: voltak jobb és rosszabb szériák, motorok, megoldások, ám látszólag a 2010-es évekre minden kiforrta magát és elődei áldozatán felmászva megszülethetett a megbízható Alfa Romeo, a Giulietta. Egy formás kompakt, aminek már csak a padlólemezébe is súlyos eurómilliókat locsoltak az olaszok, ám a befektetés megtérülni látszott, mert a szaksajtó imádta. 2011-ben majdnem megnyerte az Európai Év Autója versenyt, azonban az akkoriban rendkívül innovatívnak számító Nissan Leaf elcsaklizta az első helyet.

Az is igaz, hogy ilyen jellegű technológiai innováció nem volt a Giuliettában, egyszerűen csak csináltak egy a kor elvárásainak tökéletesen megfelelő autót, modern, potens motorokkal, jó felszereltségekkel és a kora egyik legvonzóbb dizájnjával. Akármennyire is furcsa érzés, de a gyártását csupán hat évvel ezelőtt állították le, így már a legfiatalabb, 2020 körüli példányok is vastagon használtautó korban vannak és kijöhettek rajtuk azok a hibák, amik miatt mérlegelni kell a használtautó-vásárló igényeit. Vannak már olyan öregek, hogy rásüssük az alfás sztereotípiákat és vannak annyira modernek, hogy tartsunk a drágán javítható technológiáktól – jogos ez a gondolkodás?

Szépen öregedő mestermű

Abban valószínűleg még a márkát különösebben nem kedvelők is megegyeznek, hogy a formatervezés sosem okozott nehézséget az Alfa Romeo mérnökei számára. Látszólag minden élt, ívet és trükkösen megformált elemet élvezettel húztak, így a Giulietta ha nem is egy olyan hosszan elnyújtott, kortalan szépség, mint a 159 vagy a Giulia, a kompakt kategória egyik legszebb képviselője. A bájos összképet ezen a példányon a rozsda sem csúfítja el – annak ellenére sem, hogy az öregebb darabok idén már 16 évesek. Ilyenkorra, ha egy autónak van rozsdásodási hajlama, akkor szinte biztosan kijön.

A Giulietta azonban csendben őrzi szépen megformált lemezeit és merev szerkezetét, legfeljebb a Németországból és Ausztriából hozott példányokon jelenhet meg a barna átok. De nincs mit tenni, a só kegyetlenül elbánik a legtartósabb fémekkel is. Meg aztán 16 év alatt nem lehetetlen, hogy egyszer-kétszer meglapolták már az autót kisebb-nagyobb balesetekben, a sérült korrózióvédelem pedig hanyag helyreállítás után nem véd úgy, ahogy kellene. Kavicsfelverődések miatt a hátsó sárvédőíveken és a küszöbökön is lehetnek apró nyomok, míg ritka esetben a csomagtérajtón és a motorháztető belső felén jelenhet meg rozsda. Felvettem a kapcsolatot az olasz autókra szakosodott Il Topolino műhellyel, ahol elmondták, hogy egyre több rozsdás Giuliettával találkoznak. Szerintük érdemes alaposan átnézetni az autó szerkezetét, mert ha kívül nincs is rozsda, a hossznyúlványokon és a padlólemezen is lehetnek csúnya foltok.

A kipróbált autó versenyelőnyben van, hiszen Olaszország melegebb tájairól érkezett, amit nem sújtanak olyan zord telek, hogy maró sóval kelljen fárasztani a korosodó gépjárműállományt. A napsütötte csizmán kizárólag a helyiek könnyelmű vezetési stílusából fakadóan kopnak a behozott autók, ez a példány viszont szépen megúszta ezeket a súrlódásokat, vagy csak igényesen állították helyre a kisebb bakikat. A fényes, fekete külsőn csupán kellemetlen hajszálkarcok fénytörése jelzi az elmúlt évek mosásait és törölgetését, érdemes lett volna valamilyen finomabb eljárással tisztítani a kasznit. Ezen túl viszont már csak a jobb első lámpa beázása csúfítja a mesés összképet, nagy párafolt jelent meg a búra belső felén, de minden világít, így károkat egyelőre nem okozott. Pedig a szerelők szerint típushiba, hogy a nappali menetfény 4-4 kicsi LED-je kialudhat.

Az igényes részletek csak egy-egy ponton fáradtak el: a bal első féknyeregről például lekopott az Alfa Romeo és a Brembo felirat is, pedig rendkívül szexi eleme a Giuliettának – még úgy is, hogy nem egy hegyes QV változatról beszélünk. A jobbján a Sportiva felirat mellett álló, háromszögbe homorított négylevelű lóhere vesztette el eredeti, zöld fényét, ami csak azért hiányzik a szememnek, mert a másik oldalon megvan és egészséges. Finom részletek ezek, mint a piros díszcsíkok, a nappali menetfények, a spirálba futó hátsó lámpák, a gyönyörűen kalligrafált Giulietta felirat vagy maga a jellegzetes Alfa Romeo hűtőmaszk.

Konzervatív utastér szép megoldásokkal

A Sportiva jelölés azért is fontos részlet egy Giuliettán, mert nem csak a külső, de belső alkatrészekbe is van beleszólása. Kintről a nagy, piros féknyergeken, szatén-króm hatású tükrökön és kilincseken, határozottabb küszöbéleken, nagy kipufogóvégeken, alacsonyabb futóművön és izgalmasabb, 18 colos felnin fogjuk észrevenni a csomag részleteit. Közben az utastérbe sportosabb ülések, pirossal vart bőr elemek, fémbetétes pedálok és alumínium küszöbvédők jelzik, hogy a QV sportmodell előnyeit élvezzük egy alapvetően nem sportos kivitelű autóban. Ez a felszereltség lényegében megadott mindent, amit a csúcsváltozat tudott, a hegyes motor kivételével. Ez ilyen korban vonzó lehet, hiszen kisebb eséllyel rúgták szét előttünk az autót.

Eltagadhatatlan, hogy a felszereltséggel jár néhány olyan részlet, ami vonzóbbá teszi a Giulietta amúgy is gyönyörű utasterét, de nekem a sportülések speciel nem jöttek be. A kialakítása széles, kanyarban nem tartotta bennem a lelket, így kapaszkodtam a igényesen varrt, vaskos bőrkormányba, ami ennyi megtett év és kilométer alatt sem kopott el érdemben. Még az automata váltó botján sincs gusztustalanul máló felület és itt az a kellemetlen jelenség sem üti fel a fejét, mint a hatsebességes kézi váltóknál: kiesik a műanyagbetét a kar tetejéből. A klímapanel gombjai a helyükön és feszesen reccennek odébb tekerésre, pedig volt, ahol panaszkodtak arra, hogy a középső gombok kieshetnek. Nem lehet gyakori jelenség, hiszen a Giulietta beltere általánosságában tartósnak számít. A szerelők csupán a fűtőmotor előtét-ellenállására mondták, hogy alkalmanként tönkremegy, de ez Fiat és Lancia modelleken egyaránt felütheti a fejét abban az érában.

Izzadósabb kezű embereknél a multikormány piktogrammjai lekophatnak, míg a gombok ragadósak lehetnek és nehezen érzékelnek. Kellemetlen, de a működést csak minimálisan befolyásoló jelenség ez, ami máshol nem jelentkezik. A frissítés után megjelent érintőkijelzős rendszerre panaszkodtak még sokan, mert csúnyán öregszik: akadozik, hibásan működik és nem tartja a kapcsolatot bluetoothon keresztül a telefonnal. A műszercsoport ennél egyszerűbb szerkezet, a mutatós órák rendkívül látványos elemei évek óta minden Alfa Romeónak és a piros folyadékkristályos kijelző sem üt el az egység hangulatától. Főleg sportmódban izgi, ahogy megjelenik rajta egy apró, pixeles rajtzászló és elkezdi aktívan visszajelezni a turbónyomás értékét. A műszercsoport egyébként szélsőséges esetben hajlamos villózásra, ez a CAN-busz rendszer valamely egységének a hibájára vezethető vissza – jellemzően a bluetoothos fejegységére.

Az Il Topolino megerősítette azt, amiről sok helyen írnak az interneten: a csomagtérajtó kábelkötegei hamar elöregednek, megtörnek és zárlatot, illetve rejtélyes hibákat okozhatnak. Az csak a kezdet, ha nem működik az ablak fűtése vagy a törlése, ilyenkor érdemes megvásárolni az utángyártott javító szettet, ami nem csak olcsóbb, de jellemzően rugalmasabb anyagból készül, így tartósabb is lesz. Ez a probléma mind a két oldalon jelentkezhet és ha már kilátszanak a kábelek, akkor érdemes a dolgok elébe menni.

Óvatosan a turbós benzinesekkel

Jó motorok nélkül nincs jó Alfa Romeo és többeket talán elijeszthet, hogy ebben a szériában csak Fiat eredetű turbómotorok vannak, azonban az Il Topolino szerint nem kell ezektől annyira tartani. Közben mégsem érdemes könnyelműen kezelni a vásárlást, hiszen mind a FIRE, mind a Pratola Serra motorcsalád hajlamos olajfogyasztásra, ami a szerelők szerint a viszonylag kicsi (3,4 literes) olajtöltetre vezethető vissza. Könnyedén megég a kenőanyag a blokkban, ami miatt a gyűrűk, a PCV szelep és az olajszeparátor is elfáradhat. Ezek cseréje költséges lehet, mégis megússzuk az olajfogyasztást komolyabb gépmunka nélkül. Azonban ha még ennyit sem szeretnénk kiadni, akkor érdemes visszavenni az olajcsere periódust 10-15 ezer kilométerre, illetve rendesen hagyni lehűlni a turbót csapatósabb etapok után.

A jó olaj amúgy is kulcsszerepet tölt be ezeknél a motoroknál, főleg ha Multiair rendszer is került rá. Ez egy elektrohidraulikus szelepvezérlési rendszer, aminek rendkívül kényes eleme az olaj, ezért fontos a jó minőség és a frissesség. De a szerelő szerint a kokszosodás is megakaszthatja a rendszer működését, ami alapesetben azért hasznos, mert 10-15 százalékkal képes emelni a teljesítményt, míg akár jó 20-szal csökkenti a fogyasztást és a kibocsátást. Elmondták, hogy az ebben a rendszerben dolgozó szolenoidok halála nem olyan gyakori.

Az olajra a dízeleknél is érdemes figyelni, pedig ezek megbízhatóbb motorok hírében állnak. Sőt, ha biztosra akarsz menni, akkor a nagyobb motort választod az 1,6 helyett, aminél inkább jellemzőek az injektor és csapágyproblémák, míg a kétliteres még a 170 lóerős változatában is tartós holmi. A tesztelt autóban például hiába van közel 274 ezer kilométer, a krómozott kipufogóvégeken nincs kiült korom, ami egy jó alapállapotról árulkodik. Egyedül a hangja miatt érezném problémásnak, miközben ez csak egy klasszikus olasz kerregés – nem lehet minden dízel francia HDi. Csúnyán szól alapjáraton, aztán kis gázra kisimul és 350 Nm kezdi el húzni az autót, ami nem rossz. Még úgy is lelkes szerkezet a Giulietta, hogy a kompaktok között nem könnyű: 1,4 tonna.

A változó geometriás turbónak hála már egészen alacsonyról tol, a TCT váltó pedig szépen dobálja a fokozatokat. Csupán az alacsony fordulaton történő elindulás jár a váltásokhoz képest drasztikus rántással, felette azonban finom. A szerelők szerint ez már egy sokkal jobb váltó, mint a korábbi Selespeed, ami egy robotizált tömegkatasztrófa volt, míg a TCT egy igényes, duplakuplungos automata. Finomabban dolgozik, megbízhatóbb, azonban száraz kuplungjai vannak, amik hajlamosabbak melegedésre. A hosszas városi csoszogást nem támogatja, hamar kopni kezdenek a ferodol felületek, rosszabb esetben pedig megéghetnek, ami később rángatást, egyenetlen váltást és rendszerhibát eredményezhet.

De ugyanígy szivároghat a váltóolaj a nyelestengely szimeringnél, ami hosszú távon eláztatja a kuplungokat. Az Il Topolino szerelői szerint a rendszer van elég okos ahhoz, hogy ezt időben jelezze és a javítás bár drága, ritkán fordul elő a hiba. Megbízhatónak és pontosnak tartják ezt a váltót, nem kell tőle annyira tartani. Hasonlóan vélekednek a kétliteres dízelmotorról is, aminek azonban van egy-két dolog, amire érdemes figyelni. A gyári kettőstömegű-lendkerék például nem túl tartós, az utángyártott pedig 300-600 ezer forint is lehet. A másik probléma, hogy az olajszivattyú szívókosaránál van egy tömítés, ami kikeményedhet és eltörhet. Ilyenkor a pumpa elkezd falsot szívni, az elégtelen olajellátás pedig fokozott kopáshoz és olajfogyasztáshoz vezethet. Emellett ritkán előfordul, hogy a pumpában található szolenoid szelep megadja magát, ami ismét check engine vagy olajnyomás lámpával jelez. Ezek a problémák összeírva ijesztőek lehetnek, de ritkán fordulnak elő – akár csak a klasszikus, modern dízeles dolgok: a magasnyomású rendszer vagy akár a szűrőberendezések hibája.

Érdekesség

A Fiat Multijet dízelmotorját rengeteg gyártó átvette. Az európaiak közül találkozhatunk vele Opel, Saab, Alfa Romeo, Fiat, és Lancia modellekben is, míg amerikai oldalról a Jeep, a Chevrolet és még a Cadillac is használta. Koreából a Daewoo, Japánból a Suzuki, Indiából a Tata, míg Kínából a SAIC Motor vette át. Ez csak a kétliteres dízelre vonatkozik, de az 1,6-os, 1,9-es és 2,2-es – azonos motorcsaládból – is rengeteg autóban megtalálható volt.

Még dízellel is baromi jó

Ezekkel sajnos nem lehet mit tenni, hiszen egy modern autóról van szó, annak minden előnyével. Hiába mozog 1,4 tonna körül egy Giulietta, még 170 lóerős dízelmotorral is elvan 6,4 literrel, sőt, az automata váltó ebből alig vesz el, hiszen a Spritmonitor szerint csupán egy decivel fogyaszt többet, mint a kézi váltós kivitelek. Az automata pedig leássuk be: kényelmes és hasznos extra a mindennapokban. Főleg, ha egy olyan hegyes rendszerről van szó, mint az Alfa Romeóé, ami a DNA kapcsoló D, azaz Dynamic állásában inkább hagyja érvényesülni a dízelmotort, amihez a gázreakció is közvetlenebb lesz.

Feszes autóról van szó alapból is, az úthibák rendesen ütnek, miközben a Giulietta irtó keményen és stabilan csillapít. Még a nagyobb huplik után sem kezdett önfeledt lengedezésbe, minden szituációt úgy vesz a futómű, mintha 130-cal egy kanyarban az életed múlna rajta. D módban ráadásul a kormánymű is megnehezül, rendesen sportautós hangulatot kap a dízel kompakt és istenit lehet vele autózni, akár a szűkebb, kanyargós szakaszokon is. Elképesztően jó hangulata van, még úgy is, hogy az előd 147 kivezetésénél elengedték elöl a kettős-keresztlengőkaros felfüggesztést, helyette egy hagyományos, de jól behangolt MacPhersonnal mentek tovább, miközben hátul megmaradt a finom multilink. Az olasz mérnökök odafigyeltek, hogy ne szálljon el a rugózatlan tömeg, így a karok jelentős százaléka alumínium. Ez ilyen korban csak azért rossz hír, mert a cseréjük nem olcsó.

A szerelő elmondta, hogy az első szerkezet egyszerű és tartós, legfeljebb stabilizátor pálcákat, szilenteket és toronycsapágyakat szoktak cserélni, de ez nagyjából minden autóról elmondható a gyatra úthálózatunkon. Amit említett, hogy az első gátlók elég drágák ehhez a típushoz és kopáskor a toronycsapággyal együtt hajlamosak recsegni, ami inkább csak bosszantó. Hátul főleg a szilentek okoznak gondot, mert sok van, drágák és kevés a jó minőségű, utángyártott alkatrész.

Komoly szórással dolgozik

Érdekes belegondolni, hogy míg a széria eleje tekinthető átlag használt autónak, hiszen a 16 évével éppen belefér a magyar állomány átlagos életkorába, addig a legfiatalabb darabok gyártását alig néhány évvel ezelőtt állították le. Nem volt átütő siker a kompaktok között, hiszen tíz év alatt szűk félmillió darabot adtak el belőle, míg egy VI-os Golf négy év alatt 3,6 milliót produkált. Miközben mégis tekinthető sikernek, hiszen az Alfa Romeo sosem a bődületes darabszámairól volt híres, még a nagy sikernek mondható 147 és 156 sem lépték túl külön-külön a 650-680 ezres darabszámot.

Ennek ellenére a használtpiaci jelenléte egészen potens, hiszen az ország legnagyobb használtautó-hirdető oldalán 170 darabot hirdettek a cikk írásakor. A kínálat alja valahol másfél millióról indul, míg a teteje a különleges QV sportmodellekkel a hétmilliót is eléri. A tesztelt autó magas felszereltsége, jó motorja és automata váltója miatt erős induló, a Roland Car kereskedésébe hárommillióért kerül majd ki, ami korrekt ebben a kategóriában. Nagyjából ennyi pénzért érdemes Giuliettát nézni és itt azt hiszem, hogy különösen fontos kiemelni az átvizsgálás jelentőségét. Ráadásul érdemes olyan műhelyt választani, ahol értenek a típushoz, mert lehetnek olyan specifikus hibák, amiket egy gyakorlott szerelő azonnal észrevesz és súlyos költségektől menthet meg minket.

Amondó vagyok, hogy egy ilyen autóért érdemes kockáztatni. Nincsenek benne komolyabb csapdák, mint egy TSI motoros németben vagy Prince motoros franciában, cserébe az olaszok különösen jó érzékkel töltenek fel érzelemmel még egy ilyen egyszerű kategóriát is. A Giuliettába öröm beülni, jó használni és elégedetten nézel rá vissza minden parkolás után. Néhány apróságra oda kell figyelni, de inkább csak bontja az Alfa Romeo körül kialakult negatív prekoncepciókat, minthogy erősítené azokat.

Tudtad? Volt már Alfa Romeo Giulietta a Murvaélet műsorunkban is, ha lemaradtál, itt találod:

A Totalcar autóit a GreenLine tartja tisztán – kényelmes, környezetbarát megoldás az autómosásra, amellyel időt és energiát spórolsz, miközben autód prémium tisztaságban részesül. Foglalj időpontot a myGreenline applikáció segítségével!