Manapság is vannak kétüléses nyitott sportkocsik. Vannak mindenféle kényelmi berendezéssel telezsúfoltak. Akadnak kevésbé civilizáltak. De aki egyszer is kipróbálta, milyen érzés egy Lotus Seven-ben utazni, rögvest megérti, miért is lehetséges az, hogy közel öt évtizeddel eredeti megjelenése után a Lotus Seven még mindig változatlanul népszerű.
Nemrég volt a harmincadik évfordulója, hogy a Caterham Cars
hivatalosan is átvette a típus gyártási jogát, de Angliában és szerte a
világban több tucatnyi, két-három fős vállalkozás kínál jobb vagy
rosszabb minőségű utánzatokat. Talán azért is áll szívemhez annyira
közel a Lotus Seven, mert lehetőségem nyílt pár éve egy 12-hengeres
Jaguar motorral szerelt replikában néhány próbakört tenni.
A helyszín Nottingham volt, ahol néhány barátommal együtt
meglátogattuk a Robin Hood vállalkozást, ahonnan egy kittel, azaz
házilag összeszerelhető építőkészlettel tértünk haza. Ez azonban másik
sztori, térjünk vissza Nottingham-be. Amíg a többiek izgatottan
tanulmányozták a műhelyt, és próbáltak rájönni, vajon minden szükséges
alkatrészt megkaptunk-e, a cég vezetője felajánlotta, hogy mehetek
néhány kört a Robin Hood bemutatóautójával.
Első probléma: a beszállás. Mivel a lábakat teljesen ki kell
nyújtani, így először a küszöbön mindkét lábbal átlépve próbáltam
belehuppanni úgy az ülésbe, hogy a lábam valahogy vízszintes pozícióba
kerüljön. Néhány jobban és kevésbé sikeresen kivitelezett
tornamutatvány után bepréselődtem a helyemre.
A kispolszkis feeling ehhez képest semmi.
Képzeljünk el egy gokart-fürdőkád keveréket, kicsit
passzentosabb változatban. Hozzáállás kérdése, mindenesetre amikor az
út bal oldalára kilottünk, amely az én európai eszemmel nem a helyes
irány, ráadásul a fenekem szinte az utat verdeste, miközben a fejem a
többi autó ajtajáig ért, úgy éreztem, őrültségre vállalkoztam.
Néhány perc után kezdtem élvezni a dolgot. A lábujjaim átvették a
motor rezgését, a fejem ide-oda billegett, hiszen a felfüggesztés
jóformán semmit sem tett az útegyenetlenségek kiküszöbölésére. A pöttöm
szélvédőtől pedig szinte akadálytalanul elért hozzám a menetszél -
a V12-es motor és a párszáz kilós tömeg párosítása abszolút
nyerő kombinációnak bizonyult: odaragadtunk az úthoz, a kanyarokat
pedig elképzelhetetlen iramban abszolváltuk.
Sajnos a mókának hamar vége szakadt, de
azóta még nagyobb tisztelettel figyelem a Caterham, a Westfield
és más cégek munkásságát. Az igazi autórajongó Colin Chapman nevét
csakis őszinte áhitattal ejtheti ki. A Lotus alapítója az 1940-es évek
végétől 1982-ban bekövetkezett haláláig csodálatos sportkocsikat
készített, amelyeket az egész világ kedvelt. Ráadásul az ő ötlete volt
a Lotus mérnöki részlegének létrehozása, amely vállalkozás
tanácsadóként szinte az összes nagyobb autógyárat kiszolgálta már.
S ekkor még nem is említettem a Lotus versenymúltját, amely
pályafutamoktól hegyiversenyeken át egészen a Forma 1-ig terjed. A
Lotus Seven, mint azt neve is sejteti, a Lotus cég hetedik típusa volt.
Az első öt Austin illetve Ford-alapú speciálgép után
1952-ben jelent meg az első "sorozatgyártású" Lotus, az Mk VI. A
gyártás ebben az esetben annyit jelentett, hogy elkészítették a
csővázat, és alumíniumból kikalapáltak valamilyen minimális borítást.
Ha jelentkezett egy vásárló, akkor megkapta a fődarabokat, továbbá egy
Ford vagy MG motort, különféle egyéb alkatrészeket, és utána otthon
összerakhatta, csinosíthatta járművét.
Az Mk VI után 1957-ben mutatkozott be a Seven első szériája, az Mk VI
modernizált változata. A Seven még alacsonyabban ült az úton, műanyag
karosszériáját könnyebb és olcsóbb volt előállítani.
Az új csőváz és felfüggesztés javított a kezelhetőségen, ehhez a
típushoz már jóval erősebb motorokat is lehetett rendelni. Utóbbiak
között a csúcs az egyliteres, 75 lóerős Coventry Climax volt. A Seven
esetében az időjárás ellen nem csak bukósisakkal lehetett védekezni,
hiszen vászonteteje (elvben) megóvta a vezetőt és utasát az elemektől.
Kezdetben a Seven, mint a cég mellékterméke szerepelt.
Chapman inkább a jóval kifinomultabb szerkezetű Elite-re
koncentrált. Utóbbi típus azonban csak veszteséget termelt, míg a
Seven eladásából még csekély haszonra is sikerült szert tenni. Egyedül
az alváz bizonyult túl költségesnek, így 1960-ban a Seven második
szériájának éppen az egyszerűbb alváz volt a legfőbb ismertetőjegye. A
gyárilag kínálat motorválaszték immár kizárólag különböző Ford
egységekből állt. Aki akart, kulcsrakész autót is átvehetett a hetheli
műhelyből, azonban a Seven-t házilag is könnyedén össze lehetett
állítani.
A Seven-t
nyolc éven keresztül változatlan formában árusították. Ez idő
alatt a vásárlók igényszintje jelentősen megnövekedett. Muszáj volt
bizonyos kompromisszumokat kötni a civilizáltsággal, így született meg
a rövid életű Series III, majd Series IV. 1973-ra azonban a Lotus
inkább családi sportkocsikra fordította erejét. Az Europa és az Elan,
majd később az Elite mellett a Seven-re már nem jutott elég
energia.
Ekkor jött el Simon Nearn ideje. Nearn már a hetvenes évek eleje
óta nyüstölte Colin-t, hogy ha nem akar a Seven-nel foglalkozni,
szívesen átvenné a gyártást. 1973-ban Nearn és cége, a Caterham Cars
hivatalosan is megkapta az engedélyt és a megfelelő szerszámokat. Nearn
gyorsan rájött, hogy az emberek szívéhez a Seven harmadik szériája áll
a legközelebb. Valójában a ma kapható különböző Caterham Super Seven
kivitelek is e modellvariáns leszármazottai. Kezdetben mindig csak
akkor cseréltek le egy alkatrészt, ha a beszerzési forrás kiapadt -
azaz ha a donor gyártását leállították.
Nearns döntése helyesnek bizonyult:
a nyolcvanas évek elején Japánban megindult a nosztalgiahullám,
ami leginkább angol sportkocsik tömeges vásárlásában mutatkozott meg. A
kilencvenes években megindultak a különféle Caterham versenyszériák.
Jelenleg hét országban zajlanak különböző futamok, amelyeket 2005-ben
egységesítenek.
Ma már a Caterham műszaki alapjai is teljesen átalakultak: mind a
négy kereket tárcsafék fogja meg, a DeDion-rendszerű felfüggesztést
pedig hamarosan teljesen független kettős háromszöglengőkarokra
cserélik.
A Ford motorok kikoptak, helyettük a négy-ötféleképp tuningolt
Rover K-széria a kínálat gerince. Ezen kívül léteznek Vauxhall motoros
szörnyetegek is, mint a 250 lóerős Jonathan Palmer Evolution is, amely
jobban gyorsul, mint egy Lamborghini.
A Caterham mellett világszerte
számtalan vállalkozás készít illegális másolatokat. Az
érdeklődés nem lanyhul, így valószínű, hogy a Lotus Seven még
évtizedekig maradhat a hajborzoló élményekre vágyó autórajongók
kedvence. Magyarországon a BONTEX tuningcég próbálkozott egy ideig a
Caterham képviseletével, ezen kívül talán 1-2 replika található az
országban.
