1000 Nm fél kézzel

Teszt: Fein ASCD 18-1000 W34

2020.11.28. 15:41

1050 Nm ígér meghúzásra, és 1500-at lazításhoz. Ez az Audi Q7 V12 TDI ligája a szerszámok között. Nem sok minden van feljebb.

Írtunk már ütvecsavarozóról, áruházasról és profiról egyaránt, ez viszont az igazi nagyágyú, amely 1050  illetve 1500 Nm-t ígér. Ezeket kezeljük nyugodtan az autók katalógusfogyasztásához hasonlóan fenntartással - nem azért, mert a gyártók hazudnak, hanem mert az ütéserőt igen nehéz átszámolni forgatónyomatékra. Ráadásul az sem mindegy, hogy ezt az erőt hol méred: a gép tengelyén, a dugókulcson vagy a csavaron. Egyik márka innen, a másik onnan, ezért ezek az értékek nem igazán összevethetőek, ami papíron több, az lehet, hogy a valóságban kevesebb.

A gyár M18-as csavarmérettől M27-ig ajánlja, vagyis ott kezdődik, ahol az otthoni szerelés és barkácsolás véget ér. Súlyos ipari cucc, ez látszik is rajta. A szerszámbefogás ¾ collos, 1000 Nm-es nyomatéknál indokolt is, ilyen erőnél a félcollos már törhet, illetve ¾-es esetében nagyobb a felfekvési felület, jobb az erőátvitel. A forgalmazó is tudta, hogy ilyen dugókulcsok ritkán fordulnak elő magánemberek garázsában, küldték mellé a félcollos átalakítót. Az is irgalmatlanul masszív darab, de csapos szerszámrögítésű, ami ízlés dolga, én felesleges macerának érzem. Aki gyártósoron használ ilyesmit, és egyféle csavarmérettel dolgozik, annak logikus választás, a sűrű dugókulcscseréhez viszont nem tartom ideálisnak.

A táskában volt még egy gyorstöltő, amely 45 perc alatt 80%-ra rántja fel nulláról a 6 Ah-s akkumulátort - amivel egyébként 130 darab M27-es csavart lehet egy feltöltéssel behajtani. A Feinnél szimpatikus módon minden gép egyaránt használható a 12V-os és 18V-os akkumulátoraikkal, ehhez viszont egyértelműen a 18V passzol, ráadásul abból is a nagyobbak. A 6 Ah-s legalább kiegyensúlyozza az alapból háromkilós géptestet.

Nem zavar össze a rengeteg funkcióval, van egy forgásirányváltó, és egy kis tekerő, amivel a nyomatékot állíthatod - így kisebb eséllyel tépi le a csavar fejét. Hat fokozat van, 300-450-600-750-900-1050 Nm van hozzárendelve a fokozatokhoz, amelyeket M18, M20, M22, M24 és M27 mérethez javasolnak, viszont érdemes figyelembe venni az adott csavar szilárdsági osztályát, a gyártó által kiadott táblázat segít eligazodni, hogy mikor melyik fokozat a helyes. A maximális nyomatékot nem az első ütésre adja, és meghúzásnál érdemes szem előtt tartani, hogy minden ilyen gép lazításra és előzetes meghúzásra való, minden esetben nyomatékkulccsal kell az előírt értéken rögzíteni a csavart.

Az én életemben egy ilyen eszköz túlzás, mint F1-es autóval boltba járni, már az 1-es állásában mindenre elég, amire ütvecsavarozót használok. A motorom féknyergének a csavarjait egyetlen kattanással lekapta, és ugye az ott ígért 300 Nm autók gumizásához is bőven elég. A felniszerelés egyébént pont olyan terület, ahol az ütvecsavarozók egészen biztosan nem érik el a megadott maximális nyomatékot. Egyik sem, márkától és típustól függetlenül.

Ugyanis külön kell választani a kemény és a rugalmas csavarozást. Az előbbinél, amikor a csavarfej felfekszik, akkor az ütvecsavarozók a csavarmérettől és a menet állapotától függően képesek elérni a gyárilag megadott maximális nyomatékot, de a rugalmas csavarozásnál, ahol rugós- vagy tányéralátétet használunk, tehát van egy elasztikus közdarab a csavarfej felfekvése előtt, biztosan nem lesz meg a katalógusérték. Kerékszerelésnél ugyan nincs ilyen rugalmas alátét, viszont attól még rugalmas csavarozásnak számít, ugyanis az acélfelnik a rögzítési furatoknál kúpos kiemelkedéssel rendelkeznek, és azok ott rugalmasan viselkednek. Az alulfeni más történet, ott nincs rugalmas kiemelkedés, ezért vannak ott hosszabb átmenő furatok, és a csavarok hosszabb szárai rugóhatást eredményeznek. Ezért van az is, hogy a lemezfelninél nem tragédia, ha kicsit túlhúzod, mert mondjuk útszéli kerékcserénél nincs nálad nyomatékkulcs, míg alufelninél érdemes nagyon odafigyelni a nyomatékra.

Ez a gép egyszerűen mindent legyőz, ennek megfelelően az építőipar a fő szakterülete, ahol hatalmas acélgerendákat és betonelemeket kell összehúzatni, de használják még mezőgazdasági gépek és teherautók karbantartásánál, illetve a jól felszerelt műhelyekben szokott lenni hasonló kaliberű gép, amolyan szent antiochiai kézigránátként, ha egy rohadt módon megszorult csavarral akadnának össze.

Szakmai kíváncsiságból melléraktunk egy hasonló kaliberű Milwaukee M18 ONEFHIWF34-et, amelyre szintén ¾-es befogású, viszont a katalógus szerint 1627 Nm-t tud befelé, kifelé pedig 2034-et. Bár ez pont úgy néz ki, mintha nagyon pontosan lenne megadva a nyomaték, tudományos módon, de ez ugyanúgy kerekítés, csak nem metrikus rendszerben. Az amerikai gyártó ft-lbs-ben (foot pounds) számol, és 1627 Nm az 1200 ft-lbs, míg a 2034 Nm az 1500 ft-lbs. Jogos a kérdés, hogy nagyjából azonos tömeg és adatok mellett ennyivel erősebb lenne? A válasz, hogy nem, egyszerűen csak mint a cikk elején volt róla szó, máshonnan mérnek.

Dizájnban elég látványosan más a megközelítés, a Milwaukee vagány tárgy, mobiltelefonról állítható paraméterekkel, a Fein pedig úgy néz ki, mint egy ipari robot, aminél formatervezés helyett csak ergonómia van - nem véletlen, hogy a robotok a valóságban közel sem néznek ki olyan jól, mint a Star Wars-ban, az előbbieket mérnökök tervezik munkára, az utóbbiakat pedig művészek díszletnek.

A Milwaukee-n a nyomaték négy lépésben állítható, 702-1138-1627-1627 sorrendben, és míg a Fein már egyesben nagyon jól előadja a beígért 300 Nm-t, a Milwaukee egyes fokozata igazából a kis, egykezes ütvecsavarozók szintjét hozta - a 700 Nm-t egészen biztosan nem tette oda, lehet, hogy a hetven is alig volt meg. Feljebb kapcsolva viszont érezhetően jött az ereje, ugyanúgy brutális volt, viszont a fokozatkiosztása inkább költői, mint tényeken alapuló. A márkaimidzsre viszont egyáltalán nem cáfol rá, van benne kraft.

Mind a két gép remek, a Fein futása egy hajszálnyival finomabb, illetve pontosabb a vezérlése, a nulla és az éppen megmozdítás határán szebb az átmenet, de ezekkel pont hogy nem éppen megmozdítani akarunk, hanem teherautónyi nyomatékot kifejteni. Súlyra, méretre és használati értékben ugyanott vannak, toronydaruk építésénél talán kijönnek a gyengéik, műhelyben biztosan nem. A Milwaukee a gyenge egyes fokozat miatt univerzálisabb eszköz, ahol nem kell az őrült nyomaték, a kisebb gépeket is ki tudja váltani, a Fein pedig pontosabb, és biztosabban betartja, amit ígér.

A szubjektív élmények alapján a Feint érzem jobbnak, de nem annyival, amennyiszer többe kerül: kereskedőtől függően 180 ezer környékéről indul a géptest kofferrel, a töltő 30 ezer körül van, míg az akksi nagyjából 45 ezer - tehát egy ilyen készlet kb. 250 ezer forint, míg a Milwaukee tokkal-vonóval, dobozzal, gyorstöltővel, két darab 5 Ah-s akksival 180 ezer forint, vagyis menetkészen annyi, mint Feinből a géptest. Ezek felett már csak a collos szerszámbefogású gépek vannak, például az olyanok, amivel a One More Roundban a mohás Tatra 148 kereke nem jött le.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.