











Mi ez a ránc, mucikám? Felvarrattad?
Megöregedtél, sajnálom, valószínűleg rossz, hogy tőlem kell mindezt hallanod, tőlem, aki annyira rajongott érted, amikor még feszült a szaténpizsama rajtad ott, ahol feszülnie kellett. Sosem voltál tökéletes, de a tökéletes dolgok amúgy is gyűlöletesek (na jó, valójában nem), hiszen csak saját esendőségünket és tökéletlenségünket juttatják eszünkbe, szóval én úgy szerettelek meg, ahogy voltál és kész.
