tc-flotta 8 - Totalcar

Kis csuklás után most itt vagyunk

Tegnap (de mire otthon a kollégák kiteszik a posztot, az olvasóknak már tegnapelőtt lesz) alapvetően sima utunk volt Budapestről Balatonföldvárra, ha leszámítjuk a pakolás kitalálásának kínos óráját.

A Ferrarin és az 1420 méteres hágón túl

Utolsó, vasárnap írott posztomban még csak azt ünnepeltük, hogy megérintettük Itáliát, igaz, rögtön fürdéssel kezdtük az alámerítkezést – bocs – azóta viszont már mélyebben járunk az országban.

Róma!

Tényleg csak kicsit bénázott az alapjárat, de egyre többször, no meg gázrángatásra kicsit füstölt is.

1650 km a kisautóval... még büszkén

A legnagyobb dolog: bementünk Rómába.

Megjöttünk, letudtuk a 3200 km-t

A minap ültem az úton készült képek előtt (csak fotóból 8 GB készült plusz még videók), rendezgettem őket, fésültem egybe a különböző fotómasinákkal készült fájlokat a napokra lebontott könyvtárakba, ahogy szoktam minden nagyobb kirándulás után, és bosszankodtam rajta, hogy a feleségem Canonján elfelejtettük beállítani a nyári időszámítást, ezért az ő fotói nem illeszkednek pontosan az én sonys képeim közé. Lido di Pomposa, milyen pompás név Szeretek fotókat rendezni a számítógépen, a szerkesztés, válogatás alatt újra meg újra átélem az utat, néha még jobban el is kap az hangulat, mint amikor ott voltam, idegesen, számolgatva az időt, pereskedve az egymást állandóan ölő fiaimmal, kis félsszel tekintve a járműre, amivel még bármi megeshet az út során. Tehát épp nyakig Perugiában jártam az íróasztal mögött, szinte hallottam a kabócákat és éreztem a számban a zuppa inglese-gombóc ízét, amikor bevillant – hiszen Zuglóban ücsörgök, túl vagyunk már rég az egészen.

Egy laza nap, és talán működik megint

Lassan egy éve szedtem szét a Dezső nevű Ponton-Mercedest. Akkor fogalmam se volt, mennyi idő alatt állok megint az indítás előtt. Ahhoz képest jól mennek a dolgok.

A legjobb ajándék, de honnan lett?

Idestova hat éve, amióta megvettem a Pontont, minden nap megnézem az eBayt, alkatrészek, képek, könyvek után kutatva. Köszönöm, nagyjából mindent beszereztem azóta, amit nem, azt talán nem is érdemes a témában. Vagy mégis? Valaki odakint tud valamit, mellesleg rettenetesen jót tett velem.

Áram nélkül még ez se megy

A múltkor emiatt hegesztettem a blokkot, majd gyújtottam fel az autót az utcán. De készen nem lett. Egészen eddig.

Sejtettem, hogy ez lesz a vége

Elnézést. Tudom, megint eltelt bő négy hónap és nem írtam a Pontonról semmit. Van az úgy, hogy elég az embernek a maga baja is, nem kell még hozzá a publicitás. De nem hagyom cserben az olvasókat, vegyék úgy - eddig levegőt gyűjtöttem.

Az Arlberg-hágón azért félreálltunk

Itthon vagyunk, már csak a 2516 fénykép, egy kis olajfolt a Foltos alatt a Czobor utcában, néhány üveg bor (egyre kevesebb) és az emlékeink bizonyítják, hogy nemrég voltunk egy kéthetes túrán. Most azonnal mennék is vissza…

Ilyen a Vasfog, amikor csinos

Ezért a szépségért tényleg megdolgoztam, nem tagadom, voltak pillanatok, amikor a kénköves pokolba kívántam már szegény Vasfogat. De most, hogy túl vagyok rajta, már szinte tetszik. Vagy mondom inkább így – ha nem is lett gyári a fény, azért látszik, hogy foglalkoztam vele.

Vasfog mától fent a Vaterán

Soha ne legyen autóval ennél nagyobb szenvedés megtenni 6000 kilométert három és fél hónap alatt. A Totalcar projekt-Volvója, a Vasfog, ami nálunk a neve lett, letudta a küldetését és jobb bőrben van, mint amikor megvettük. Most búcsúzunk tőle, feltettük egy egyhetes licitre a Vaterán. Minél többet kapunk érte, annál érdekesebb lehet a következő projekt!