tourdetirana2017 - Totalcar

Ezres Swifttel Albániába? Simán!

3500 kilométer, öt nap, két ember, egy autó. Epikus túra, ráadásul a Balkán szívébe, Albániába kéne menni. Pont annyit tudok Albániáról, mint az olvasó: kecskék, bunkerek, és mindenki Mercedesszel jár. Ráadásul a vadregényes táj olyan, hogy oda gyalog is elindulnék, nem hogy autóval.

...a Swift nem terepjáró

Megállt a forgalom, a GPS-en láttunk egy kerülőt, mi meg kihasználtuk. Az év tévedése volt.

Elhagyott katonai gépek a szerb tájban

És a világ talán legszebb völgyhídja, közvetlen mellette az életre szóló kaland: 800 méteres drótkötélen, 120 méter magasan.

Út ilyen szép és veszélyes még nem volt

A Llogara-hágón ezerméternyi szintet ereszkedtünk, jobbra a sziklafal, balra a semmi.

Élet az atomháború után

Tirana az a város, ami egyszerre nyugat és kelet, régi és modern, nyugodt és szédítő. Ugyanitt megnéztük, hogyan készült a diktátor az apokalipszisre.

Kéne egy vadászrepülő 4 millió forintért?

A MIG-19 ordas látvány, különösen pár év elhagyatottság után. Ráadásul sok van belőlük.

Mercik, amelyek senkinek sem kellenek

Fényűző szalon elhagyatva, benne érdekes autók. De hogy kerültek oda? És miért?

Ez már nem az az ezres Swift

A Llogara-hágó útjához az alapot még hadifoglyok csákányozták ki 1920-ban, és bár hadifogolynak lenni a legkevésbé sem kívánatos elfoglaltság, azért ezzel a kilátással még mindig jobban jártak a szerencsétlenek, mint egy szibériai uránbányával. Az a csodálatos a szerpentinben, hogy ugyan szükség szülte találmány, hiszen a hegy megmászása így a leghatékonyabb, de autóval ritka szórakoztató. Célgép kéne ide, mondjuk egy MX-5, vagy egy GT86, nekem most van egy ezres, háromhengeres, hibrid Swiftem. Fájt? Egy percig sem.

Az albán közlekedés nem leányálom

A kora délelőtti órákban értünk a montenegrói határhoz, a Shkodrai-tó partján. Itt röpke fél óra alatt leküzdöttük az átkelést, és sokadszor elmondtuk, mekkora találmány a schengeni egyezmény. Egy helyi magyartól érkezett a tipp, hogy a Vermosh felé tartó, Hotiból induló hegyi út életünk élménye lesz. Szeretem a hegyi szerpentineket, ha tehetem, mindig Dobogókőn át megyek Esztergomba, és mivel alig pár perces kitérő a hágó, nem hagytuk ki most sem.