hirdetés

Gyanakvó megvetéssel nézek minden praktikusnak tervezett autót,
amióta kiderült, hogy a célszerűség és az egyéniség - pláne a szépség -
miféle autótervezési ellenpólusok. Itt van mindjárt az
Opel Meriva ,
öt huncutul átrendezhető üléssel, kevéssé inspiráló külsővel, a
csúfsága mellé ráadásul még célszerűtlen Ford Fusion, és a váratlanul
zseniális
Jazz, amit
ellenpéldának végig a kezem ügyében fogok tartani.

Mosogép-motívum és a mindenki által lecsukni áhított
műszerfal

A kisautó elvileg divatcikk, de
ahol nem futja divatminire a családi egyterű mellé - a háztartások
jó 95%-ban - ott hatalmas keletje lehet egy variálható belsejű,
tágas, olcsó fenntartású kisautónak, ami elég célszerű ahhoz, hogy apu
okos választásnak gondolja, és elég szexis ahhoz, hogy anyu
beleszeressen a színébe. Egy szerelemből megvehető észautóra. Ami nem a
Jazz. Nem is értem, hogyan várhatott eddig a Renault, tízegynéhány
évvel a
Twingo és a
Scénic
után.

A Modus tojássárgájába mártva, lisztbe és zsemlemorzsába forgatva is
messze a legkedvesebb arcú minden hasonló autó közül, az esetlen báj
pompás megtestesítője,
amilyen egy erősen ittas Kylie Minogue lehet. Miközben mindenki
sietve fehéríti az indexburákat, a Modus rikoltó sárga szemöldököt
csinál belőlük, hűtőrácsból cicabajuszt, márkajelből orr
lukat.

A Modus-fenék a legjobb a mai Renault-k között, vidám, kerek,
harmonikus.
És felárért duplán nyílik, a hagyományos módszer helyett
lenyithatjuk pusztán az ablak alatti részt is, aminek tényleg semmi
értelme (az istenért, nehogy valaki elhiggye, hogy tényleg a szűk
parkolóhelyen zajló pakolászáshoz van), de gyönyörűen idézi a régi
Minit. Az elöltöltős mosógépet ábrázoló hátsó lámpák csodásak, és az is
nagyszerű, ahogy ugyanez a forma visszajön bent a középkonzolon.

A kategória legmókásabb és legszebb kasztnija az egyik legmodernebb
platformon van, a Modust
a Nissan és a Renault új közös kisautó-alapjára építik, amire az
új
Micrát is. De míg
a Micra bohócforradalmár külseje rekordsebesen avult el, a Modus
kedélyes harmóniája tartósabbnak ígérkezik. Ugyanerre az alapra érkezik
jövőre az új
Clio , amit eleve laposabbnak és sportosabbnak terveznek,
praktikusnak úgyis itt a Modus.

Ketten terpeszkednek

vagy hárman

lábatlankodnak

Praktikusnak, he? Csúsztatható hátsó üléspad már a Micrában is volt,
a Modusét viszont nem csak előre-hátra lehet húzogatni, hanem szét is
lehet tárni, hogy szélesebb legyen. Ez az úgynevezett ötüléses üzemmód,
mely
valóban öt ülést kínál - két utas számára. A kiszélesítéshez
ugyanis előre kell húzni az ülőlapot, és ekkor három ember csak a lábak
lecsatolása után fér el. Hátratolt üléssel viszont iszonyúan kényelmes
két embernek hátul, kacaghatnak is jókedvükben az ilyenkor megszűnő
csomagtartóban halálra lapított házimacska balszerencséjén.

Bizony,
utas- és csomagtér egyszerre nem tud lenni a Modusban, de
annyira jó hangulatú és szép a belseje, hogy ez szinte egyáltalán nem
számít. Egyhangú szerkesztőségi kedvenc a retro drapp szövetkárpit,
amiből ráadásul viszonylag sok is van. Szemre csodálatos, a viccesnek
és a szépnek egészen ritka keveréke. És tapintani is jó.

Muhahaha

Elöl a kárpit öröme mellé tényleg tág teret kapunk, határozottan
nagy és komoly autó benyomását kelti a Modus. Amíg az ember észre nem
veszi a hihetetlenül komikus szarvacskákat, amik
a kormány mögötti bajuszkapcsolókat parodizálják, és rövidebbek,
mint a kisujjam. Vagy amíg az utas meg nem próbálja becsukni a
műszerfal fedelét, az egészet elrejtve szem elöl - ezt ugyanis nem
lehet megcsinálni a Modusban, de a műszertető formája olyan ingerlő,
hogy kivétel nélkül mindenki kipróbálta.

Rikoltó sárga szemöldök, hűtőrácsból
cicabajusz, márkajelből orrluk

Mindez persze nem rossz, hanem nagyszerű, a Modus felszabadult,
boldog, önironikusan vidám autó, abban a műfajban alkot nagyot, amiben
a franciák eredendően a legjobbak. Ha ez egy másik újság volna, a
kedves olvasó okkal szorongana a "franciás könnyedség" fordulat
felbukkanásán. És a könnyedsége mellé a nemzeti sajtszeretetet is
megkapta örökül, a Modus
az autók ementálija. Ennyi üreget, rekeszt és dobozt elvileg
lehetetlen úgy elhelyezni, hogy valahol még az autó testét képező
vasaknak is lenniük kell.

Úgysem volt orra

A Modusban márpedig temérdek a vas, és az ABS mellett van 4 légzsák
alapáron, így fordulhatott elő, hogy a kicsike autók közül elsőként 5
ragyogó csillagot kapott az
NCAP töréstesztjén . A vasaktól nehéz is,
1240 kiló, ami bő másfél régi Suzuki Swift súlya, egy rövidebb
testben. És ehhez képest még egész istenesen megy, legalábbis ezzel a
115 lóerős 1,6-ossal. Az alapjáraton néma motor egészen bénító
hangerőre képes magas fordulaton, ha az amerikaiak komolyan el kívánják
készíteni a test kilukasztása nélkül gyilkoló
hangfegyvert , ne keressenek tovább. Szerencsére ennyire pörgetni
csak autópályán és csak gyorshajtás esetén kell, a jogkövető utasokat a
Modus csendes belsővel kényezteti.

Nem lehet lecsukni

Nem szeretem a dízeleket, így biztosan ezzel a benzinmotorral kérném
a Modusomat, és eltűrném, hogy hidegben, rövid utakon, városban 11,5
litert fogyasszon 100 km-en. És elnézném, hogy a gázpedál felengedése
után évtizedekig nem ejti vissza a fordulatot. Viszont
fürge, harap, 10,3 alatt megfutja a százat és majdnem 190-a
vége, hiába mintázták gardróbszekrényről. Van 1,5-ös DCI, de csak
65 és 80 lóerővel, az pedig nem túl sok ehhez a testhez. Aki ráér 16
másodperc alatt gyorsulni 100-ra, ahogy a kisebbik dízel teszi,
nyugodtan mehet inkább bringával, az még kevesebbet fogyaszt. Egyébként
van kiváló felcsatolható biciklitartó is a gyári tartozékok között.

Kanyarlámpa a belső szemzugban

Sőt, van kanyarfényszóró, méghozzá a létező legegyszerűbb
kivitelben: a szemek belső sarkában van egy külön lámpácska, az gyullad
ki, ha elfordítjuk a kormányt. Városban, sötét mellékutcába
kanyarodáskor igazi áldás mindenkinek, aki egész éjszaka doomozott a
céges hálón. Így elkerülhető, hogy áthajtsunk egy orvul lapító
csatornafedélen vagy nagyobbacska útbordán, és sok kényelmetlenségtől
kíméljük meg a hátsó utasokat. A magas építésből következő imbolygás és
billegés ellen ugyanis elég kemény gátlókat építettek be.

Digitklíma és a legbénábban

kezelhető rádió.

Szerencsére távirányítós.

Ezen egyébként sokat vitatkoztunk, szerintem mégis puha volt és
kényelmes, a Winkler szerint kemény és kényelmetlen, de voltaképpen
mindkettőnknek igaza van, mert
bizonyos típusú hibán ráz, másmilyenen meg nem. Ettől persze még
dől és bólint, de kellemes vezetni, autópályán pedig egészen
különlegesen otthon érezte magát, bő 160-170 mellett is magabiztos volt
és határozott. Igaz, ott nincs kanyar.

A puhácska pedálokkal - és egyáltalán, a puhácska mindennel -
végtelenül könnyű kis játék a Modus vezetése. Mindene jó, jól
megy, jól lassul, még a váltója is egészen rendes, klassz a műszerfala,
biztonságos, négy embernek kényelmes, hihetetlenül vidám és nagyon
szép. Kiscsaj- és kismama-autónak ugyanolyan jó, szebb a Merivánál,
szexisebb a Jazznél, de nem is adják olcsón. Jó hatszázezerrel drágább
a hasonlóan felszerelt, de kisebb Cliónál, és bő háromszázezerrel
drágább a hasonlóan felszerelt és nagyobb Kangoonál.

A mi 1,6-os Privilege Modusunk alapára 4 180 000 Ft, ehhez jön még a
metálfény 75 000-ért, a lefelé is nyitható csomagtartó elektromos
tükrökkel 80 000-ért, az alufelni 110 000-ért, a mulatságos
napfényroló-készlet 50 000-ért, a digitklíma felára (50 000) és a
cd-tár 75 000-ért.
Ha 90 000-ért a biciklitartót is megvesszük, 4,6-4,7 millió
forintnál találhatjuk magunkat, (és akkor még nem beszéltünk a
dupla tetőablakról, a tempomatról és az ESP-ről) ennyiért meg már
majdnem Lagunát adnak. Lagunából viszont csak a kékre buknak a jó
csajok.