Japánban csodálattal néztük a különleges, friss formavilágú belpiacos
modelleket, amilyenből a Toyotának is volt gazdagon, például
a
Scion, amit Európába
egyáltalán nem hoznak, mármint hivatalosan. Kérdeztük a toyotás
főnököket, miért nem, és a válasz logikus, bár elszomorító: ahhoz,
hogy egy új modell Európába jöhessen, minden országnak egyet kell
értenie.
2007 áprilisában, a detroiti kiállításon jelentették be, hogy
a KIA gyártani fogja a Soult, amit 2006-ban még
koncepcióautóként vittek Detroitba. Úgy is néz ki, mint egy
koncepcióautó – a KIÁnak régóta van dizájnstúdiója Kaliforniában,
az autóiparban jobb biztosra menni, nehogy véletlenül megint
tervezzenek egy Shumát vagy Sephiát.
Akkor tervezték, amikor még csak azok az elemzők sejtették a
válság
közeledtét, akiknek senki sem hitt. Viszont ezzel a kategóriával
szerencséje volt a KIÁnak: talán ezt érinti legkevésbé
a válság. A tervek szerint 30 ezer Soul érkezik az európai
piacra, 50 ezret kap Amerika, 36 ezret otthon tartanak, de gyártani
fogják Kínában is, szerencsére csak a helyi piacra.
A nemzetközi szaksajtó már csak olyan, mint bármilyen sajtó, és
igyekszik besorolni az autót valami ismerős mögé. A Soult a
Minihez
hasonlították, amiben valami van, de szerintem a Minitől egy
dolgot nyúltak le látványosan: a fekete első tetőoszlopokat.
Amitől az autó úgy néz ki, mint egy vasaló, és ez valamiért szép.
A Mini trükkjét elsőként lenyúló
Swiftnek is
nagyon bejött, csak szerencsétlen
Fabia II. formája
nem áll össze az istennek se.
Itt azért van még egy kazal jó és látványos ötlet, hangsúlyos
kerékívek, félkör alakban domborított motorházfedél, hátrafelé lejtő
tetővonal. Az öngyilkos (előrefelé nyíló) hátsó ajtók
a sorozatgyártású Soulról már elmaradtak, növesztett közben B
(középső) tetőoszlopot is, de hát ez már csak így megy, egy
szériaautónak az utcán is teljesíteni kell, meg a törésteszteken
is. Viszont a nagyon friss forma megmaradt, és ha valaki
bizonytalan lenne a szalonban, a beltér majd átlendíti
a holtponton.
Kwang-Ho Nam, a KIA európai elnöke szerint a KIA folytatja
a stabil növekedést (közben a kijelzőn megjelenik
a detroiti hármak emblémája), az új termékek eszméletlenül
versenyképesek, a KIÁnál figyelik a piacot és azonnal
reagálnak az esetleges visszaesésre. De mindenekelőtt felkészültek az
eddigieknél keményebb piaci csatákra. Egy szemfüles újságíró megkérdezi
az elnököt, hogy nahát, végre valaki tudja, milyenek lesznek
a jövő évi autópiaci számok. (Derültség a teremben.) Ha jól
értettem, az elnök azt mondta, 5-10 százalékkal maradhatnak majd el
a 2009-es számok a 2008-asoktól. Továbbá a Soul
testesíti meg a KIA új, dizájnközpontú filozófiáját. Nem is volna
rossz (a KIÁnak, mert a minőség jó ideje megvan, nem égetik
magukat egy sikeres szarral).
Wolfgang Sailer, a Soul termékmenedzsere elég gyorsan
a lényegre tér – elnézést, ha nem sokat magyarítok, de
a marketingrizsa lefordítva még értelmetlenebb, mint egyébként.
Tehát a Soul a trendszetterek
urban activity carja. A kijelzőn a people, activity,
product és life szavak láthatók sárga, állított téglalap alakú
látványelemek alatt. Ugye, megmondtam: emberek, tevékenység, termék és
élet, most ennek egy fikarcnyival is több értelme van?
Egy KIA Soul az én fejemben nagyjából úgy készül, hogy figyu, Kim,
kéne egy ilyen városi életérzés-autó, amivel meghódítjuk
a fiatalokat, mint a Toyota Amerikában a Scion xB-vel.
Aha, igazad van, Hong-Man. Akkor olyan Scion-szerű legyen,
Mini-beütésekkel? Persze. És eszelős belsővel, mert a mai fiatalok
ingerküszöbe már olyan magas, hogy az atyaúristen se bírná őket
kiakasztani.
"Lázadó dizájn stimuláló vezetési élménnyel" – mondották volt
a sajtótájékoztatón. A dizájn valóban formabontó, de csak
amennyire Billy Idol volt kemény punk – nem véletlenül adott el sokkal
több lemezt, mint az Exploited. A Soul beltere viszont tényleg
elég bátor, ugyanakkor elég jó. Elöl és hátul megfelelően tágas,
a csomagtartó elfogadható – ilyen életstílus-autótól mindig
kevesebbet vár az ember. A legjobban annak örültem, ahogy
megoldották a középkonzolt. Az egészet felfelé tolták, így
a térdünket nem nyomja semmi, viszont bőven elfér klíma és
hifivezérlés. Plusz a mélynyomó fent, középen. Hát persze: ez már
egy adag zsenialitás, felismerni, hogy a mély hangok hullámhossza
miatt a mélynyomó tulajdonképpen
bárhol lehet.
Felesleges is elvenni vele helyet a csomagtartóból, hiszen ha
tudatosan tervezzük az autót, a műszerfal közepén ott
a tökéletes hely. A rock and roll részleg
a kesztyűtartóban és a mélynyomó alatti rekeszben
folytatódik: mindkettő piros belül. Oké, jobb lett volna piros bársony,
mint piros kőműanyag, mert akkor kevésbé zörögne, ami benne van, de
a forradalmak már csak ilyen zörgősek. És az igazán látványos
ötlet, ami nyilván fél év múlva a Homasitánál is kapható lesz,
hogy a tolatókamera képe a visszapillantó tükörben jelenik
meg.
Tesztautónk belső felszereltségének fantázianeve, ha jól emlékszem,
Soul Glow volt. A lélekderengés lényege, hogy ránézésre olyan,
mint a Swift olcsóbbik műanyaga, tapintásra is olyan, csak még
annál is sokkal jobban karcolódik. Ebben az autóban is alig van ezer
kilométer, de mintha a yeti járatta volna be barátjával,
a tobzoskával hancúrozva.
Mindenhol mély, látványos karcok, az ajtón, a műanyag
kilincsen, a műszerfal borításán – hát ez az autó egy év után elég
lelakottan fog kinézni, kizárt, hogy annyira vigyázni lehessen rá, hogy
három év után ne úgy nézzen ki, mint amiben flexkorongokkal frizbíztek.
A kormány pedig elvileg bőrborítású, a varrás is ott van
a karimán, de ha bőr, akkor valami undort keltő betegségben
szenvedő mélytengeri hal bőre került rá. Iszonyú.
A sajtóanyag azt írja, a Soul belsejét a csúcsminőségű
audiokészülékek inspirálták, mármint formailag. Nyilván nyelvbotlás,
hiszen a csúcsminőségű audiokészülékek többnyire úgy néznek ki,
mint a drótos tót hátizsákja, vagy jobb esetben egyáltalán nem
néznek ki sehogy. Így egyáltalán semmilyen audiokészülék nem néz ki,
ami jó hír mindazon hifistáknak, akik átaludták az elmúlt 50 esztendőt.
Viszont legalább a Soul hifije egész jól szól, főleg ahhoz képest,
hogy kicsi a tér, és mindenhol kemény műanyagok borítják.
Gyárilag rádughatjuk az iPodot, azonnal felismeri, és át is veszi
felette az uralmat – elsőre kicsit ijesztő, hogy mondjuk az addigi Iron
Maiden felirat helyett egy KIA embléma jelenik meg a kijelzőn.
Gondolom egy erősítő betoldásával még jobb lehet, de így se kezd
torzítani a maximális hangerő táján.
A kesztyűtartóba ígért beépített notebookot igen vártam –
tulajdonképpen legfőbb ideje volt, hogy ilyesmi legyen egy autóban.
Bluetooth, USB portok, wifi – mindez már megint Amerika mákonya marad,
hozzánk ilyen felszereltség maximum szürkeimportban jöhet. Kívül kicsi,
belül nagy, mondja a sajtóanyag, és ez stimmel is. Kényelmes elöl,
kényelmes hátul. Hátul egyébként a Scionban is meglepően sok
a hely, elöl szerintem az okos középkonzol miatt a Soul
tágasabb. 14 centivel rövidebb, mint a Scion, amely egyébként
igazából egy Yaris Verso, a Soul viszont nem egy hosszított
Picanto vagy
rövidített
Rio: ez állítólag új
platform.
És hát természetesen: milyen vezetni? Tudja az ördög. Ezekkel
a 18 colos kerekekkel olyan, mint bármilyen kompakt autó 18-as
kerekekkel – döglött és ráz. Szériában 15-ös vasfelnik lesznek rajta
dísztárcsákkal, azokkal abszolút el tudom képzelni, hogy jó lesz
soulozni, egyelőre csak az biztos, hogy ez a kerékméret
a nagy tömeg miatt kicsit sok az 1,6-os benzinesnek. Megy, persze,
ha kitapossuk a belét, még autópályán is megindul, de semmi nincs
benne az 1,4-es Cee'd örömteli fürgeségéből. A kisebb
keréktárcsával nyilván majd az egy év múlva érkező 1,4-es benzinmotor
is szépen viszi, így viszont empatikus tesztelőként csak azt érzem,
ezekkel a kerekekkel szenved a motor, a futómű, és
a fékrendszer is.
A dízel persze erősebb, csak hát ugye az egy dízel. A 18 colos
kerekek a tétel, amit ki kell hagyni a csomagból, mert minden
autó olyan lesz tőlük, mintha vontatna. Kínlódnak. A váltó nem
kiemelkedő, de jó – mondom: alapvetően a Soul vezetési élményét 15
colos kerekekkel lehetne reálisan értékelni.
A KIA most már nemcsak megbízható, de trendi autót is tud gyártani,
egyetlen súlyos hiányosságuk azonban van: a PR. Városi legendák
tucatjai keringenek a szakmában arról, melyik autógyártó hogyan
csal a tesztautókkal. Kedvencem a külön gyártósoron,
vastagabb szélvédőkkel készülő sajtóteszt-Audik meséje. Ezzel
ellentétben a KIA tesztautók belseje összevissza volt karcolva,
miközben egy csomó védőfóliát nem távolítottak el, mi konkrétan még
a hátsó lámpán is védőfóliákat találtunk.
A sajtótájékoztatón felszólaló gyáriak angolját alig lehetett
érteni, legyenek akár koreaiak, akár németek, akár belgák. És
a reklámmal is vannak bajok. Azt nagyon jól csinálja a KIA,
hogy évek óta marha drága tenisztornákat szponzorál, most viszont
a sajtóanyagba a Soul és a célközönség alapján
a "young at heart" szlogen került. Szívében fiatal?! Mi jelenik
meg ettől az ember fejében? Hát persze, hogy egy kócos szipirtyó
hálóingben, aki szívében fiatal, ezért eszelős tekintettel egy réten
ugrándozik a pongyola pitypangok között.
Ha hallgatnak rám, ezt a
youngatheartozást sürgősen elfelejtik: a Soult
a városi fiatalok fogják megvenni, idősebbek, a csak
szívükben fiatalok szinte kizárt, hogy megértenék vagy vágynának rá. Ez
a fiataloknak való, és ha hinni lehet a forgalmazónak, hogy
nagyjából a Cee'd körüli áron hozzák ki, akkor a nemcsak szívében,
hanem évgyűrűileg is fiatal urbánus lakosság ezt bizony meg fogja
venni.
További cikkeink
