Megnéztem a Hyundai honlapját, olyanokat írnak, hogy az
ix55 az i10, az i20 és az i30 által megkezdett merész formai
irányvonalat követi kecses és modern stílusával, illetve jellegzetesen
európai látványával és hangulatával. A merész, xenon fényszórós és
látványos hűtőmaszk uralta orr-rész mögött izmos kerékjárati ívek…
És így tovább. Bullshit, mondja erre az angol.
Az egy dolog, hogy a merész, xenon fényszórós és látványos hűtőmaszk
kábé úgy hangzik, mintha azt mondanám: finom, gombás és tányéron
tojásrántotta (esetleg ajánlanám a merész és látványos, xenon
fényszórós változatot a kollégának). De hogy ez kecses és modern, na,
ezt nekem ne magyarázza meg senki.
Félreértés ne essék, az ix55 – vajon véletlenül hasonlít a neve
ennyire az
X5-re? – kinézetével
semmi bajom. Ebben a kategóriában, ha valami nem iszonyatosan ronda,
akkor átmegy a rostán, a méret ugyanis mindenért kárpótol, de hogy
kecses és modern? Arányos, az igen. Praktikus, nagyon is. Tekintélyt
parancsoló, naná, próbáljon meg valaki packázni egy közel ötméteres,
2,3 tonnás drabállal. Sok jót lehet róla mondani, de azt gondolom, ezt
a kecsest még az autó is kikérné magának.
Az ix55 kasztnija igazán semmi különös. Elölről a furcsa alakú
hűtőmaszk és a ködlámpák, hátulról a két nagyméretű, ellipszis alakú
kipufogó ellenére semmi különös. Pedig tényleg megpróbálták, az első és
a hátsó lámpák rendhagyó formáján egyértelműen látszik az igyekezet, de
az ix55 ennek ellenére is csak egy egyszerű, őszinte melák lett – nekem
mellesleg tetszik így, ahogy van.
A belseje sokkal izgalmasabb, mint a külseje. Vigyázat, ömlengeni
fogok, akit nem érdekel, nyugodtan ugorjon pár bekezdéssel lejjebb.
Kezdjük ott, hogy szép. A bőrülések jó minőségűek, kényelmesek, elöl
mindkettő elektromosan állítható. Az ajtókat is bőrbetét díszíti,
valamint egy szolid, de csinos karbonszálas műanyagnak látszó csík,
mely a műszerfalon is végigvonul. A középkonzol, a váltó, a
műszeregység és a kormány dizájnja nem fenomenális, de jó irányba
mutat: nem is olyan régen még sok gagyi kiegészítőt láthattunk koreai
autókban, ezeknek az alkatrészeknek azokhoz már semmi közük.
Nem számoltam össze, de rengeteg rekesz van alul, felül, elöl, hátul
egyaránt. Üdítőnek, napszemüvegnek, térképnek, kacatnak egyaránt lesz
helye bőven. Hátul is van ülésfűtés, sőt, a hátul utazók külön konzolon
állíthatják be, milyen hideget/meleget parancsolnak, milyen
mennyiségben, illetve hová. Az Infinity hifinek gyönyörű hangja
van.
A helykínálattal természetesen nincs gond, mindkét sorban hatalmas a
hely széltében, hosszában és fölfelé is. Nem is az a kérdés, öten
elférnek-e, hanem hogy mi a helyzet akkor, amikor hét ember ül az
ix55-ben. Kezdjük az átalakítással: a két hátsó ülést egy-egy
mozdulattal a helyére lehet pöccinteni, sem különösebb kézügyesség vagy
műszaki érzék, sem izomerő nem kell hozzá, a művelet nagyjából nyolc
másodpercig tart. Ezek után előrehúzzuk a középső üléssor felénk eső
részét, és szabad az út a hátsó traktusba. Nagyikát biztosan nem
kényszeríteném, hogy leghátra másszon be, de nyugdíjas kor alatt nem
nagy ördöngösség bejutni a harmadik sorba.
Leghátul egy kicsit magasabban van a lábunk a megszokottnál –
igazából az ülés van alacsonyabban −, ettől eltekintve azonban minden a
legnagyobb rendben, széltében rengeteg a hely, és egy átlagos, sőt,
talán az átlagnál egy kicsivel magasabb felnőttnek sem lesz
lábtérproblémája.
Az ix55 igazi kompromisszummentes hétszemélyes, már ami az utasteret
illeti − a csomagtér hét utassal gyakorlatilag megszűnik, viszont öttel
közel 600, kettővel pedig 1746 literes. Maga az utastér tágas és
praktikus, igényes és szép. Nem annyira finom és elegáns, mint a
prémium márkák hasonló modelljeiben, de még így is messze felülmúlja
azt a látványt és minőséget, amit személyautóinkban megszoktunk.
A V6-os dízel, mint minden dízel, hidegen hangos. Ha bemelegszik,
lecsöndesedik. Egy hajszállal talán még ilyenkor is hangosabb a prémium
márkák hasonló motorjainál, de igazából még így is csendes.
Természetesen motorzaj csak gyorsításkor hallatszik az utastérben, ha
tartjuk a gázt, csönd van és békesség. Érdekes, hogy az ix55-ben még
autópálya-tempónál sincs zavaró szélzaj, a futómű felől is csak nagyon
szolidan hallatszik némi surrogás.
A 240 lóerőt ebben az autóban egyértelműen nem érezni, a 450 Nm-es
nyomatékot annál inkább – más szóval nem fürge, de erős. 10,4 másodperc
kell az ix55-nek, hogy felgyorsuljon 100-ra, s ez ekkora tömeg mellett
nem rossz teljesítmény, a többi autóhoz viszonyítva azonban annyira nem
is jó. Fura a V6-os, van egy saját tempója, és attól nem szívesen tér
el, vagyis alig megy jobban padlógázon, mint közepes gázon. Persze
azért ez az alaptempó is kielégítő, és nagyon megnyugtató érezni, mikor
nagy sebességnél gyorsítunk, hogy bőven van még tartalék a
motorban.
Hirtelen gázreakciót ne várjunk, és gyors váltásokat sem, ez ennél
az autónál nem elvárás. A hatfokozatú automata szépen, észrevétlenül
dolgozik, ha azonban nagyon szeretnénk ugrabugrálni, óhatatlanul
lemarad; de hangsúlyozom, mindez ennél a modellnél egyáltalán nem baj.
Ha nagyon sietünk, válthatunk kézzel is, ilyenkor sokkal hamarabb
követi a gyorsulás a gondolatot.
A kormány, ahhoz képest, mekkora autóról beszélünk, meglepően pontos
és közvetlen, a futóművet sem SUV-sra, sokkal inkább személyautósra
hangolták. Érdekes szerkezet az ix55, érzünk benne szinte minden
útegyenetlenséget, az ütések mértéke azonban még a legelvetemültebb
utakon sem zavaró. A futómű a kategóriához képest kifejezetten feszes,
ennek következtében az autó egyáltalán nem bólogat, és kanyarban sem
dülöngél vészesen, a csillapítás mégis rendben van.
Az ix55-ben van összkerékhajtás, melyet mi is bekapcsolhatunk, de ha
úgy érzi, szükség van rá, magától is akcióba lép. Nem volt rá módom,
hogy tüzetesebben megismerjem, egyetlen meredek, földes kaptatóra
hágtunk fel csupán, ott nem volt semmi gond. Az ix55 egyébként távolról
sem terepjáró, túlnyúlásai, hasmagassága és hajtása egyértelműen
könnyebb földutak, havas emelkedők leküzdésére termett, nem extrém
viszonyok közé.
Az ix55 nagyon jó autó, remekül összerakták. Precíz és pontos, pont
olyan, amilyennek egy japán autót elképzel a mi egyszerű, egységesített
gondolkodású agyunk. Kívülről nem túl izgalmas, utastere azonban minden
elvárást kielégít. Nem kínál olyan luxust, mint a prémium gyártók
hasonló modelljei, a különbség azonban nem vészes − olyan, mintha egy
kivételesen jó ötcsillagos szállodát hasonlítanánk össze egy átlagos
ötcsillagos szállodával. Az alapváltozat ára 13 millió, az általunk
tesztelt Executive kétszázezerrel drágább − annyi a különbség a két
változat között, hogy ebben több és jobb minőségű a bőr.
13 millió nem kevés pénz egy autóért, még akkor sem, ha
hétszemélyes. De vajon megéri az ix55 az árát? Döntsék el önök, íme egy
kis segítség:
Audi Q7 V6 TDI DPF
Quattro Tiptronic 15,56 millió.
BMW X5 xDrive 30d
15,53 millió – a harmadik üléssor ára további félmillió.
Volvo XC 90 D5 Kinetic
12,4 millió, a jól felszerelt Executive 16,3, de ez csak 185 lovas.
Toyota Land Cruiser 3.0 D-4D VX Executive manuális váltóval 13,6, automatával
14,2 millió – ez is csak 172 lóerős.
Mercedes GL 320 CDI
4MATIC 21,8 millió.
Elmondaná véleményét? Tegye meg a
blogposztban.
További cikkeink
