A kínai adóelkerülők álomautója

2011.10.17. 14:48
Ha valaki Porschét akar venni, már nem csak az érzelmei alapján dönthet. Manapság akár racionális érvekkel is meg lehet támogatni, miért egy zuffenhauseni kocsival akarunk járni a mindennapokban. Ugyanis a 911-essel legendássá vált gyár granturismója kényelmes, takarékos, belvárosbarát, nem utolsósorban pedig adót lehet vele spórolni. Sokat.

Furcsa helyzetben vannak a klasszikus sportocsikat készítő gyárak. Ferrari, Porsche, Lamborghini, Aston Martin, mind a telivér sportkocsijaik miatt váltak ikonokká. A kamaszfiúk falait nem Ferruccio Lamborghini vagy az öreg Ferdinand Porsche traktorjai díszítik. Manapság a piaci és a környezetvédelmi elvárások miatt viszont mindnek fel kell tudni mutatni olyan terméket is, ami a sportkocsihívők szemében szentségtörés.

Egy szupersportkocsi birtoklása sok dologról szól. Ha meg kell magyarázni, ki miért vágyik egyikre vagy másikra, számtalan indok hangzik el, de egyet senki sem fog mondani: ésszerű. Mert mi ésszerű van egy olyan autóban, amelyikkel csak úgy lehet tolatni, ha az ember fél seggel a küszöbön ül, és kitekert felsőtesttel, fél kézzel szerencsétlenkedik? Még nem találkoztam senkivel, aki az ésszerűség jegyében vásárolt volna olyan autót, amelyikben csak két felnőtt fér el, de ha a legkisebb mozgásszervi problémája van, már nem tud normálisan ki- vagy beszállni.

Ilyen autókat jó esetben megrögzött eszelősök, rosszabb esetben pozőr majmok vásárolnak. Ezek az alakok ráadásul képesek magukat és a hozzájuk hasonlókat olyan szinten fanatizálni, hogy hozzájuk képest a keményvonalas vallási megrögzöttek kismiskák. Jó, eddig még nem robbant ki háború a Ferari és Lamborghini hívők között, de mindannyian tudjuk, hogy akár saját márkán belül is képesek egymásra mutogató óvodásokként viselkedni. Ilyenkor jön az, hogy a leragasztott szemüvegű, rövidgatyás ügyvéd úr nekiáll csúfolni a kakaófoltos pólójába orrot törlő tőzsdei ügynököt, hogy: „Nyenyenyeee, az én kocsimban rendes léghűtéses motor vaaan, a tiedbe neem!” Hiába ültetik szét őket, a sarokból visszasandítva is a nyelvüket öltögetik a másikra.

Az ilyen megveszekedettek miatt bukott el több próbálkozás is, mikor a Porsche igyekezett a kocsijaikat felhasználóbarátabbá tenni. De a fanatikusok ragaszkodtak hozzá, hogy bármikor  túlkormányzott torpedóként, farral állhassanak bele az erdei út melletti árokba. De csak mert a sportkocsik vásárlói kissé konzervatívan gondolkodnak, egy gyártónak nem feltétlenül kell önmaga ellenségeként viselkedni. Szépen lassan csepegtették a változásokat, és egyszer eljött az idő, mikor már minden Porsche vízhűtéses volt.

Sokan a márka halálát vizionálták, tán még olyan is volt, aki keresztet vetett, mikor meglátta az utcán az első vizes Carrerát, de azt azért tényleg nem lehet mondani, hogy a Porsche belebukott volna. Sőt, ha már így benne voltak a radikális átalakításban, csináltak egy kvázi-terepjárót is, mert hátha lehet vele pénzt csinálni. Lehetett. Botrányos mennyiségű pénzt. Jókor, a SUV-boom elején léptek a piacra, talicskával hordták haza a kereskedők a lóvét.