Négy gyerekkel a sivatagba
Toyota Land Cruiser 1993-ból, 500 ezer kilométerrel
2015.08.17. 06:25
Viktor egy szoftveres cégnél menedzser - vagy legalábbis azt mondja, programozónak nevezni túlzás volna. Sok a meló, és ha eszébe jutna valami nagyszerű hobbi, mint mondjuk a terepjárózás, szerencsésnek mondható, hogy nem csak a felesége, de a gyerekek is szeretik az extrém túrázást. Na jó, egy egy-két éves gyerekről talán meredek kijelenteni, hogy él-hal az off-roadért, de a lényeg, hogy így apuci nem csak hobbizik, de a család is együtt van.
Viktor két rissz-rossz terepjáró után mondta azt magának, hogy most már olyan kell, ami a legjobb. "Amivel el tudok menni a világ végére, családdal,négy gyerekkel. Előtte Pajero volt, az nem vált be. Olyat akartam, ami hosszú távon meglesz. A G Merci és ez volt a jelölt, de hamar leszűkült a rövid lista is: a Merci kurva drága, meg terepjárós szempontból annyira nem is jó. Az egyik srácot, aki ért hozzá, megkértem, nézzünk már meg autókat, úgyhogy két hónap alatt Magyarországon végigjártunk vagy nyolc autót. Nagyon közeledett egy tunéziai kirándulás, úgyhogy ezért végül Szlovéniáig mentünk. Az előző tulajról nem tudok semmit, neppertől vettem."
A Microsoft közvetlenül nem árul Windows-t, Viktorék cége az értékesítők egyike. A "Powered by Windows 8" felirat tehát csak félig-meddig poén: egy kiállításon ezt az autót állították ki, nagyobb érdeklődés is volt rá, mint a szokásos iroda-installációkra.
"Kétszer vágtam oda az elejét, mindkétszer 150 ezer forint körül volt a javítás. Ha éppen dombon mész valami sáros helyen, az úgy csúszik, mintha jég lenne, a túloldalon pedig mi más várna, mint sziklák. És akkor úgy voltam vele, hogy na akkor jöjjön a vas lökhárító... A fellépőket is én rakattam fel, sokan nevetnek az ilyesmin, de ez egy családos túraautó. Nem annyira az off-road érdekel, mint eljutni olyan helyekre, ahová normális esetben nem tudsz. Négy hosszabb túrán voltunk a családdal. Elmentünk a Sandlanderesekkel Marokkóba, végig lábon, illetve Genovától komppal. 120-szal kényelmes. Voltunk az Asia Race-esekkel is a versenyen, bár csak egy szakaszon, Asztrahanyig, Ott már inkább sok volt a napi 500 kilométer, lassú Kamazok és lassú Ladák között. Meg volt a Balkán-túra. A zabszemet leginkább Erdélyben rakták belénk, ott érezte sokszor az ember, hogy na, ha most megmozdulok, borulunk a szakadékba."
A sidepipe nem direkt van, mármint nem esztétikai okai voltak. Hanem hogy került a jobb hátsó kerék elé még egy 50 literes üzemanyagtank, a kipufogó pedig nem fért el máshogy.
A fényezés az eredeti, a karctenger egy nagyszerű erdélyi túra gyümölcse.
Üresen 120 kiló a tetőcsomagtartó, gyakorlatilag ez volt az egyetlen extra, ami a szlovéniai vásárláskor az autóhoz járt. Nem divatkellék: a tető túrázáskor tele van alumínium dobozokkal és marmonkannákkal. Na jó, a CB-rádió is benne volt már az autóban.
A csörlő az kellett, dolgozott is elég sokat. Ha elakadt az autó, és nincs mihez kikötni a drótkötelet, egy másik autóra rögzítik a végét, mint legutóbb az albán tengerparton. Ezért is mondják a régi szakik, hogy egy terepjáró nem terepjáró. Legutóbb a Bamakón nem sikerült másik autóval kicsörlőzni, traktort kellett hívni.
A kormányt Viktor átbőröztette, egyébként optikailag nem nyúltak a beltérhez. Mivel nyilvánvaló, hogy ezzel terepeztek, sosem mondanám meg, hogy túl van már 150 ezer kilométeren, hiszen ennyi karc és kopás sokkal kevesebb futás alatt is összejön. Vezetni elég jó egy ilyet, kellemesen tankszerű, és az első merev tengellyel sem ráz úgy, mint vártam. Nem hiába, a nagy tömeg szépen kisimítja a rugózást, és a 4,2-es hanthengeres dízel a maga mozdonyos megfontoltságával együtt elég jól megindítja.
Kényelmes, széles ülések, valószínűleg az eredeti bőrrel. Ezek szerint van korszak és modell, amihez a Toyota nem rettenetes minőségű bőrt használt. És a vezetőoldali ablak felfelé is automata.
A hátsó ülésen három gyerek utazik, a szórakoztatásukról a vezetőülés fejtámlájába integrált DVD-lejátszó gondoskodik. A harmadik sorban, a hűtő, a poroltó és a rambókés társaságában utazik a negyedik gyerek.
- Hány kilométerrel vetted?
- Szerintem nincs ennek jelentősége. 340 volt benne, most mutat az óra 390-et, de szerintem igazából 500 ezer körül jár.
- Szerintem nincs ennek jelentősége. 340 volt benne, most mutat az óra 390-et, de szerintem igazából 500 ezer körül jár.
A Windows 8-as tablet helye, ezen fut nagyban a Garmin alapú navigáció. A műszerfalon mindenféle gomb, áramtalanítók és plusz reflektorok, hiszen azok nélkül terepen közlekedni életveszély. Túrán gyakran előfordul, hogy napszállta után még menni kell.
A 28 bliteres víztartályt is utólag építették be. Elsősorban ivóvíztartalék, de egy jó kézmosás a szorgos nap után is fontos közérzetjavító.
A Bear Grylls-féle túlélőkés egyrészt arra utal, hogy a Toyota micsoda remek túlélőautó. Másrészt arra, hogy ez a kés egy benzinkutas cég akciója volt, a tankolásokkal literenként osztották a pontokat, és a Land Cruiser HD 80 bizony elég sok pontot bír fialni.
A legutóbbi Balkán-túrán kiesett a poroltó biztosítótűje , és a készülék befújt néhányat az utastérbe. Természetesen menet közben; volt egy kis csodálkozás. Van itt még inverter, és a hűtő is kompresszoros, nem csak a víztartály. A kompresszoros hűtő azt jelenti, hogy nem csak hidegen tartani tud, de jeget is csinál. Az egyik túrán rosszul állították be, és megfagytak a sörök. "Tényleg, most jut eszembe, abból indult az egész, hogy ki akarok menni egy homokdűnére, és inni egy hideg sört. Sikerült."
Az elmúlt három évben elég sokat fiatalodott az autó - mondjuk így - átlagéletkora. A futómű, hidak, rugók, gátlók az eredetiek, de ezeken kívül is sok mindent cseréltek ki.
4,2 liter, sor hat, 12 szelep. "Azért sincs értelme kilométeróraállásról beszélni, mert ebben az autóban már motort is cseréltem. Olyan is volt, hogy mentünk Tunéziába, és Lepsénynél elszállt a vízpumpa. Pestről hoztak hármat, hogy tuti jó legyen, egyik sem lett jó. Végül Nagykanizsán szedték ki egy autóból. Este tízkor indultunk tovább, Maribor előtt ment szét megint egy vízcső. Végül is egy húsz éves autó, ami rommá volt használva, de ami elromlott, mindig megcsináltattam."
"Asztrahány mellett láttunk egy nagy, kiszáradt sós tavat, gyönyörű fehér mederrel. Kiszálltunk, megnéztük, de egy sivatagos rész közepén voltunk, sehol egy lélek, le sem állítottam a motort. Ahogy visszafelé mentünk az autóhoz, látom, hogy fröcsköl ki belőle az olaj: a kormányszervó egyik csöve durrant el. Rögtön visszafordultunk egy benzinkúthoz. Nem értek a szereléshez, úgyhogy egy ott álló kamazost kértem meg, nézzen már rá. Hozott a Kamazból csöveket, megcsinálta. Aztán bementünk a benzinkúra, rámutatott az egyik olajra, na ez jó lesz. Ma is megvan, megmutatom, itt van a motorházban." Tudják, mi a vicc? A flakon hátulján az van, hogy vszeszezonnoje motornoje maszlo, vagyis négyévszakos motorolaj. Az elején pedig, ami a képen is látható, hogy az olaj márkája oroszul: ojl rajt. All right?
"Most januárban voltam másodszor a Bamakón. Illetve egyszer öt éve már mentem, de akkor Marokkóban véget ért. Nem igazán voltam tőle oda. Terepben sem adta azt az élményt, meg Mauritániáig gyakorlatilag mindig volt internet, és mindenki folyamatosan a telefonján lógott. Az meg eléggé megöli azt a fajta közösségi élményt, amit én nagyon szeretek a túrázásban. Hogy miért adjuk el? A legtöbb érdekes helyen időközben polgárháború lett. Aztán akarunk még egy babát is. A Balkán túra utolsó napján, amikor indultunk hazafelé, a három éves fiam megkérdezi, Apa, most vége, hazamegyünk? Igen, mondom, elindulunk, és meg sem állunk. Erre ő: jaj de kár, milyen jó volt. De köszönöm, hogy elhoztál."