Sok hiba, nagy jövő

Használtteszt: Opel Corsa D 1.4 Enjoy - 2004.

2019.01.15. 06:34 Módosítva: 2019-01-15 08:15:51

Az Opel Corsa ésszerű döntés, akár új, akár használt. Tudásában a mindenkori kínálat jó átlagát hozza, van amiben jobb, van amiben rosszabb a konkurenseinél. Megbízható konstrukció, ráadásul jó nagy darabszámban gyártották minden generációját. Ez szerencsés dolog a fenntartásban, mert van szerelő, aki ért hozzá, és olcsón alkatrész.

A lényeg, hogy aki kisautót keres, nem nyúl mellé a Corsával. De nem csak ezért választottunk egy Opel Corsa D-t a tesztre elérhető használt autók közül, hanem mert adta magát, hogy megválaszoljak egy kérdést, amely így szól: érdemes-e Corsa C-ből átülni Corsa D-be? Van a családban egy remek kis Corsa C. Különlegességét extrém alacsony futásteljesítménye adja, amelyen az ősszel rontottam valamelyest, mivel hónapokra elsődleges autó szerepkörbe került. Így 15 éves létére már 21 000 km-t mutat a számláló.

Használt Corsa D-ből  is több állt a telepen, így amolyan belenyúlás, hogy egy használtas tesztszempontból szerencsés darabot hoztam el. Olyat, amely bár csak 129 500 km-t futott öt év alatt, mégis nehéznek tűnő élete lehetett. Vagyis pontosabban még ez sem. Olyan jellegzetes állapotba került a kocsi, amelybe kicsit gondatlan vezető juttat egy autót. És gyanítom, nem ez a Corsa az egyetlen ilyen az országban.

Típustörténet

Az Opel Corsa 1982 szeptemberében mutatkozott be, korának igazi vagány kisautója volt. Kezdetben csak benzines motorokkal készült, majd a General Motorshoz tartozó japán Isuzu fejlesztette 1,5 literes dízel is bekerült a választékba. Váltótípusa 1993 januárjában érkezett, a gömbölyű Corsa B, amely akkor újszerű és sportos műanyag kerékjárati íveivel sugárzott fiatalos stílust. Hét évig bírta a piacon, majd az ezredfordulón megérkezett a józan Corsa C.

Ebből a típusból is készült GSi sportváltozat, de az 1,8 literes szívómotorjával alulmaradt a konkurensekhez képest, így elődeitől eltérően nem hagyott mély nyomot maga után az autós világban. Hat év múlva, azaz 2006-ban már le is váltották, de nem mintha ennyire rossz lett volna, csupán felgyorsult az autóiparban a modellváltási ciklus, valamint a kisautók világába is kisebb formai forradalom történt és egyre terjedt a Mercedes A-osztály által bevezetett egyterű-szerű design.

A Corsa D-t a gyártó közösen fejlesztette a Fiattal, az azonos alapra épülő talján testvérmodell a Grande Punto. és érdekes módon bár több modellfrissítéssel, de mindkettő hosszú életű lett. A Corsában 2009-ben fejlesztették a motorokat, hogy megfeleljen az Euro V normának. Addig és onnantól is hétféle benzinessel (1.0 – 65 LE, 1.2 – 70 és 85 LE, 1.4 – 87 és 100 LE, 1.4 T – 120 LE, 1.6 T – 150 LE) és a Fiat-eredetű 1,3 literes dízel két változatával (CDTi – 75 és 85 LE) készült. Valamint az 1.7 CDTi motorral, amely 2009-ig 125 lóerős, onnantól 130 lóerős volt. És ne feledkezzünk meg az 1.6-os turbómotoros OPC-ről, amely ismét ütőképes darab lett az osztályában és 192 lóerős változatban készült – ebből később gyártottak 210 lóerőset is. A motorkínálat fejlesztése mellett 2010-ben kapott az autó jelentősebb modellfrissítést, majd 2014-ben mutatták be az újabb Corsa generációt.

Az sem titok, hogy a Corsa eddig cégautóként élte az életét, vagyis az állapota annak ellenére alakult ki, hogy a kocsit rendszeresen szervizelték. Megkaptam minden információt az autóról, nemcsak az eladáskori állapotát tükröző Dekra-állapotlapot a hibalistával, de a teljes szervizelőéletét, sőt szóban az autó kártörténetét is. Mindezt az eladótól, azzal az infóval, hogy ez nemcsak nekünk, újságíróknak jár, hanem az utcáról betévedőknek is.

De a papírok és az eladó mellett beszélt a kocsi is. A kora és alacsony futásteljesítménye ellenére elég megviselt, amely közelebb érve tűnik fel. Majd minden karosszériaelemen volt karcolás, horpadás, vagy más sérülés, illetve a fényezés javítása miatti színeltérés. A lökhárító összevissza állt, az alsó koptató meggyötört, a ködlámpabetétnél, rácsoknál szép nagy rések. A lökös a sárvédőtől is elállt. Oldalt rányitások, kis horpadások, a tanksapkafedél körül sérülések, és mindenütt karcok csúfították - a kilincsek körül nagyon. Mondjuk ezek java felületi lakk-karc, amely polírozással eltüntethető. A tetőn a tetőcsomagtartóval való ügyetlenkedés nyomai látszódtak, a hátsó ajtóknál a tetőív mindkét oldalon össze volt karcolva, fekete-gumival összehúzva.

Az autó mind a négy felnije sérült volt, hiába könnyűfém. Mindezen sérülés adag annak ellenére látható, hogy szolgálata öt éve során jó másfél milliót költöttek az autó karosszériasérüléseinek a javításaira. Összesen 6 káresemény történt, ezek többsége kisebb parkolói affér, három drágábban javítható esemény volt, ebből egy szintén parkolóban, a másik kettő utolérős történet – a Corsával értek utol mást.

Az autó utastere se vallott gondos gazdáról, pedig már egyszer kitakarították. Az ülések foltosak voltak (ezt utóbb rendbe tették az eladás előtt), a műszerfal teteje megkarcolva, a középső szellőzőrostélyok eltörve, és a kalaptartó egyik zsinórja is hiányzott. Jó hír, hogy minden más apró alkatrész megvolt az autóban, nem törtek-repedtek a műanyagok.

Pedig akár Corsa C-ből átülve, akár másból, ebben a kategóriában vonzó darab a típus. A helykínálata megközelíti az 1-2 generációval korábbi kompakt autókét, ez különösen hátul érzékelhető, illetve a fejtér vonatkozásában. Ugyanis a Corsa D valamennyire követte a Mercedes A-osztály koncepcióját: előre nyújtották a szélvédőt, így hosszabbnak hat belülről az utastér, jobb a térérzet. A tető magasabban ível, kicsit buborék, a tengelytáv pedig nagyobb, így nagyobb lett a hátsó lábtér.

Kicsit a vezetői helyzet is A-Mercis, nem olyan padlón ülős klasszikus, mint volt akár a Corsa C-ben. Inkább, ha a Mercis példánál jobban tetszik: olaszos – végülis Grande Punto rokon. A kormány meglehetősen meredek szögben áll és közeli a helyzete – persze ez állítható, de ez az adottsága. Vélhetően ezzel azoknak a vezetőknek kívántak kedvezni, akik jobban szeretnek közelre vett kormánnyal vezetni.

Törésteszt

A Corsa D már azon járműgeneráció tagja, amelyet tudatosan készítettek fel a EuroNCAP töréstesztjeire. Ennek megfelelő az elért eredmény is, amely szerint a bent ülő felnőttek védelmében ötcsillagos eredményt ért el. A nehezebb feladat a gyermekvédelem, az három csillagot hozott, csakúgy a gyalogosvédelem is.

A műszerfaltömb jóval nagyobb, mint az elődjében, vastagok az A-oszlopok (legyen jó az a törésteszt), így belülről nagyobb autónak tűnik. A romló haránt-előre látást az ajtók előtt kis ablakok elhelyezésével kívánták ellensúlyozni. Mindezekkel együtt jól belőhető az üléshelyzet, és kategóriájában kényelmesek az ülések. Igaz ez a hátsókra is, ahol, mint a mi Corsa C Enjoyunkban, itt is állítható a hátsó üléstámla dőlésszöge. Összességében a Corsa D a kényelmesebb kisautók közé tartozik.

Ebben segít a jó felszereltség is. Kapott előre elektromos ablakokat, ülésfűtést, manuális vezérlésű klímaberendezést, ja és a kormány bőrbevonatú volt. Aminek különösen örültem a hideg napokban, az a nagyon ritka kormányfűtés volt – és bár csak két ívszakaszt fűt, mégis zseniális. A rádiója távvezérelhető a kormányról. A kesztyűtartó pedig, bár kicsi, de hűtött, télen mindig, nyáron meg ha megy a klíma.

A tesztautónak a motorja, az 1,4 literes benzines szívómotor a maga 100 lóerejével az akkori kínálat középpályása volt (lásd a típustörténetben). Mégis, a mi 1,2 literes, 75 lóerős Corsa C-nkhez képest nem lehetett érezni a teljesítményfölényt. Részben hiába erősebb, ha valamivel nagyobb és nehezebb maga az autó. De ennek ellenére a 8,3 literes városi fogyasztást kissé sokallottam, ha már nem gyorsabb, ne fogyasszon jó másfél literrel többet.

Alkatrészárak
Első kerékcsapágy készlet (SKF) 15 897 Ft
Hátsó kerékcsapágy készlet (SKF) 39 977 Ft
Hátsó futómű szilent (Lemforder) 9438 Ft
Első alsó lengókar szilentekkel, gömbfejjel (Lemforder) 48 845 Ft
Levegőszűrő (Mann-Filter) 6661 Ft
Pollenszűrő (Mann-Filter) 7512 Ft
Vezérműlánc készlet (Febi) 92762 Ft

De volt a motorral is valami. Az alapjárata bizonytalan volt, főleg hidegen. És nem csak egyenetlen, hanem néha leejtette annyira alacsonyra, hogy még a műszerfali fények is elhalványodtak. Ha meg gurult a kocsi üresben lassan, akkor, amíg meg nem állt, nem engedte az alapjáratot 1200/perc érték alá. Végül kiolvastam a kódolvasóval, amely keverékképzési gondot mutatott, tehát konkrét oka is volt a csúnya viselkedésnek.

A gumik jók voltak, az első féktárcsák is csak épphogy vállasodtak. De a futómű kopogott, a kormány balra húzott, és menet közben kerékcsapágy búgását is azonosítottam. A kuplung elég magasan fogott. Érdekes, hogy az emlegetett Corsa C-vel összevetve (és a hibáktól eltekintve) a Corsa D (legalábbis ez a példány) zajosabb volt, vezetés közben kevésbé érezhető, jobban elszigetel az úttól, a C közvetlenebb, jobb vezetni. A Corsa D előnye az ötajtóssága, valamint, hogy hátul nagyobb. A csomagtartó nagyjából ugyanakkora, és amit nagyon szeretek a Corsában, hogy kicsi a fordulóköre, az a D-nél is megvan.

Költségek
Vagyonszerzési illeték: 40 700 Ft
Forgalmi engedély: 6000 Ft
Törzskönyv: 6000 Ft
Eredetiségvizsgálat: 17 000 Ft
Regisztrációs adó: 97 500 Ft
Rendszám: 8500 Ft

Összességében a Corsa D egy kényelmes belterű, jól használható kisautó, némi kompromisszummal első autónak is beválhat. Az 1,4-es szívómotor fogyasztása a teszt alatt magas volt, de mint mondtam a motornak baja volt. Ezt a konkrét autót 2,4 millióért kínálták, így a kínálat drágábbjai közé tartozik. Amúgy 2007-es Corsa D modelleket már kapni 700 000 forinttól, de ezek jellemzően vagy lelakott, vagy külföldről behozott darabok.

A derékhad 1 és 1,8 millió között kapható, másfél körül a 2010-esek futnak, a sorozatvégi 2013-asok emelkednek 2,5 millió magasságába - mint a tesztautónk. Ennél is drágábbak az OPC csúcsmodellek, ezek ötévesen 3,6 millióig érnek. A kínálatban a leggyakoribb motor az 1,2 literes, ezt követi az 1,4 literes, majd fej-fej mellett az 1,3 literes dízel és az 1,0 literes benzines.

A cikkben szereplő autót a CarNext by Leaseplan kínálatából választottuk.