Nem a mi autónk, szeressük?

Teszt: Lexus ES 300h - 2019.

2019.03.30. 07:59 Módosítva: 2019.03.30. 09:44

Oké, hogy ebből sincs dízel, de már nem is hátul hajt. Meg a beltere is hogy néz már ki – mit akar itt ezzel a Lexus?

Leginkább nem beállni negyedik németnek. Ezt egy ideje már ügyesen csinálják, de az ES-sel még messzebb lökték magukat az európai ízléstől, mint a nyugdíjazott GS-sel. Hat generáció után elhozták ide is, de kívülről nagyon úgy tűnik, nem akarnak áldozni rá, hogy ránk szabják. Minek is: a Lexus-nak Amerikában csak a Mercedes-szel kell érdemben meccselnie, az Audit és a BMW-t magasról verik, ott csinálják a nagy eladásokat. Itt elég nekik, amit összecsipegetnek a németek és a Volvo mellett.

Legalább az ezredforduló óta mondogatja, akinek van szeme és hangja, hogy a Toyota-birodalomban borzalmas belterek születnek, úgyhogy ideje elfogadni, nem arról van szó, hogy ne hallanák: nem érdekli őket, nem a mi ízlésünknek játszanak. A Mercedes is hagyományosan képes elborulni a beltérnél, de amíg az a giccs zárt ajtók mögött, a maga módján kiad egy harmonikus világot, addig a Lexus káosza ez ES-ben káosz marad akárhonnan nézzük. Nem a követhetetlen élekkel van a baj – ugyanez van a külsőn, csak tartja a karaktert.

A felgombozást rontották el megint. Mintha legalább három autóból gyűjtötték volna össze a gombokat, kapcsolókat, aztán valami megfejtetlen logika mentén elszórják őket az utastérben, mondjuk beszorítsanak párat oda rostélyok alá. Nem arról van szó, hogy ne futná nekik másra; a piac globális, a közízlés lokális, és ezzel most nem nekünk játszanak. Akinek már ez is sok, meg ne nézze, milyen lesz odabent az Európa felé tartó Camry-kben

A központi kijelző grafikája követi a szellemiséget. Miközben a kormány mögötti – a sokinfós, navis head up display mellett tök felesleges – kijelző grafikája egy jól szerkesztett tenyérnyi foltba bele tudja sűríteni a lényegi infót, a 12,3 colos központi kijelzőnél megint csak a káosz az úr. Tud képernyőmegosztást is, azaz lehet rajta egyszerre navizni és a klímát állítani (nyugi, azt gombbal is), meg lett írva rendesen a szoftver, de legalább egész gyors, csak nagyon bénán néz ki rajta a navi – főleg azután, ahogy a kormány mögött ki tudják rajzolni – és nehéz körbejárni. Ha még tapizni is lehetne, barátságosabb lenne, de ezzel a tapipaddal agyzsibbasztó: a padon húzogatott ujjal lépked jobbra és balra a szanaszét szórt gombok egyikéről a másikra, közben minden gombváltásra indokolatlanul nagyot üt fel az ujjnak. Megszokhatatlan.

Hogy a bent létezésről mondjunk valami jót: hátul csak a fejtér tud elfogyni, azt leszámítva helyből minden irányban rengeteg van. A keresztmotoros elrendezésnek és még ki tudja milyen boszorkányságnak hála megoldották, hogy ne érződjön kisebbnek az utastér a német trióhoz képest, ami érthetetlen, mert az A6-os innen öt, az E Merci hét, az 5-ös BMW pedig már tíz centi pluszban van tengelytávban.

A lábbal is nyitható csomagtérajtó mögött 454 liter hely van. Mélyre kell pakolni és még mindig nem nagy, de nagyobb, mint volt: a nikkel-metál hidrid akkucsomag méretén sikerült fogni annyit, hogy be tudják tenni a hátsó ülések alá, így már nem a csomagtérből veszi el a helyet. A hosszú, keskeny holmikhoz pedig van síalagút a könyöklő mögött.

Szóval csak elöl hajt. Talán csak egyelőre, mert ugyanezen a műszaki alapon a RAV4 egy plusz villanymotorral tud összkerekes verziót is. Nem mintha a kategóriában ez sokat számítana, inkább a 3,5 literes V6-osnak  örülnének sokan ezen a piacon akár orrhajtással is, amivel Oroszországban és pár Európán kívüli helyen árulják. Nem rossz ez a 2,5 literes Atkinson ciklusú benzines sem. Teljesen új motor, termikus hatásfokban állítólag világverő, és ha igaz az a 41 százalék, amit a Toyotánál mondanak róla, akkor a szériaautók között tényleg nincs ennél feljebb ebből a szempontból.

A Lexusnál nem parázzák túl a változó időket. A konnektoros hibridet meghagyják a Priusnak, a full villanyt a konkurenciának, az ő műfajuk az öntöltő hibrid továbbra is. Az ES-ben ehhez van egy a CVT osztóműbe hajtó, 120 lóerős villanymotor, meg ugye a 178 lovas benzines, amivel a rendszerteljesítmény 218 lóerő. Halványan még itt is megvan az a toyotás hibrides karakter, hogy gázadásra az indokoltnál jobban pörög fel a motor, de utána ez már nem nyúlós, sőt, négyhengeressége ellenére jól tol. Aztán vagy a motor finomságai, vagy a jobb zajszigetelés miatt, de a nagyobb gyorsításokon kívül máskor nem jön be semmi a motor hangjából akkor sem, amikor inkább az hajt, és nem a villany. Viszont ki lehet fülelni egy csendes parkolóházban a visszatöltést, de ez szimplán ilyen toyotás dolog, nem prémiumsági kérdés.

A Sport módot kivéve persze, ott odacsalnak egy egész jó motorhangot, és fülekkel lehet váltósat játszani a hat előre programozott fokozat között ugrálva. A közel ötméteres hossz, a nagy túlnyúlások ellenére még lehetne jó vele egy tempós hegyen autózás, de a futómű jóval ringatózósabbra van hangolva, mint amit a sportos szedánoknál szokás. És az sem hozza meg a kedvet a csapatáshoz, hogy sok visszajelzést nem ad a finom kormányzás, amin amúgy a szervomotor közvetlenül a fogaslécet mozgatja. Finoman csorogni vele viszont a legjobb.

Hiába 1,7 tonna üresen, nem kell nagy figyelem, hogy hat liter alatt maradjon a fogyasztás. Főutakon mindig elvolt ötfél és hat között, sőt, a Priuson tökéletesített lassú gyorsításos, hosszan fékezős technikámmal mentem vele 4,5 literrel negyven kilométeres sok főutas etapot is. A pályázás alatt se nagyon lehet ellökni a hat litertől, bár ez már önuralom kérdése, mert 130 km/h körül is van még benne erőtartalék, menetzaj sincs, szóval képes kihozni az emberből az állatot, ha az épp nem az önvezetős extrákkal tompítja a tudatát.

Már az alapfelszereltségben ott van egy sor biztonsági extra, például parkolószenzor, a radaros, távolságtartós adaptív sebességtartó és az aktív sávtartó, amivel autópályán száz kilométereket lehet letolni vele a gázpedál és fékpedál érintése nélkül. Egyedül a táblafelismerő rendszer, ami látványosan nem hibátlan, a kilométer jelző táblát néha sebességtáblának olvassa.

A Lexus ezzel a külső/belsővel annyira mellé lő mindennek a prémium kategóriában, hogy kár sokat mérni a konkurensekhez. Egy finom futású szolid hibrid lett az ES, ami minőségben aligha van a németek alatt, szóval ha valami dönt nála, az csak az ízlés lesz. Persze van még valami. A lexusos elpusztíthatatlanság mítosza, amit a 300h nyugisra hangolt 2,5 literes benzinese valószínű nem koptat majd sok százezer kilométer után se. A tíz év hibridgarancia meg talán még sok is, ebben a szegmensben nem ennyi évre vesznek autót. Az alap ES 14 millió forintról indul az importőrnél, a legmagasabb felszereltségi szintet 19 millióról lehet még kicsit felfele extrázni. A Lexus száz körüli magyar eladással számolt és állítólag ennek a nagyobb részére már van is vevőjük.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.