Most éri meg spúrnak lenni

Toyota RAV4 2.0 Valvetronic és 2,5 Hybrid - 2019.

2019.04.12. 14:26

A RAV4 az a Toyota, ami a tömegek felé nyit, mert oké, ott volt a CHR, de nem kezdenék vitatkozni azokkal, akik soknak tartják a vonalait. Jó a forma, szét vannak szabdalva az élek, de a bágyasztó Toyoták lován élből sikerült átesni a túloldalra. Viszont itt a RAV4, ami úgy dögös, hogy szélesebb rétegek számára is emészthető. Sőt, igazából menőn néz ki.

Sokáig agyaltam, honnan olyan ismerős a forma, aztán leesett, hogy az Amerikában Tacoma néven árult pickupra is ezt a maszkot pattintották fel. Nagyjából a Dodge Ram óta tudjuk, hogy az emberek szeretnek teherautóra emlékeztető dögökkel közlekedni, ez ebben a méretosztályban is kiadja, de mindenképpen emlékezetesebb, mint az előző, puffasztott-Aurisra hajazó darab. Határozott élei vannak, kevés a gömbölyded vonal, és ez pont annyi valamilyenséget ad neki, hogy az ember emlékezzen arra, mit is vezet. 

Állítólag maga Toyoda-szan szólt le, hogy srácok, kezdjünk valamit a palettával, mert én sem emlékszem, milyen autókat árulunk, és lőn, elkezdtek potyogni a valamilyen Toyoták, például az új Corolla is dögös. A vállalatvezető a memóhoz csatolhatott valami széljegyzetet is, hogy kezdjünk el rendes beltereket csinálni, és ezt sem szúrták el. A Lexusoknál ugye a drága anyagokból megcsinált olcsónak ható beltér volt a menő, a Toyotáknál az olcsó anyagokból megcsinált olcsó beltér, a RAV4-ben ellenben bevezették az olcsó anyagokból megcsinált jópofa belteret, ami komoly előrelépés.

A kezelőszervek elhelyezése, a használatuk módja, a gombok formái mind vonalban vannak, nem lehet felfedezni három generációval ezelőttről származó elemeket. Kedvencem a klímaszabályzó gumis-rovátkolt tekerője, amit már csak fogdosni is jó érzés. Viszont azt nem értem, hogy miért lett ugyanilyen puha gumi az ajtóbehúzó, ha tippelnem kéne, két év sem kell majd neki, hogy műanyagig kopjon. A kormány melletti és az anyós előtti tárolóért viszont jár a hála, nem is értem, miért nem alkalmazzák gyakrabban más autókban.

Még a középső tablet képét is sikerült rendbehozni, a menük egyértelműek, minden gyorsan elérhető, néha viszont olyan érzésem volt, mintha a képarány pár milliméterrel elment volna, ezért minden, ami kerek, valójában kicsit ovális a kijelzőn. Ezzel még együtt lehet élni, de az mér elég para, hogy a tolatókamera képét egyből elveszi, ha kivesszük R-ből a váltót, ha még 5-10 másodpercig hagyná, sokat segítene a parkolásnál. Van viszont kamerás visszapillantó, aminek a kijelzőjét a középső visszapillantóba integrált LCD adja. Ez csak akkor működik, ha bekapcsoljuk, alapból hagyományos tükör, a kamera viszont hasznos ha plafonig rakjuk a csomagtartót. 

Ez a teszt abból a szempontból rendhagyó, hogy egy hét különbséggel vezettük a 12,3 milliós Executive kivitelt, aztán a 11 milliós Slectiont. Ezért is döbbentem meg, hogy a jobban felszerelt modell a világos bőr belsejével tulajdonképpen egy másik autó. Onnantól, hogy nem fekete a belső, mint az olcsóbban, egy lényegesen kellemesebb élettérben létezünk. Csak tudnám, hogy a vaj belsőben miért maradt fekete a könyöklő? Ugyanígy érezni, hogy az általánosan jó hangulat nem feltétlen jelent egyet a minőséggel, a kormányoszlopot takaró műbőr lebernyeg elég prosztó, ahogy kitekert kormánynál is egy-egy méretes kereszthornyos csavarral kell farkasszemet nézni. Utóbbit mondjuk a Lexus RC is tudja kétszer ennyi pénzért.

Vicces megnézni, hogy 20 éve mekkora volt egy RAV4, az újhoz képest már-már cuki autó, vonalvezetésében és méreteiben egyaránt. A biciklim a szokott módon kiszedett első kerékkel fért be, de a kormányt nem kellett centizgetni, kényelmesen betoltam a ledöntött üléstámlákon. Szintén becsülendő, hogy a Toyota ellen bírt állni a korszellemnek, és nem kezdett gyanús tetővonal-művészkedésbe, így 180 centi felett is elég jól el lehet férni hátul. Egyedüli panaszom a csomagtartó pereme, amire nem tudom, mi szükség, egy eleve emelt hasmagasságú autónál még ezen is átemelni a nehéz dolgokat, azért már elég szívás.

SUV-vonalon két út van: vagy dől minden kanyarban, vagy feszes a futóműve, így durván fut. A RAV4 az utóbbi iskolát követi, főleg a Honda CRV után tűnt kemény gokartnak. Nem fogunk vele MX-5-ösöket letolni a visegrádi szerpentinen, de méreteihez és alkatához képest elég jól tud mozogni. Viszont nem is kell komoly útegyenetlenség, hogy bekapcsoljon a menetstabilizáló, fékezésnél és gyorsításnál egyaránt előfordult, hogy a rendszer nem tudott mit kezdeni az elpattanó kerékkel. Nem kell huligánkodásra gondolni, egyszer meg mernék esküdni, hogy a réten való gurulástól bekapcsolt az ESP.

A drágább belterű autót elég jól összerakták, ellenben az olcsóbb hibrid egészen durván zörgött, mintha nem rögzítették volna megfelelően a műszerfalat, ha a bal hátsó kerékkel felparkoltam egy padkára, a műszerfal bal eleje percegett, ami nem is a csavarodás miatt gáz, hiszen az természetes, de mi lesz ezzel 5 év múlva?

A kétliteres, 175 lóerős benzinestől sokat vártam, hiszen elég fickósan hangzó számok ezek, de aztán megláttam a CVT váltót. Nem, ez nem az eCVT, ami mára egész elviselhető lett a hibridekben, ez a hagyományos, szíjas-kúpos szerencsétlenség. Nem rossz, amíg az út sík, de az emelkedőknél az ember füle vérzik a kellemetlen vernyákolástól, ennél bármelyik keresztmotorosokhoz használt hagyományos automata jobb lett volna. Igen, a fél keleti földrész elégedett az ilyen váltókkal, de ettől nem kellemesebb a hangja. Az igazsághoz hozzátartozik, ez a konkrét autó beteg váltóval érkezett, miután bemelegedett a szerkezet, rendszertelenül kezdett hosszú, kellemetlen, másnapos fingásra emlékeztető hangot adni. Simán lehet, hogy enélkül egy fokkal jobban működne.

Maga a motor viszont jó, csak ki kéne próbálni egy kézi váltóval, mert most mintha mindig rosszkor jött volna meg az ereje. Városban inkább 9 liter felett kért, országúton 7-tel kezdődő számok voltak jellemzőek, ami nem sokkal rosszabb, mint a kisebb-könnyebb Volvo XC40 1,5-ös, háromhengeres turbója. Van egy Haldex-kuplungos összkerékhajtás is a váltó mögött, egész ügyesen megoldja azokat a helyzeteket, amikor átlóban vesztenek tapadást a kerekek, viszont a váltó miatt nem mernék komolyabb terepezésbe kezdeni, ki tudja, hogy tolerálja a CVT szíja.

A RAV4 létének értelmét a hibridben találtam meg. Ez ugyanaz a 2,5 literes Atkinson-ciklusú benzines, amit már rég ismerünk a Camryből, csak ezúttal még tovább finomítva, 215 lóerővel. Tudom mi az első kérdés, ami mindenkinek beugrott: igen, béget, azt nem lehet megúszni. Viszont immáron megy is! Letaglózó, hogy ugyanennek a rendszernek az eggyel régebbi változata van a Lexus RC300h-ban, és akármilyen sportosan is néz ki az RC, a RAV4 bárhol elkeni a száját. Annyira megy, hogy egyszer lepadlóztam, hogy átférjek egy sárgán, és a lámpa alatt már lassítani kellett, úgy elindult.

Nem csak az összteljesítmény, de a hatékonyság is javult, súlyos távot képes tisztán árammal megtenni (igaz, legfeljebb 60-nal), és a fogyasztása is megdöbbentően alacsony: országúton, hegymászással, némi autópályával 6 liter alatti érték jött ki. Ez a hagyományosan városban étvágytalan hibridek ligájában elég szép érték. Ehhez is kérhető összkerékhajtás, igaz, ez nem mechanikai kapcsolattal, hanem a hátsó tengelyre épített villanymotorral valósul meg, valószínűleg az öt évente egyszer elénk ugró havas emelkedőn fel is segít gond nélkül. Én simán elengedném az összkereket, hiszen nem terepjárónak, hanem magas, jól pakolható, tágas, ugyanakkor döbbenetesen takarékos családi autónak fogják venni.

Ha lenne olyan, hogy álmaim RAV4-e, akkor a fullos, bordó autóba kérném a szerényebb fehér hibrid hajtását, de ahogy nézem a konfigurátort, ezzel el is tapsoltam 13 millió forintot. Szép a vaj bőr, jó a szellőztetett ülés, de ha elengedjük az urizálást, akkor 9,5 millióért meg lehet csípni egy hibrid, elsőkerekes, Active felszereltségű autót. Ebben ott lesz a remek hajtás, és maradnak a méretek, így a praktikum is. A legközelebbi rivális a Honda CRV, hamarosan érkezik egy összehasonlító teszt, amiben össze is eresztettük a két autót, de elöljáróban elszpojlerezek annyit, hogy a Honda hibridje közel nem megy így, többet is fogyaszt, cserébe kényelmesebb a futóműve, kellemesebb a beltere.

A RAV4 ütőkártyája a hibrid, nehéz elképzelni, hogy ez tudna jobb lenni, és biztató az is, hogy elszakadtak a Toyotásan bágyasztó beltértől. A jó vételhez okosan kell konfigurálni, elég gyorsan pörögnek a százezrek, ahogy lépkedünk fel, de az ár/érték arány megint az alacsonyabb felszereltségeknél igazán jó. És a bégetés is elviselhető, ha cserébe jól megy.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.