hirdetés

<page name=""></page>

Egy szép keddi reggelen arra ébredtem, hogy térdig érő hó lepi az utakat. Alfám nem szereti az ilyen útviszonyokat, mivel 205-ös (nyári) gumijai, hátsókerék-hajtása, és középre helyezkedő súlypontja miatt egyszerűen képtelen kapaszkodót találni a havon. Mindegy, a gyereket el kell vinni az oviba, mese nincs. Persze az ajtók befagyva a hétvégi mosatás miatt (én hülye, de hát ki hitte volna, hogy lesz még fagy a télen?), így nyitás után nem lehet becsapni őket. Sebaj, vontatókötéllel belülről összekötözzük, és nem nyílnak ki.

Az odaút még csak-csak megvolt, de visszafelé, a szűnni nem akaró havazás miatt, már szinte ötméterenként elakadtam, mígnem egy nagyobb keresztezodésben már végképp nem tudtam vele elindulni, mikor a lámpa zöldre váltott. Gyors telefon a terepjárós cimbinek, húzzon el legalább hazáig, ahol a havas időre learchiválom a verdát. Mikor megláttam, hogy a négykerékhajtású Pajero észre sem veszi, hogy maga mögött húz még egy autót, rájöttem, ebben az időben csak ilyen autóval lehet megnyugtatóan közlekedni. Az elmélet másnap ismét beigazolódott, mivel a derékmagasságban hóval borított parkolóhelyekre is csak magas építésű kocsiszekrénnyel ellátott járművekkel lehetett beállni.

Addig törtem a fejem, honnan tudnék ilyen autót szerezni - amíg ilyen az idő -, míg beugrott, hogy a haver lassan egy éve árulja Nissan Patrolját. Telefon: "Add mán kölcsön..." - "Vigyed!". Így szerda reggel a doboz már ott parkolt a ház előtt. Tudatlan terepjárós létem miatt a használatba vétel előtt gyorstalpaló tanfolyamot tartottak nekem a 4x4 kezeléséből. Meg persze az autóéból is, mert ez a példány önmagában sem egyszerű darab.

Nézzük sorban, mit tudtam már látatlanban is. "Az összes 4x4-es Patrol régi hagyományokra tekint vissza, melyek még a japán hadseregből indultak. Szükségük volt egy olyan megbízható járgányra, ami a legszélsőségesebb helyzetekben sem hagyja cserben az embereket, emellett praktikus, és a megjelenése is tetszetős" - pont, mint nekem - "A Nissan több éves kutatási, és fejlesztési munka után az off-road világ úttörőjeként vágott a gyártásba."

"A Patrolt azóta is az elpusztíthatatlanság szinonimájaként emlegetik. Néhány évvel később Patrol volt az a jármű amely minden addiginál magasabbra tudott mászni a Fuji hegyre. Azóta is töretlen vérvonallal feszít a Nissan 4x4-es családja a "Sivatag királya" címtől a legkülönbözőbb útfelületek felfedezőjeként." - olvasom az általános benyalást, mely bármelyik márka sajtóanyagából származhatna.

A 60-as évek eleji születéstől kezdve a Patrol jó párszor átalakult kívül-belül. Először még Datsunnak hívták, és előszeretettel alkalmazták a soros hathengeres motorokat, többfélét is. Volt például 6700 köbcentis 125 LE-s, tesztautónkban is soros hathengeres van, de mindössze 3300 köbcentis, és turbódízel. Hangja vetekszik egy teherautóéval. Nagyon szerették a vásárlók ezt a rövid tengelytávú terepjárót, vetélytársa tulajdonképpen csak a Land Rover famíliából akadt, de persze a Land Cruiserek, és a Jeepek is ostromolták a potenciális vevőket.

Az alkatrészellátásra nincs panasz, a mai napig kapni hozzá mindent, a jóval olcsóbb utángyártott kategóriából is. Kuplung szett például csak utángyártottban létezik, 70 000 Ft. körüli összegért. Gyáriban nincs szett, külön-külön kell megvásárolni a tárcsát-szerkezetet-csapágyat, és ha összeadjuk az árakat, meghaladja a százezeret. A fékbetétek, fékpofák ára is 6-8 ezer körül mozog, a gyári 20 ezres mellett. Persze ezek élettartama valószinűleg rövidebb, mint az eredetié.

Ezt a példányt vadászati célokra használták, az utastér szaga árulkodik is erről. A fordulékonysága miatt nem igazán volt alkalmas ere a feladatra, ezért válik most meg tőle. A kormányon 4 és fél kört kell tekerni a két végpont között, ez tényleg sok egy kicsit. A fordulókör átmérője 14 méter. Egy villámgyors kikerülés során olyan tenyerezést kell előadni, amit a feketemosogatók szájhősei sem mernek vállalni, még szóban sem.

<

>

Az autó műszaki állapota pedig kitűnő. Amennyire figyeltem az elmúlt évek eseményeit, a motor, a futómű, a hajtás teljes felújításon esett át, így bátran ültem bele, bajom nem eshet, leszámítva a szaglószerv-károsodást, de ezen segít a Wunderbaum. Szóval elmentem érte. Mikor megláttam - persze már láttam többször is, de akkor csak úgy átsiklottam rajta - már éreztem, hogy barátok leszünk.

A formája leginkább dobozhoz hasonlítható. Magasság-szélesség majdnem egyforma, ami kilóg a sorból, az a hossz. De tulajdonképpen csak egy másik doboz - a motortér - odaragasztása miatt. Brutálisan jól néz ki a csőrös nyúlványú motortér. A vezetőülésből még jobban szembetűnő a közepén kiemelkedő rész, és olyan masszivitást sugároz, hogy ihaj, kedvem lenne nekimenni valaminek.

A hátsó rész teteje leszerelhető némi csavarozás árán, így nyáron tulajdonképpen a kabriózás is megoldott, sőt ilyenkor valószinűleg a szag sem zavaró. Az első ülések nem az eredetiek, teljesen típusidegen, valami Mitsubishi személyautó ülései, de legalább kényelmesek. Az ajtókárpit és a hátsó üléspad kárpitozása a mintázat alapján feltehetően egy angol lord tweedöltönyéből készült. A nyolcvanas években biztos szép volt, meg divatos is, de most már kicsit csúnya, meg kopott, meg piszkos, de kérem ez terepjáró... slaggal tisztítva kívül-belül.

A műszerfal egyszerű, áttekinthető. Idő, kilométeróra, üzemanyag, vízhőfok, töltés és olajnyomás műszerek mutatják, amit kell. Bekapcsolt 4x4-re, behúzott kézifékre figyelmeztető, valamint izzítást és indexet jelző lámpák világítanak, ha kell. Az utas előtt tekintélyes kapaszkodó, és pagoda tetőre hajazó polcocska segít a választott testhelyzet stabilizálásában és cuccaink elhelyezésében.

Szabályozni a tudjuk a fűtés melegét, az utasteret fűtő ventillátor fordulatszámát, és hogy a levegő csak keringjen belül, vagy esetleg jöjjön hozzá egy kis friss is kívülről. Házi extra az áramtalanító, mivel a dízelség mellett a két darab akkumulátor sem biztosíték a reggeli beindulásra, ha valami titokban leszippantja az energiát. Mindent egybevetve tiszta összkomfort.

A hajtásról annyit érdemes tudni, hogy nincs difizár, és alapban hátsókerékhajtás van. Az első kerekek közepén található kapcsoló félfordulatával lehet rögzíteni a féltengelyeket, ezzel készítjük elő a négykerékhajtást. A hajtás kapcsolása már az utastérből történik. "Ez azért terepjáró, mert két váltója van" - mondta fiam, és neki lehet is hinni. Ha elöl betekertünk, és a rövidebb "váltóval" húzunk egyet hátra, akkor megy a hajtás a dobókocka mind a négy alsó pontjára.

Ha még egyet húzunk, a terepváltó üresben van: az a kihajtás aktiválódik, amit a csörlő részére alakítottak ki, de itt nincs csörlő. Ha még egyet húzunk a karon, aktiváltuk a négykerékhajtás-felezős üzemmódját. Ha pedig legelöl van a kicsi kar, simán hátul hajt a gép, de tudni kell, hogy a betekert első féltengelyek miatt a fogyasztás kb. 10%-kal több. Hogy az mennyi, sajnos csak találgatni lehet, mert az üzemanyagjelző csak digitális üzemmódban dolgozik. Vagy valamit mutat, vagy semmit. Így sosem tudni, mennyi lé áll rendelkezésre. Kérdeztem havert, hogy akkor mikor tankoljak. Azt mondta, egy tele tankkal, ami kb. 60-70 liter, nagyjából 400 kilométert tudok menni. Aúú. Ez fájt. Mindegy, de legalább tudok közlekedni, és érezhetem a Dakar-fílinget, a homokot most a hó helyettesíti.

A felezőt nem nagyon használtam, mivel még a nyárinak mondott - Bridgestone Desert Dueller - gumikkal is simán átmászott a derékig érő havon. Az elöl-hátul laprugós felfüggesztés elöl mindössze három lapból áll, hátul meg négyből. Még a Trabantban is több van, viszont mégis kőkemény a csillapítás, széria lengéscsillapítók mellett.

Menni pedig iszonyú jó vele. A sorba rendezett hat henger dízeles kotyogása zene füleimnek. Mikor pedig letaposom a gázpedált, beindul a turbó fütyülése, és az útra feszül a forgalmi szerinti 70 kW - a tulaj szerint ez butaság, a valós érték 81 kW -, minden rendben van. Magasan ülök, átlátok az előttem haladók fölött, én vagyok a király. Csak a pattogás ne lenne. Az utak keresztbordái kimondottan ellenségek, a fekvőrendőrök pedig jól képzett kommadós gyilkológépnek számítanak. Bevásárlás után azt hittem, a pezsgősüvegek maguktól kilövik a dugókat, pedig szép lassan gurultam. A kényelmetlenség azonban megéri, bárhova eljuttat, bárhova beáll, és még szép is. Szeretem. Azt mondják a többiek, vegyem meg én. Na azt azért mégsem kéne; nem tudnám kihasználni.

<

>