TB Tesztek 55 - Totalcar

Olyan semmilyen, mégis nagyon jó

Erről a motorról hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ha fejben lefuttatjuk a Yamaha modellpalettáját, simán kihagyjuk, sőt, ha valamelyik bizonytalankodó olvasó vásárlási tanácsért fordul hazánk, akkor sem jut eszünkbe a TDM 900.

500 bizony dalolva ment...

Örömmel térünk be a kínai étterembe sertésvégbelet enni, ha kell, fénysebességgel lapátoljuk be a thai tésztát, nem mondunk nemet a török kebabra, de az sem gond, ha az indiai currytől és friss gyömbértől nem csak a szájpadlásunk zsibbad el, hanem a tudatunk fonala is percekre megszakad? Nyitottak vagyunk? Ugyan dehogy – a többségnek vasárnap rántott hús kell, a motor meg legyen japán.

Kuss, fiam, ezt sem érdemled meg!

Egy Yamaha szupersport. Te jó ég, mekkora motorozás lesz itt. Minden sejtem bizsereg, gyorsuló pulzusom ütemére pumpálják magukból az adrenalint. Ahogy pislogok, bevillan a pirosba lendülő fordszámmérő, hallom, ahogy fakul az üvöltő motorhang tízezer fölött. Mámorító lesz, ebben a hűvös májusi időben még jobban harap majd a gép. De mi ez a felirat? Addig stimmel, hogy R1, de miért van mögötte a 25? Fullasztó kamuszagot érzek a levegőben.

A medvék imádni fogják

A Honda VFR1200X, vagy ahogy nevezik, a Crosstourer, egy rossz koncepció kiváló minőségben kivitelezve. Fel nem fogom miért nem értik a Hondánál, hogy egy jó túraenduró vagy könnyű, vagy alacsony a súlypontja. Amelyik egyszerre nehéz és nehézkes, azzal borzalmasan sokat fog szenvedni, aki nem született erőemelőnek.

Hetvenévesen is ezen ülsz majd

Sosem voltam BMW-motor-rajongó, holott autóban imádom a kéthenger/boxer/léghűtés kombinációt. Azt viszont alaposan belémverték a veterános barátok, hogy sokat használni öreg motort szinte kizárólag BMW-t lehet, mert tartós, jól megy, kényelmes, nem igényli a törődést. Erre tetszik egy BMW. Ráadásul egy akkora dög, mint a Dunai Vasmű fele.

Szex valakivel, akit szeretsz

Az átlag római egyáltalán nem vonzódik a retróhoz, sőt, ha járműről van szó, egyenesen tojik a régire és a régiesre. Fájdalom, de nem áll minden utcasarkon egy kellemesen rozsdásodó, hatvanas évekbeli lemezrobogó. Az öreg Vespákból és Lambrettákból legfeljebb néhány óránként látni egyet-egyet, leszámítva a témába vágó pólókat a napon mályva színűre égett brit turistákon, vagy a zománctáblákat a Colosseum-környéki giccskereskedőknél.

Fenséges bölény, lazán megöl

Felnőtté válásom fontos állomásán vagyok túl, végre kipróbáltam egy igazi Honda Gold Winget. Nem mondom, hogy pontosan azt kaptam amire számítottam. Eleve durva, hogy 2011-ben egy harminchat éves, első szériás példányt vet elém a sors, és nem a hozzá képest tömegcikknek számító ezerötöst, vagy egy mostani ezernyolcast.

Pofa alapállásba, nem röhög!

Ekkora supermotót még nem láttam, igaz, állítólag vége a supermoto-őrületnek. Nekem tetszett, bár szerintem erősen a fiatal korosztálynak szánták.

Tényleg spórolni akarsz? Ezzel lehet!

A softchopper kissé kínos kategória, főleg ha 125-ös. Az alap YBR 125-öt sem a szépségével tűnik ki. Sőt, egyáltalán nem tűnik ki, de ökrösszekérként szolgál annak, aki bevállalja a virsli kerekeket és az egyszerű külsőt a praktikumért és a megbízhatóságért cserébe.

A kínaiak már a bokorban vannak!

Ezt kapod ötszázért

Az ember nem vár sokat ennyi pénzért, legfeljebb kellemesen csalódik. Én legalábbis így közelítettem a Keeway nagykerekű robogójához.

MZ: hobbimotornak tökéletes

Szeretném minél pontosabban visszaadni az élményt: trszv, trszv, vomp, pomp, vromporompomm pomm, tak, vroooompoaaaaavroaaaaa, tak, vruuuuu, vroaaaa, tak, vráááááÁÁÁÁÁÁ, tak, váááÁÁÁÁÁ – szóval ilyen élmény a berúgástól a négyesig. Az ETZ 251-ben én a hangját imádom a legjobban.