TB Tesztek 54 - Totalcar

Masszív robogó a magyar kátyúkhoz

Tizenöt éve találkoztam először a BWS-sel. Akkoriban futár voltam és nekünk kényszerű munkaeszközök voltak a robogók. Civilben minden futárnak volt rendes motorja. Egy robogómániás kolléga szerzett be egy BWS-t, és nagyon villantósnak, már-már csajozósnak gondolta. Mi csodálkozva néztük: tereprobogó? Tök jó lehet!

Aki ezzel terepre megy, az bármire képes

Még nem is volt nálam a GS, de már a javítására gyűjtögettem. Eddig minden japán és európai géppel átvertek egy kicsit, ezért először a lehetséges bajokra koncentráltam. Eldöntöttem, ha a kiválasztott R 1100 GS nem visz a sírba mindenféle fődarab hibákkal, elnézem a bűneit és életben tartom, amíg tudom. Aztán szétesett a váltó.

Suzuki, a rendszerváltás győztese

Ötödikes voltam. A bársonyos forradalmat csak nyomokban fogtam fel, apám éveken át tartó szidalmaiból már összeraktam, hogy rossz az, amiben élünk, izgatottságából viszont felfogtam, hogy most talán jobb lesz.

Agility, a motorok KIA Cee’d-je

A Kymco Agilitynél egyszerűbb robogót nem tudok elképzelni. A szépségéért sem lehet szeretni, így öt év alatt csupán a jelentéktelenségig tudta magát felküzdeni a fejekben. Senkinek nem tűnik fel, pedig rengeteg van belőle Magyarországon. Válságtünet, vagy tökéletes megoldás a tajvani robogó?

Keményen néz, befeszít

Péniszkisebbítővel is király vagyok

Kellett valami kicsi, fürge városi jármű. Amióta telibe vertek, az ezres motoromat nem szívesen indítom be rövid távra. Hiába könnyen kezelhető, a várostáblán innen nem való. Arra meg főleg nem, hogy kiugorjak vele a közértig.

Használtan olaszt? Igen!

Ami szép, az szép. Ami szép, az olasz. Tudom, általánosítás, de hát engedjék meg az egyszerűsítést, emberek vagyunk, csak fiókokban tudunk gondolkodni. Ne tiltakozzanak, így van: ha leírom, hogy Moto Guzzi, azonnal besöprik a romlékony olasz kramanc fiókba.

Kínait? Miért ne...

Fenék finoman jobbra, kormány csuklóból balra, jön a furgon, jöhet a nyélgáz. A furgon azonban egyre csak közeledik, a tükörben látom, hogy már karcolja a seggemet – hiába tekertem koppig a markolatot, sajnos nem gyorsultam úgy, mint vártam. Sebaj, a melósok beengedtek, kösz.

Megölsz, te átkozott szerelem

Nincs harag. Nincs sietség. Nincs stressz. Nincs pénzem, pedig ha valamit megvennék, akkor ez az. Ülök rajta, laza könyökkel fogom a kormányt, olyan természetes és észrevétlen módon hajlok rá a kanyarra, hogy arra sem emlékszem, mikor és hogyan vettem be – emléknek csak a tökély marad és a boldogság, amely azóta is holdkórossá tesz: hiányzik a Kawasaki W800, nagyon.

...Anyádat!... Őőőőőőő!

A Triumph nem igazán tud rossz motort csinálni. Még az olyan, feleslegesen hülye extremitásokból, mint a 2,3-as Rocket III is motorozható, élvezetes csatahajót készítenek. Hát akkor mégis mi a bánattól lehetne rossz egy ötmilliós árkategóriában futó sportos naked bike-juk?!

Alá kell nyalni a kuplungnak?

Nyeled a port, dagasztod a sarat, majd utána általában kétszer annyi ideig takarítod a motort, mint amennyit mentél vele. Szükség van szállítójárműre is, szóval majdnem nagyobb macera, mint a pályázás. Miért hatalmas élmény mégis?

A szerelemnek van szaga

Hangról könnyű. Egy jól trenírozott óvodás is képes megmondani, hogy MZ-t, Jawát vagy egy Pannoniát hall közeledni. A működésből és konstrukcióból adódó zajok jól megkülönböztethetőek. De vajon egy parkoló régi motort hang és tapintás nélkül, csukott szemmel fel lehet-e ismerni? Fel, de tudományos magyarázatom nincs.