Napsikló

Idegen civilizációk földi munkálkodásaira számos bizonyíték született. Hogy ebből mennyi igaz, már kérdéses. Az viszont tagadhatatlan, hogy a huszadik század összes gabonaköre könnyű talány a Helix óriásrobogóhoz képest.

TB Tesztek
AxA

Közzétéve: 2002. 07. 31. 12:04

Közzétéve: 2002. 07. 31. 12:04

 
 
 
   

Már a Helix név is árulkodó. Minden bizonnyal a
mi naprendszerünkre utalhat. Megingathatatlan elméletem szerint,
eredetileg
könnyű intergalaktikus közlekedési eszköz volt, amit a
földre érkező szorgos idegenek csapata a helyi viszonyokra formált.
Kellő tapasztalat hiányában, - és gondolom szükségmegoldásként -,
12 colos zsúrkocsi kerekeket applikáltak a járműre. Aztán beépültek
a minden újra nyitott japán tervezőcsoportba, és 1986-ban
megkezdődhetett a Helix sorozatgyártása.


 
 
 
 

Elméletemet a józan ész igazolja, mert
gondoljunk bele, csupán egy UFO lehet, aki megalkot egy hihetetlen
űrsikló kinézetű turacsopperrobogomotort.


Amikor megláttam barátomnál, tudtam végzetes a
szerelem. Ezért gyorsan szögezzük is le az elején,
ezt a motort nem lehet racionálisan szemlélni. Nézzünk rá
úgy, ahogy ő néz ránk: őrület.

 
 
 
   

Pár kilométer megtétele után, kezdtem megszokni
a pici kerekeket, és a nagy motorokat megszégyenítő tengelytávot. A
labilis futóművel egyre bátrabban döntöttem a kanyarokban. A Helix
tankja a lábtér magasságában van, láthatólag igyekeztek a minél
alacsonyabb súlypont elérésére.



A kényelmes chopperes érzés zseniális. A puha ülésben a
lábam szinte teljesen kinyújtva, kezem vállmagasságban: Peter Fonda
sem csinálja jobban. Nem lenne rossz, ha a kormány dőlésszögén
állítani lehetne, de ez sajnos csak sarokcsiszolóval és
hegesztő-felszereléssel megoldható.

 
 
 
 

Az időjárás ismét kegyes volt, ugyanis
szélsőséges viszonyokat biztosított a Helix teszteléséhez. Az esőt
- a jókora szélvédőnek és a körkörös védelemnek hála -, szinte
szárazon sikerült megúsznom.


Sajnos
a tesztelt jármű nem volt egy hamvas darab, ezért
elképzelhetőnek tartom, hogy a futómű bizonytalansága műszaki
problémákra vezethető vissza. Biztos vagyok benne, hogy egy kis
karbantartás sokat segítene. Persze az is lehet hogy minden
megszokás kérdése, mert a Helix-ről visszaülve a saját klasszikus
felépítésű motoromra annak viselkedése is meglepetésként
ért.

 
 
 
   

A zseniális utópisztikus formát a nyolcvanas
évek újítása, a digitális visszajelző műszerek viszik tovább. Ezek
a műszerek a folyadékkristályos kijelzőket megelőzve, szegmenses
LED (Light Emitting Diode - Fénykibocsátó Dióda) elven működtek.
Természetesen, ahogy ez lenni szokott az ilyen
öregebb berendezésekkel, itt-ott hiányzik egy szegmens a
kijelzőből
. Így például a kijelző hibája miatt a
benzinszintjelző a fél tank után legközelebb már csak a tartalékot
mutatja. Sajnos ezek az elektromos hibák ritkán orvosolhatók.


 
 
 
 

Nem csak kényelmi berendezés, hanem ekkora
testnél már hasznos dolog a kézifék. A balra található kis fogantyú
a hátsó féket benyomott állapotban rögzíti. Alatta található a
biztosítéktáblát is magába foglaló zárható kesztyűtartó a
fénykardnak.


 
 
 
   

Sajnos tesztmotorunk a távoli múltban
galaktikus becsapódás áldozata lehetett, ekkor az eleje
megsemmisült.
Ötletes hazai szakik, dacolva az eredeti formatervezéssel új
arcot barkácsoltak. Egy picit más az első idom formája, más lámpát
kapott, és az irányjelző is beljebb került. Ez nem lenne akkora
baj, csak valószínű, hogy a tervezés minden energiájukat
felemészthette, mert a kivitelezéstől Pirx kapitány is a sarokba
hajítaná hőálló ezüsttel fújt gumicsizmáját.


 
 
 
 
A kisméretű droidok elhelyezése megoldott

Tulajdonképpen magát a járművet a hátrafele
nyíló óriási doboz elé építették. A zárható, eredetileg finoman
bélelt vízhatlan belső mindent elnyel. A doboz tetején a hátsó
utast háttámla kényezteti, így a
droid sem fordul ki a székből, amikor elérjük a százhúszas
végsebességet
. Ekkor már minden lelki erőnkre szükség van,
főleg ha egy kamion is halad a közelünkben. Ezért veszélytelenebb
és szórakoztatóbb a száz alatt közlekedés.


 
 
 
   

A meghajtásról - földi viszonyok között -
négyütemű 244 köbcentis vízhűtéses motor gondoskodik.
Az első idom alatt figyel a kis vízhűtő, amit szükség esetén
villanyventilátor hűt. Az erőátvitelért a Honda V-Matic automata
rendszere bonyolítja. Csak csavarjuk a markolatot és kapaszkodunk.
Még a gyorsulás is kielégítő. Természetesen a Helix önindítós,
berúgókarnak nyomát se látni.


A maga idejében a Helix volt a legnagyobb
robogó. Ma már léteznek korszerűbb, jobb, nagyobb hengerűrtartalmú
testvérek. De szebbek nem, az tuti.

Műszaki adatok:

Gyártó: Honda

Típus: CN250 Helix

Motor: vízhűtéses, négyütemű, egy hengeres

Hengerűrtartalom: 244 ccm

Max teljesítmény: 16 LE /7,000rpm

Erőátvitel: Automata V-Matic sebességváltó

Keréktávolság: 1620 mm

ülés magasság: 665 mm

Üzemanyag tartály: 12,1 l

Száraz súly: 159 kg

Ára használtan: 300-500.000 Ft

AxA
AxA