Jó néhány motoros elképzelhetetlennek tartja, hogy egy kisméretű kétkerekűvel vegyen részt a forgalomban, még ha az olyan jól is néz ki, mint egy pókember. Nem marad más hátra, mint hogy eme motoros egyedek egy jól kihasználható nagymotor után nézzenek városi közlekedésük megoldására.

 
 


Az átlagmotoros nem születik Valentino Rossi féle
képességekkel
, így ha egy könnyű, jól forduló gépet akar, nem
feltétlenül a sportmotorok között kell keresgélnie, még ha kedveli
is a sebességet. Sőt, sokan csak státusz miatt veszik meg ezeket a
csúcstechnikát felvonultató motorokat. Kimotorozásukra inkább csak
a pályanapokon, megfelelő tudással felvértezve van
lehetőség.

 
 
 
   



A 90-es évek közepétől egyre több gyártó használta ki, hogy
megnőtt a kereslet a hétköznapokban jól használható motorok iránt.
A Honda a Japánban már 1996-tól futó Hornet 250 mintájára 1998-ban
kihozta a Hornet 600 köbcentis változatát, amely aztán a 2002-es
modellévre egy 900-as nagytestvért kapott. Az új modell meghozta a
sikert: Európa számos országában az utóbbi jó néhány évben a CB600F
Hornet vezette az eladási listákat.


 
 

Hornet CB600F történelem
 
 
 
 
 
 
   
Hornet
1998-ban

A Honda az
1998-as modellévre hozta ki a
Hornet CB600F első változatát. A
CBR600F-ből származó, kissé
visszafojtott, 96 lóerős, soros
négyhengeres blokk már mindenhol
bizonyított, és egy kiforrott
konstrukció. A váz viszonylag
egyszerű acél gerincváz. A legelső
Hornet generáció, amely a 98-99-es
modellévekben szolgált, még 130/70
széles és 16 col átmérőjű első
gumin gurult, míg hátra 180/55 ZR
17 méretű abroncs került. A 296 mm
átmérőjű első féktárcsákra
kétdugattyús féknyergek
felügyeltek, hátra egy 220 mm-es
féktárcsa is elegendőnek bizonyult,
egyetlen fékdugattyúval. A 16
literes üzemanyagtank és a 176
kg-os szárazsúly bárki számára
elfogadható méreteket jelentett,
így egy kedvező árképzéssel a siker
sem váratott sokáig magára.



Az első
modellápolásra a 2000. évben
került sor, ezután a színek
változtatásán kívül egészen a
2002-es modellévig változatlan
formában gyártották a Honda
Hornet 600-ast. Bevezették a
fejidomos "S" verziót, amelynek
szépségéről megoszlanak a
vélemények, de a kissé
stílustalan fejidom hasznossága
elvitathatatlan. A gyors
kanyarokban bizonytalanság
érzetét keltő 16 colos első
kerék helyére 17 colos került,
120/70-es méretű abronccsal. Ez
sokat javított a Hornet
menettulajdonságain. A fékeken
szintén fejlesztettek a
mérnökök: fém összekötőcsövet,
és teljesen új szinter-metál
fékbetéteket kapott az első
fékrendszer. A féknyergek arany
helyett fekete színben simultak
a tárcsákra. Újraprogramozták a
vezérlőelektronikát, amellyel
javult a motor gázreakciója.
Pár esztétikai módosításon
kívül - a blokk, a kapaszkodó,
a lábtartók és a felső villahíd
fémszürke metál bevonatot
kaptak, valamint a tank új
matricázást - nem történt
lényeges változás a Hornet
kinézetében.

A Honda PR szakemberei elérkezettnek látták az időt az immáron 5 éve
piacon lévő CB600F komolyabb felfrissítésére. A 2003-as Hornet a
tavalyi
bolognai motorkiállításon szerepelt először a nagyközönség előtt, és idén
tavasszal került a szalonokba.

 
 
 
 



A közepes termetű Hornet formájához csak finoman nyúltak a
dizájnerek. Tették mindezt nagyon helyesen, mivel a típus egyik
sikerének titka az egyszerű, letisztult vonalvezetés, amely
egyesíti magában a streetfighter és naked bike stíluselemeket. A
teszt során mindenkinek bejött, valahogy
univerzálisan szép az egész. Az új duplaizzós első lámpája
úgy néz ki, mint egy 90 fokkal elforgatott darázsszem. Látása
azonban jobb, mint a névadó repülőművészé. Az alumínium házba zárt
két 55 Wattos halogén izzó a műanyag foncsorozáson át külön-külön
világítja meg a városi és az országúti szakaszokat, sötétben is
remek látási viszonyokat biztosítva. A tompított fényszóró bekötése
fix, tehát ha gyújtáson van a motor, az első lámpa mindig világít.
Az új hátsó lámpa mostantól teljesen belesimul az átrajzolt
farokidomba, amelynek formája a nagytestvér 900-as Hornetéhez
hasonlít.


 
 
 
   



Az élesebb formát öltött üzemanyagtank mérete 17 literesre
növekedett, és a pilóta combjainál keskenyebb valamelyest. A
benzinbetöltő nyílása hasonlít a sportmotorok gyorszáras nyílására.
Azonban
tankoláskor érdemes odafigyelni, mert a tartályba lehetetlen
belátni, ugyanis nem sokkal a nyílás alatt már egy terelőlemez
fogadja a tankpisztolyt, így ha autós kézzel tankolunk, könnyen
kicsaphat a drága kőolajszármazék.


 
 
 
 



Igazi darázsdereka van a Hornet 600-asnak, és a pilóta
üléspozíciója nagyon jól eltalált. Mindegy hogy százhatvanegynéhány
centis, avagy 180 cm körüli a motoros, a két érték között bármely
testmagassághoz passzol az ülés-kormány-lábtartó hármas.
A 790 mm magas üléssel a legkisebbeknek is megoldott a biztos
talajkapcsolat mindkét lábbal
, köszönhetően az átformált,
keskenyebb nyeregnek és a jobban visszahajlított kormánynak. Az új
ülés alatt egy U-lakatnak és néhány apróságnak találunk helyet. A
fotel nyitása egyszerű, visszahelyezésénél elkél egy kis célzás,
hogy a tartókampók mindenhol jól beakadjanak. A hátsó rész bőséges
helyet nyújt az utasnak, aki a faridom végén kényelmes kapaszkodón
stabilizálhatja magát. Ötletes a négy csomagkampó, amelyeket az
ülés hátsó része alól kihajtva rögzíthetjük a csomagjainkat. Az
ülés alá gumicsillapítók kerültek, a rossz utak által keltett
rezonanciák kiszűrésére, Budapesten kétes eredménnyel. A lábtartók
elhelyezkedése pont jó, mert nem ütközik beléjük az ember vádlija,
amikor a földön támasztja a gépet. Az oldaltámasz mellesleg könnyen
elérhető sarokkal, és kinyitva biztosan tartja meg a motort.


 
 
 
   



A műszerfal - bár kinézetre hagyományosnak tűnik -, teljesen
elektronikus. A műszerek - fehér számlapon a piros mutatók - nappal
és éjjel egyaránt jól leolvashatók. A digitális kijelző funkciói
közt két darab napi kilométer számlálót, órát és összkilométer
számlálót találunk. A funkciók közt kesztyűben is elnavigálhatunk.
A kulcs elfordítása után következik a Hondáknál szokásos
karácsonyfaégő effekt
, valamint a sebesség, és a
fordulatszámmérő felpörgetése. Ha mindez rendben, és a kulcsot
elfogadta a H.I.S.S. indításgátló védelmi rendszer, akkor
izzíthatjuk a soros négyhengerest. A gázmarkolat épp olyan,
amilyennek lennie kell. Se nem túl vastag, se nem túl vékony. A
tükrök formája kerekről négyszögletesre változott, - ami személy
szerint engem teljesen hidegen hagy -, és szinte minden látható a
mögöttes forgalomból, mindössze alapjáraton remegős egy picit a
képük. Sajnos a duda a tesztmotoron magán kívül volt, amit nem
tudtunk orvosolni.


 
 
 
 



A CBR600F-től örökölt blokk módosított vezérlőelektronikát kapott,
amely két külön gyújtási jelleggörbét tartalmaz, egyet a külső,
1-es és 4-es hengerek, egyet a belső 2-es és 3-as hengerek számára.
A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy az
1300 ford/perc alapjárat közeléből el lehet már indulni a
géppel
, és a városi forgalom tempójának tartásához elegendő a
3-6 ezres fordulatszám tartományban pörgetni. 50 km/h-nál éppen
hogy csak, de elbírja a 6. fokozatot. A legendás F3-as blokk nagyon
szépen duruzsol, igazi Honda szimbólum. Sok szerelő jobbnak tartja
az F4-es CBR-ek bármely változatánál tartósság szempontjából.


 
 
 
   



Átdolgozták a 600-as blokk szívó és kipufogó traktusát, papírkutya
légszűrőbetétet raktak a beömlő levegő útjába. Amint levesszük a
gyújtást a karburátorokba érkező üzemanyag útját egy cseles szelep
zárja el, nehogy elégetlen benzin kerüljön a katalizátorba, és
tönkretegye azt. Az új, négy-a kettő-az egybe kipufogórendszer
végre rozsdamentes acélból készül.
A kipufogódobnak egyébként van némi hangja, nem is ronda, persze
nem árt valami ércesebb tuning alkatrészre cserélni.
Ha
elegendő szabad út áll előttünk, és gyorsabban akarunk haladni,
elegendő a gázkarral 8 ezres fordulatszám fölé küldeni a
négyhengerest, és máris veszettül megindul a bemérgesedett Darázs.
12 ezres fordulatig érdemes húzatni, felette már elveszti erejét,
és hamarosan jön a tiltás.


 
 
 
 



Még meleg időben is elkél a szívató az indításnál, viszont a
városi kánikulában, a vízhőfok mérőműszere egyszer sem emelkedett a
normál érték fölé. A Honda motorok váltóműve nem mindig
lábasbárány. A tesztmotor láncfeszességének beállítása után
megszűntek a váltást követő csattanók, és normális üzemmódba került
a váltó. De ezután sem ártott a határozott láberő, mivel felesleges
finomkodás esetén az 5. és 6. fokozat közt megtalálható volt egy
mittomén milyen fokozat. Úgyhogy csak keményen a bakancsokkal.


 
 
 
   



A Hornet olyan motor, amire az ember ráül, és 5 km után úgy érzi,
mintha mindig ilyennel közlekedett volna. A kezelőszervek a
helyükön, a gázmarkolat parancsait egyértelműen és késlekedés
nélkül váltják megfelelő mennyiségű üzemanyagadagokra a 34 mm
torokátmérőjű karburátorok. Az országúti kanyarok a Hornet
kedvencei. Magabiztosan vágja bele Michelin Pilot Road S
gumiszárnyait az aszfaltba, és acélvázas dereka sem nyaklik a
kanyarokban.
A legjobb 7-8 ezres fordulat körül harmadikban fordulni
vele
, és innét mint a puskagolyó lő ki a kanyarok kijáratánál.


 
 
 
 



A Hornet első teleszkópjait átszelepelték, emellett feszesebb
rugókat is kaptak.
Hátul a progresszívebb rugózás irányában
állítottak a rugóstagon. A váz maradt az egyszerű gerincváz,
azonban a hátsó lengővilla bekötési pontját áthelyezték. Mindezek
következményeként a Hornet 600 nagyon jól fordul, kezes, barátságos
kanyarvételi tulajdonságokkal bír. Ha túl gyorsan megy be
gazdájával egy kanyarba, szelíd első fékezéssel problémamentesen
korrigálható a sebesség, és mégsem akar mindenáron felegyenesedni.
A futómű azonban kemény meneteknél, vagy versenypályán eléri
határát, ilyenkor sajnálja az ember, hogy nem választható hozzá
teljesen beállítható felfüggesztés feláras opcióként.


 
 
 
   



A kormány elfordulása nagy, ezért városban is igen jól
manőverezhető a motor.
Persze nem szabad elfelejteni, hogy a
200 kg körüli tankolt súlyhoz már lendület kell a kis ívű
fordulóknál. A pesti utakon az átdolgozott futómű nem mindig jelent
előnyt, azonban ez a közutak jelen állapotának minősítése, nem
pedig a felfüggesztésé. A Honda Hornet 600 a hagyományosnak
mondható metálkék és fekete mellett, gyöngyház fehér és plutónium
ezüstmetál színekben kapható az idei szezonban. A mi tesztgépünk az
utóbbi kompozícióban pompázott, és bár meg kell mondanom nem nézett
ki rosszul, a két sötétebb árnyalat - kék és fekete - áll a
legjobban a Darázsnak. A fehéret volt szerencsém közelből
megvizsgálni, és valószínűleg ez a szín eltűnik jövőre a
kínálatból, bukta szaga miatt.(Ezzel egyáltalán nem értek egyet,
szerintem a fehér a legszebb. - a szerk.)


 
 
 
 



A két 296 mm-es tárcsát kétdugattyús féknyergek lassítják, azonban
ezek szinte minden forgalmi helyzetben bőven elegendő fékhatást
produkálnak. A fékbetéteken ismét variáltak a mérnökök, így az első
fék teljesítménye tovább javult az elődhöz képest.
Egyujjas üzemmódban kezelhetjük a fékkart, ami két
kézméretre állítható, de hát valahol spórolniuk kellett a
költséggazdálkodóknak. A 220 mm-es, egy dugattyús hátsó fék pedálja
sportmotorokéhoz hasonló, könnyűfémből készült darab, és egy
közepesnél nagyobb taposással blokkoltatható vele a hátsó kerék.


 
 
 
   



A tesztmenetben budapesti sorok közötti szlalomozás, piros lámpás
ácsorgás, jókora pilisi hegymenet, csekély autópálya száguldás és
egyéb országúti szakasz szerepelt. A 3 nap során megtett közel 500
km alatt
a fogyasztás 5.3 és 5.5 liter/100 km között alakult, ami
meglehetősen mérsékelt étvágyat, és 300 km körüli hatótávolságot
jelent. Az üzemanyag fogyására figyelmeztető lámpácska felvillanása
után 5-10 kilométeren belül ajánlatos átkapcsolni tartalékra. A
benzincsapot egyébként érdemes már a hosszabb menet előtt
becélozni, mert nem igazán középtájékon van, hanem kissé előrébb,
és menetközben, kellő helyismeret nélkül nem sikerült elsőre
megtalálnom a 3.3 liternyi tartalék üzemanyagot jelentő karocskát.


 
 
 
 



A végsebesség a gyár szerint 235 km/h körül van valahol, azonban
ennek eléréséhez nagyfokú öngyilkossági hajlam szükséges. No nem a
motor bármilyen alkatrészéből, hanem a menetszél védelem hiányából
kifolyólag.
A lámpára szerelhető gyári plexi belealkudása a vételárba minden
vásárló számára kötelező feladat.
Ennek hiányában már 120-130
km/h felett kényelmetlenné válik a menetszél, ami 140-150 km/h
felett orkánba csap át.
Egyszer kipróbáltam milyen 190 km/h körül a dolog, agyrém.
Mivel egyelőre még nincs fejidomos változata az új CB600F-nek, a
légterelő plexi, vagy esetleg egy jó minőségű fejidom beszerzése
nélkülözhetetlen extra minden sebesség megszállott tulajdonosnak.


 
 
 
   



A Hornet gazdájával mindig jóindulatú. Nyilván nem ellenfele egy
modern, 600-as sportgépnek, de egy hétköznapi motoros számára
rendkívül könnyen és biztonságosan motorozható, megbocsátó
motorkerékpár, blokkjához méretezett futóművel. Versenypályára
komolyabb futóműre és fékekre lenne szüksége, de ha mindezt
cserélni akarjuk, akkor már árban a Honda CBR600RR magasságában
járunk. Bár a Honda valamelyest drágább, mint a közvetlen
vetélytársai (Suzuki GSF600 Bandit, Yamaha Fazer 600),
ezért az árért egy szinte szétverhetetlen blokkot kapunk a
hozzá passzoló körettel.



Műszaki adatok

Motor: soros, négyhengeres, DOHC 16 szelepes, vízhűtéses

Lökettérfogat: 600 cm
3
Furat x löket: 65 x 45,2 mm

Kompresszióviszony: 12:1

Maximális teljesítmény: 71 kW (96,5 LE) 12.000 1/perc

Maximális nyomaték: 63 Nm 9.500 1/perc

Üzemanyag ellátás: 4 darab, 34 mm torokátmérőjű CV karburátor

Üzemanyagtank kapacitás: 17 liter (3,3 liter tartalék)

Gyújtás: számítógép által vezérelt digitális tranzisztoros,
elektronikus előgyújtással

Sebességváltó: 6 fokozatú

Kuplung: nedves, többtárcsás olajfürdős, tekercsrugókkal

Elsődleges meghajtás: fogaskerekes

Végső meghajtás: O-gyűrűs lánc

Váz: négyszögletes acélcsőből álló gerincváz

Hosszúság: 2100 mm

Szélesség: 710 mm

Magasság: 1070 mm

Tengelytáv: 1420 mm

Ülésmagasság: 790 mm

Kormányszög: 25 fok 45 perc

Utánfutás: 98 mm

Hasmagasság: 140 mm

Szárazsúly: 178 kg

Menetkész tömeg: 200 kg

Első futómű: 41 mm belsőcső átmérőjű, hidraulikus csillapítású
teleszkópok, 120 mm rugóút

Hátsó futómű: rugóstag, 7 fokozatban állítható rugó előfeszítés,
128 mm rugóút

Kerekek: 3 küllős öntött alumínium, 3,5 x 17", 5,5 x 17"

Gumik: 120/70 ZR 17, 180/55 ZR 17

Első fék: két 296 mm átmérőjű úszóágyazású tárcsafék,
kétdugattyús féknyergekkel, szinter-metál fékbetét

Hátsó fék: 220 mm átmérőjű tárcsafék, egy dugattyús féknyereg,
szinter-metál fékbetét

Megvásárolható tartozékok: világosszürke árnyalatú műanyag
szélvédő plexi, mozgatás érzékelő riasztó, fűthető markolatok,
krómozott hűtősapka, tankvédő, mágneses tanktáska, csomagtartóháló,
U-lakat, hátsó kerékállvány, motortakaró.

Ára: 1 890 000 Ft

Totalcar
Totalcar