Idén különös szerencse ért minket, amikor az ingatlan ügynöknők réme és Tóth Imi papája révén csapatunk néhány tagja beszabadulhatott a box utcába, és ott mindenféle elvetemült indokokkal és trükkökkel igazán érdekes fotókat készítettek, amelyeket a galériában tekinthettek meg.

hirdetés

Lassan hagyománnyá válik, hogy
augusztus vége felé Brnóba látogatunk , hogy közelről is megcsodálhassuk
azokat a versenyzőket és motorokat, akikért egész évben a képernyő elé
ülünk, ha kezdődik a Gyorsasági Motorkerékpáros Világbajnokság
versenyeinek közvetítése. Évről évre egyre több magyar zászló
lengedezik a versenypályát övező dombokon, és idén minden eddiginél
több magyar rendszámú motort láthattunk a parkolókban.

Csapatunk egyik fele a vasárnap hajnali 3 órás indulást választotta
Budapestről. Ezt most pontosan betartva kerekedtünk fel a 330
kilométeres útra. A csapat másik fele motorokkal és egy kísérő autóval
felszerelkezve már pénteken elindult, hogy kényelmesen odaérve, a VIP
jegyük adta különleges lehetőségeket kihasználva nézhessék meg a
szombati edzéseket. A szinte forgalom nélküli szlovák és cseh
autópályák nem sok látnivalót nyújtanak, így 3,5 órás izgalommentes
utazás után értünk a versenypálya széléhez, ahol a cseh rendőrök remek
szervezettséggel vezényelték le a parkolóhelyet kereső autósok és
motorosok hadát. Itt kell megemlíteni, hogy
a motorok őrzött, elkülönített helyre álltak, ahonnét csak a
forgalmi és az útlevél felmutatásával lehetett velük kihajtani, mi
több, még az útszélén parkoló gépekre is 20 méterenként posztoló
rendőrök vigyáztak.

Szinte elsőként haladtunk át a pálya bejáratán reggel 7 óra tájban. Az
idén új, gépesített hűtőtáska hurcoló furikkal meneteltünk végig a már
részben leaszfaltozott gyalogúton, azonban a C szektorba vezető,
meredek ösvényt még mindig nem sikerült leaszfaltozniuk a pálya
üzemeltetőinek. Rövidke hegymászás után megállapítottuk:
nem lehet elég korán érkezni a legjobb helyek elfoglalásához. A
C szektor gyalogjárója melletti részre telepedtünk le, ami mint később
kiderült, nem volt a legjobb választás, mert egy későn jövő, az utóbbi
időkben egyre inkább elszemtelenedő, igénytelen német esztergályosok
egy csapata telepedett le mögénk, akikkel nem keveset kellett
ordibálnunk, hogy a cseh sör mámorában ne a mi cuccainkon fetrengjenek
már. Végül nem lett bunyó. A küzdelem a 125, 250 és MotoGP kategóriák
bemelegítő edzései után a versenypályán bontakozott ki.

125-ös kategória

Az időközben megérkező csapatunk második felével kiegészülve örömmel
figyeltük a kerítésekre kiaggatott sok magyar zászlót, meg a
"Talma, szórjad neki, koma" lepedőt. Ez a tisztelet mind a három
magyar fiúnak szólt, akik a 125 köbcentis kategóriában próbálkoztak.
Jelenleg Talmácsi Gábor köztük a legeredményesebb pilóta, őt az egyre
javuló Tóth Imi követi általában, majd a harmatgyenge csapatban
versenyző Lénárt Péter következik. Talma az első szabadedzésen a 11.
rajthelyet szerezte meg a nedves pályán, csakúgy mint a száraz
időmérőn. A második nap reggelén azonban már a 2. leggyorsabb volt a
szabadedzésen, és az időmérőn ez a teljesítmény a 8. helyre volt
elegendő. Tóth Imi az első nap még a 25. helyen állt, de másnap
visszacsúszott a 30. pozícióba. Lénárt 34. és 36. helye sajnos nem csak
rajta múlott. A leggyorsabban a két nap alatt Alex De Angelis
teljesítette az 5403 méteres pályát, őt Steve Jenkner, Lucio
Cecchinello és Daniel Pedrosa követte a rajtrács első sorában.

A kissé felhős vasárnap reggelen Jenkner lőtt ki a legjobban a
startnál, de a jobbos kanyarba már Pedrosa ment be elsőként, és a
kivetítőt nézve
az egész magyar tábor egy emberként ujjongott, amikor láttuk, hogy
Talma a harmadiknak fordult az első kanyarban. Sajnos a második
körre már legalább hat ember ment el Talma mellett, ami kicsit
elszomorított minket. Azt se nagyon értettük, hogy az egyelőre még nem
túl gyors KTM-mel a nemrég igazolt Mika Kallio, hogy érhetett fel a 8.
helyre a rajtrács ötödik sorából. Tóth Imi tartotta magát egy darabig a
középmezőny végén, de miután a gyorsabb motorokkal elhúztak előle, már
nem volt képes felzárkózni. Lénárt Péter a 7. körben műszaki hiba miatt
állt ki. Ő
már a verseny előtt megjegyezte, hogy szívesen felgyújtja a lelátók
előtt a motorját.

Időközben Talma visszaesett a 11. helyre, az élen Pedrosa, Jenkner és
Luthi gyilkolták egymást. Gábor motorja teljesen elerőtlenedett,
tisztán látszott a felső egyenesben a kigyorsításnál, hogy a többiek
métereket vernek rá. Ennyit már nem tudott a kanyarokban behozni, és
további helyeket veszítve nemsokára a 15. helyen találta magát. Egy
hetes boly haladt az élen, amelyet Cecchinello vezetett éppen, amikor a
10. kör elején, a célegyenes végén megcsúszott, és az egyensúlyát
vesztő gépén a német Jenkner ugratott át, egyenest a sóderágyba. A
németek ezen elkezdtek búslakodni,
mi meg alkalmaztuk a káröröm technikát, mivel ezzel Talma visszajött
a 13. helyre.

Pablo Nietonak a célegyenesre forduló kanyarban csúszott meg
hasonlóképpen a hátsó kereke a 12. kör végén, és Luthi lemásolta
Jenkner ugratását, csak sajnos ő még rosszabbul járt a földet éréskor.
Talma ezzel a 11. helyre jött fel, és ugyan ideiglenesen képes volt
megelőzni a 10. helyen Pellino-t, de végül is a 11. helyen ért célba.
Az élen Pedrosa és Perugini osztotta egymást keményen, de a spanyol már
nem adta ki kezéből az első helyet, magabiztosan nyerte a Cseh
Nagydíjat a 125-ös GP kategóriában. A harmadik helyen Alex De Angelis
ért célba, őt
óriási meglepetésre Mika Kallio követte a KTM 125-ös gépével, és
ezzel valószínűleg bebiztosította helyét az osztrák gyár csapatában
jövőre. Tóth Imi a 23. helyen ért célba.

250-es kategória

Az edzéseken Manuel Poggiali, Randy De Puniet, Fonsi Nieto, Toni
Elias első sor alakult ki.
A kategóriában szabadkártyával rajthoz állhatott az a Rizmayer
Gábor, aki eredetileg az év elejétől már a VB-n indult volna,
azonban ez anyagi problémák miatt nem jött neki össze. Rizi a
harmatgyenge motorjával az utolsó előtti, 29. rajtkockát tudta
megszerezni.

A 250-esek startjára a nap egyre jobban elkezdett tűzni,
alaposan meggyengítve a már kissé besörözött német
esztergályosokat. Sokan a 250-esek versenyét úgy fogták fel, hogy
itt nem történik úgyse sok izgalom, és nyugodtan be lehet aludni. Nos
ez tévedés volt, mert érdekes futamot láthattunk. A rajttól Elias,
Poggiali, De Puniet, és Rolfo sorrendben jöttek el a versenyzők. A
közönség főleg a Telefónica MoviStar pilótájának, Eliasnak szurkolt,
pedig nem sok spanyolt láttunk köztük. Sajnos Rizi már a verseny elején
az utolsók közt ment, és motorjának látványos lassúsága nem sok jóval
kecsegtetett.

Puniet vette át a vezetést a verseny elején, őt Poggiali üldözte, de
Elias is ott lihegett a nyakukban. Ők hárman haladtak a mezőny élén, és
hamarosan mindenki mást leráztak magukról. Ennek ellenére a futam nem
vált unalmassá, mert a végére a három pilóta nagyon elkezdte egymást
osztani. A három apriliás számtalan alkalommal előzgette egymást
oda-vissza alapon, kihasználva a széles pálya nyújtotta lehetőségeket.
Az utolsó két körben ritkán látható csatát vívott a három élen álló
versenyző, amelyet Randy De Puniet nyert meg, mivel az utolsó körben
Poggiali és Elias egymással voltak elfoglalva. Kettejük harcából Elias
került ki győztesen, Poggialinak így csak a dobogó harmadik foka
jutott. Rizmayer Gabi az utolsó, 22. helyen ért célba.

MotoGP kategória

A bemelegítő körök alatt volt időnk tanulmányozni a most már kivétel
nélkül négyütemű gépekből álló királykategória hangzásvilágát. A
hangszépségversenyben a Honda továbbfejlesztett, úgynevezett "hangos"
V5-ös blokkja alaposan javított a helyezésén. Míg tavaly alig
emelkedett ki a tömegből,
idén Rossi és Gibernau gépe mélyről jövő, öblös ordítással tudatta a
világgal, hogy melyik motor a legfrankóbb. A Yamaha soros
négyesének és az Aprilia soros hármasának hangja is teljesen rendben
volt. A Ducati V4-esének hangja kissé szokatlan a V2-es brummogáshoz,
de azért elmegy. A Suzuki V4-es blokkja azonban rettenetesen hörög,
csörög, szenved és lassan már a Kawasakik is utolérik teljesítményben.
A tavalyi futamon még nem hallhattuk a Kawasaki soros négyhengeresének
és a Proton KR csapat V5-ösének bömbölését. Meg kell mondanom, mind a
kettő nagy csalódást jelentett. A Kawasaki ZX-RR hangja olyan, mintha
épp szét akarna esni. A Proton sem dicsekedhet hangzástanilag semmi
jóval, hiába a V5-ös konstrukció.

Miután a versenyzők bemelegítették gépeiket, mi pedig a fülünket, alig
vártuk, hogy elkezdődjön a főműsor. Az edzéseken Valentino Rossi új
körrekorddal remekelt, pedig mint köztudott, a brnoi pálya Max Biaggi
felségterülete. A római azonban csak a 3. rajtkockába állhatott fel,
kettejük közé Sete Gibernau ékelődött be. Az első sor utolsó helyére
Loris Capirossi került. A második sort Checa, Bayliss, Hayden és Ukawa
alkotta. A rajtot nagy meglepetésre Troy Bayliss kapta el a legjobban,
őt Rossi, Biaggi és Gibernau követte.
Bayliss Ducatiján látszott, hogy nagyon erős, mert a
kigyorsításoknál remekül húzott el még Rossi Hondája elől is. A
mezőny jó darabig együtt motorozott Bayliss vezetésével. A jelentős
számú Biaggi szurkoló nem kis bánatára kedvencük egyre inkább kezdett
visszaesni, egészen a negyedik helyig csúszott vissza.

Bayliss remekül tartotta magát az élen,
a pirosba öltözött Ducati szurkolók már-már eksztázisba estek az
élen haladó vörös motor látványától. Azonban a sárgák embere, Rossi
a 11. körben beszüntette a pirosak örömét, mert egy háromkanyaros
kombinációval megelőzte Baylisst. Gibernau egy negyed körig várt, és
szintén elment Baylissnek, nehogy lemaradjon Rossitól. Sőt, a spanyol a
13. körben már Rossit utasította maga mögé, ami a sok tízezer Rossi
szurkolót igen kellemetlenül érintett. Időközben Biaggi a hatodik
helyre esett vissza, míg Capirossi feljött a negyedikre.

Rossi nem lehetett valami nyugodt ebben a helyzetben, mert egyik
előzési próbálkozása után hibázott, és mindjárt a két Ducati mögött
találta magát a negyedik helyen.
A 15. körben a pirosak megint elkezdtek ugrálni, mert Bayliss
visszaelőzte az élen Gibernaut. Viszont a következő karikában a sárgák
vezére visszavágott: a negyedik helyről egyből az élre tört. Az utolsó
körökben már csak Rossi és Gibernau harcolt az első helyért. A harmadik
helyért Capirossi és Bayliss küzdött, de Capirex Ducatija 3 körrel a
vége előtt pont előttünk adta meg magát, amit aztán a futam végén a
pályára özönlő nézők majdnem darabokra szedtek.

Az utolsó 2 kör ismét fantasztikusra sikeredett. Gibernau kihasználta
Rossinak egy bródszájd után elkövetett apróbb hibáját, és a verseny
vége előtt másfél körrel megelőzte olasz kedvencünket. Rossi túl
gyorsan akarta visszaszerezni a vezetést, és ismét hibázott. Ekkor
már-már lemondtunk kedvencünk futamgyőzelméről, és dühösen kezdtük el
rugdalni a hűtőtáskákat, pedig inkább a német esztergályosokat kellett
volna.
Rossi azonban feltámadt, fél kör alatt utolérte Gibernaut, és a
hátsó egyenes végén simán kifékezte a spanyolt. A pálya hátralévő
részén az olasz motoros fenomén remekül védte pozícióját, és ezzel
megnyerte a Cseh Nagydíjat. Harmadiknak Bayliss ért célba, mögötte
Checa, Biaggi, Hayden, Barros, és Ukawa volt az első nyolc versenyző
sorrendje.

Rossi utolsó pillanatban megszerzett győzelme után alaposan kiugráltuk
magunkat. Az idei év legjobb MotoGP futamát tekinthettük meg a
helyszínen.
A kivetítőn át néztük, amint Rossi kalapácsot ragad a kezébe, és
börtöntöltelékként elkezdi bontani a pálya szélére kirakott
bazaltkockát. A nézők sem voltak restek, mert ők meg nekiestek a
kerítésnek, és a motodrom részbe legalább 300-400 szurkoló özönlött be.
Rossi miután lábára rabláncot és golyót kapott, a füvön keresztül
menekült fanatikus, ám igencsak meggondolatlan szurkolói elől. Miután
összecsomagoltunk, és pár utolsó szúrós pillantást vetettünk
esztergályosaink felé, felkerekedtünk a kijárat irányába. Menetközben
még láttuk amint Szabó Attiláék aprítják egymást a BMW Boxer Kupában,
ahol a magyar versenyző idei legjobb eredményeként a 11. helyen futott
be.