Akad egy-két motorépítő műhely, ahol a mégoly vad elképzeléseket is formába öntik. A hozott anyag általában szomorú állapotban (összetörve, lelakva) kerül a szakemberek kezei közé. Ritka az a belföldi tulajdonos, aki a tökéletes, hibátlan megjelenésű motorkerékpárját löki a gyorsvágó alá.
Az alkotó kedvűek másik részét képezik az otthon-barkácsolók. A
hatalmas lelkesedés pótolja a hiányzó hátteret: némi műszaki affinitás,
pár szerszám, ilyen-olyan alkatrészek kusza halmaza, és indulhat a
fúrás-faragás. Kerepesi Pál az utóbbi csoport tagja.
Hevert a szabadszállási kertben egy Csepel-váz, akadt a fészerben egy
komplett T5-ös blokk, valahonnan előkerült egy romos MZ, és
a közös célért egy restaurálásra abszolút alkalmatlan Jawa is
feláldozta önálló létét. No, persze a többi alkatrészt sem a
katalógusból választották.
Az első megoldandó feladat az eredetileg piciny, 125 köbcentis
motort hordozó Csepel-váz kitágítása volt. Sikított a flex, szórta a
szikrát a hegesztőapparát, mire a Pannónia-blokk elfoglalta új
helyét.
A váznyak közel 45 fokos szögben tartja az első villát. Ha kézbe
veszünk egy jó hosszú colstokot, 220 centimétert mérhetünk a jármű
teljes hosszaként. Eredeti kiflik szorongatják a külső buroktól
megszabadított Jawa-villaszárakat. Közéjük TS 125-ös kerék került,
Pneumant gyártmányú abronccsal. A csupasz szárakra igencsak macerás
lett volna sárvédőt illeszteni, meg egyébként is, a Kiskunság száraz
éghajlata nem indokolja a védelmet az esőtől. És ha ne adj' isten mégis
elered, legalább nehezebb lesz a paripa sárral lepett sofőrjét
azonosítania a hatósági közegeknek.
A betonkemény, bakteleszkópos hátsó felfüggesztés Trabant-kereket ölel
át, rajta Vredestein gyártmányú gumi, 155/70-13-as méretű. A
fékhatásról egy Wartburg első tárcsája és a hozzáillő féknyereg
gondoskodik.
Az első Trabi kerékagy együtt forog a tengellyel, egyedi ház
foglalja magába az álló csapágyat. Különlegessége, hogy a
motorkerékpároknál mindez fordítva zajlik. A lánckerék szintén
Pannónia, megerősítés után rögzítették a helyére. Targoncáról származik
az egykörös főfékhenger. Pali - kiapadhatatlan fantáziájának
köszönhetően - a dugattyút fixálta a vázhoz, a pedál az egész
munkahengert mozgatja.
A széles kereket
kalapáccsal kezelt MZ-sárvédő takarja. A súlymegtakarítás ékes
példája a nyereg (ha szabad egyáltalán ezt a kifejezést használni erre
a hajlított bőrdarabra). A jármű gazdája ugyan nem számít
kistermetűnek, ennek ellenére 46 centiméterre került az ülés a
talajtól.
A kormánnyal szinte egyező szélességű lábtartó szerepe kettős: haladás
közben rajta nyugszik a vezető lába, ha viszont megáll vele, nem
bajlódik az oldaltámasz kihajtásával, csak ráengedi a gépet.
Innentől kezdve mindegy, melyik oldalról szeret felszállni az
illető, hiszen tetszőlegesen választhat, balra vagy jobbra dönti a
motort. Nem is értem, gyárilag miért nincs mindkét oldalon támasz a
kétkerekűkön, amikor én például jobb oldalról szívesebben közelítem meg
a járgányom. Azt hiszem, küldök is egy reklamáló levelet a gyárba. Ami
parkolásnál éppen optimális, haladás közben okozhat kellemetlen
pillanatokat. Nem kell a szerpentineket célba vennünk, hogy a
lábtartóval karistoljuk az aszfaltot. Szerintem tanácsos lenne rögtön
két kis görgőt erősíteni a merev vascső végére.
A kormány saválló csőből készült: egy szép, méteres darab alkotja a
vízszintes részét, a kiemelőkhöz kétszer kétarasznyit nyisszantottak
le. Mindössze a kuplung- és a fékkar, illetve a két markolat foglal
helyet rajta.
Tükrök és kapcsolók nem csúfítják a csillogó fémet. Pompásan
fest a villa vonalát hűen követő kiemelő-pár. Fényforrásul egy párját
vesztett ködlámpa szolgál. A többi - kívülről látható - elektromos
berendezés felsorolása igen rövid listát alkot: trafó, gyújtógyertya a
hengerfejben, és az ezeket összekötő kábel. Nincs viszont akkumulátor
(az egyhengeres Pannóniák elvannak nélküle), gyújtáskapcsoló, hátsó
lámpa és kürt.
A sebességről kizárólag a menetszél és a motorhang együttes elemzése
során kaphatunk egy közelítő értéket. Szerencsére
a műszerfal hiánya kevésbé égető, mint a modernebb járműveken,
hiszen a mechanikus üresjárati visszajelző a blokk tetején található,
az olajnyomással (kétütemű, ugye) nem kell törődnünk, a töltés
esetleges megszűnéséről pedig az azonnal leálló motor informál.
Nem ejtettünk még szót az erőforrásról.
A gyárilag 16 lóerős Pannónia-blokk a változatlanul hagyott áttétel
és a gyárinál kisebb hátsó kerék miatt bikaerős. Alkalmasint
nyugodtan befogható a Ráró helyére, akár a szántóföldre kéne fuvarozni
a disznóganét, akár ekézni kéne a kukoricát. De Pali nem szán ilyen
sorsot a keze művének, látott ő is jópár Pancsit (szomorú módon)
csettegővé átlényegülni lakóhelyén.
A kétszázötven köbcentis hengert a donorként többszörösen említett
Jawa porlasztója táplálja. A légszűrőt egy lefelé ívelő fémcső
helyettesíti. Amilyen egyszerű a Pannóniák üzemanyag-levegő keverékének
útja, ha egy meleget kereső kiscsibét véletlenségből be is szippantana
a szívócső, legfeljebb kicsit megpörkölődve, egyébként sértetlenül
köpné ki hátul a kipufogó.
A járművet - ebben az állapotában -
semmilyen hatósági nyilvántartásban nem találjuk meg. Amennyiben
előveszi gazdája a sufniból, igyekszik tájékozódni, vajon ismerős
rendőrök vannak-e szolgálatban. A környékbeli motoros rendezvények
(Kunszentmiklós, Szalkszentmárton stb.) meglátogatására amolyan szóbeli
útvonalengedéllyel indul el.
A D-Csepel tankját kisplasztika díszíti: a koponya és a rajta átbújó
kobra kézzel felkent szórógittből készült. Mivel ez az anyag csak
milliméteres rétegekben vihető fel a repedezés és apróra morzsálódás
veszélye nélkül, a 1,5-2 centire kiemelkedő motívum hosszas alkotó
folyamat eredménye. Erős túlzással a reneszánszkor márvánnyal dolgozó
szobrászaihoz hasonlítható
a tulaj barátnőjének türelme, aki hosszú napokat töltött a tank
fölött.
Az üzemanyagtartályon szoktuk találni a kétkerekű járművek nevét, itt
sincs ez másként. A szétcsorgó vérre hasonlító felirat - Little Buster
- magyarra fordítva korántsem baljóslatú, hiszen jelentése: Kisöcsi.
Palit becézi környezete így, tehát a névadóban a tulajdonost
tisztelhetjük.
A Little Buster két hét alatt került a most látható állapotba.
Kerepesi Pál csak a maga kedvét kereste az építésben. Nem hemzsegtek
körülötte finnyás kibicek. Nem tanácskozott a szakmában elismert
gurukkal. Nem várt hónapokat egy csődarab meghajlítására a híres
lakatosmesternél. Nem kuncsorgott elfoglalt fényezőknél. Nekilátott, és
ha valami nem sikerült elsőre, másodikra biztosan. Hogy nem
csillog-villog, és az otthon heverő alkatrészek miatt mindössze néhány
ezresben mérhető a ráfordítás? Sebaj,
tanulmánynak készült, annak tökéletesen megfelel.










