Időnként még engem is utolér a Harley-őrület. A japán - és persze olasz - kedvencek legtutibb technikai megoldásai után az ember visszavágyik a gyökerekhez. Ha ebből bárki valami negatív felhangot érzett volna ki, biztosíthatom, rosszul érezte. A Mátrix és a digitális technika világában ki ne vágyna az egyszerűre, ami még ép ésszel áttekinthető, megérthető, érezhető.

Mert az 1200 Sportster Custom még teljesen emberléptékű masinéria.
A legszájberebb megoldás rajta a megtett kilométerek icuri-picuri
LCD kijelzője
, de ha az enyém lenne ez a 74 köbincses kétkerekű,
istenuccse lecserélném a műszerfalat.

 
 

Sportsterek 46 éve
 
 
A Sportsterek
1957-től kenik a gumit az
aszfaltra. Az első modellt, a
vashengeres, 883-as sportyt a
Harley-Davidson-gyár szerényen a
superbike-ok apjának nevezte. A
Harley 100 évéből jelentős részt
tesz ki az azóta eltelt 46 év, és
még mindig gyártják, sőt, a Harley
2004-re meg is újította ezt a családját . Ha külsőleg még erős
hasonlóságot fedeznénk is fel a
több mint negyven éve gyártott
vashengeres ős-Sportsterrel, mégis
rengeteget finomodott.

Az egyszerűség szabadságot ad. Műszaki érzékkel megáldott tulaj, vagy
az alapokat ismerő szakember szinte biztosan életre kelti a motort. Bár
a mai modern technikák tulajdonosai előszeretettel élnek azzal, hogy
rendben van: nem tudják, hová kell nyúlni, és nincs is hozzá berendezés
minden faluvégen, amivel javítani lehet motorjukat, de el sem romlik.
Murphy-t ismerve azonban tudhatjuk, hogy ami elromolhat... - nem is
beszélve a sajnálatos balesetekről.

Harleyn motorozni - ez nem én vagyok. Aki ismer, mindenki tudja, hogy
inkább fejjel megyek a falnak, mint hogy talppal toljam a szelet. Ha
azonban egy teszt vagy motorcsere erejéig mégis az amerikai márkára
ülök, megértem,
mit istenítenek benne a motoros kollégák. Az első néhány nap
után egyre mélyebben ülök, egyre kényelmesebben nyújtom előre a lábam,
a benntartott levegőt kifújom, hogy még hátrébb tudjak dőlni, nyakam
már nem nyúlik előre, és a nyugisabb tempó megengedi, hogy a kétoldalt
történteket is megfigyeljem.

Legyen Harley-hívő vagy éppen az ellentábor, a motorosok abban
egyetértenek, hogy az egész Harley-cirkuszban, -mizériában (egyesek
szerint -kultúrában) a legjobb a motor hangja. Az elmúlt száz évben
néhányan nem átallották
hangfelvétel eken rögzíteni a legendás ütemet
, hogy aztán
gramofonon, magnókazettán vagy most már CD-n hallgathassák ne csak
motorozás közben, hanem a kocsiban vagy a karácsonyfa mellett,
karosszékben ülve.

A közvetlen szomszédok - amennyiben nem nagyothallók - nem fogják
túlzottan értékelni a szerzeményt. A tesztmotort ráadásul a
Harley-tartozékkatalógusból való Screaming Eagle kipufogódobbal
szerelték fel, ami tovább emeli a hangosítás színvonalát. Ez egyben
segíti a különben is rendkívül keskeny és fürge motort abban, hogy
lendületesen és biztonságosan átvágjon az állandósult budapesti
dugókban araszoló autók között - a nemes hangot hallva úgy húzódnak le,
mintha ez
a KRESZ egyik alaptétele lenne.

A hang mellett a Sportster további előnye, hogy minden gyári gép közül
a Harley-t lehet a legkönnyebben és a legradikálisabban
átépíteni
, több ezerre rúg a kifejezetten H-D-kra épülő
csilli-villi gyártó háttériparág termékeit ajánló katalógusoldalak
száma.

A többi Sportster-modelltől az XL1200C-t nagyobb, 21 colos,
krómozott küllős első kereke különbözteti meg, míg hátul 16 hüvelykes
telikerék erősíti a csopperstílust, amihez jelentősen hozzájárul a
keskeny Drag-kormány, valamint az előretolt lábtartók és pedálok. Az
útegyenetlenségeket tipikusan lágy Harley-rugózás nyeli el. A hátsó
teló állítható, amit célszerű azonnal súlyunkhoz igazítani, különben
cseppet sem lesz élvezetes a cirkálás.

A kicsi kecses tank jelentősen hozzájárul a csopperdizájnhoz,
egy töltettel kb. 160 km tehető meg. A tanksapka továbbra is
tradicionális Harley-kupak, vagyis csak tekerni kell, mint az
olajoskanna tetejét, és hozzá hasonlóan kulccsal sem zárható. A
króm felületkezelés ebben a kategóriában kötelező: jutott belőle
a motorra, a kipufogóra, a műszerfalra és a nagy első lámpára. Hátsó
sárvédőtartó, légszűrőház, első teleszkópok, indexek, tükrök.

A váltó ötsebességes, és boldog-boldogtalan közvetlenül az elindulás
után meg is keresi az ötödik sebességet, mert
a hang néhány fordulattal 2000 alatt a legdögösebb. De kutyából
nem lesz szalonna, és az olvasmány elején ecsetelt jellemhiba miatt én
inkább kihúzatáspárti vagyok, ilyen stílusban akár robbanékony,
lendületes motorozásban is lehet részünk.

Ha azonban zenebolondok vagyunk, akkor jöhet az ötödik, olyan alacsony
fordulatszámon, hogy
füllel megszámolhassák a villamosmegállóban álló iskolások a
percenkénti robbanások számát
. Érdekes módon - a kis fordulat
ellenére - ekkor még alig rezonál. Alulról a legkisebb fordulattól
érkezik a nyomatékmaximum, ettől sokan hitetlenkedve tekintenek a 87 Nm
nyomatékmaximumra. A kellemetlen vibráció kb. 120 km/h-tól kezdődik,
ami 130 felé már súrolja az elviselhetetlenség határait. Ekkor már nem
látni semmit a visszapillantó tükrökben, és a végtagok - ujjak és
lábujjak - mellett az ülep is zsibbadásnak indul. Sajnos ez később,
magasabb fordulaton sem akar elmúlni.

A rendkívül keskeny, fordulékony motor egészen megfeledkeztet a
szárazon 245 kg-ban mérhető jelentős tömegéről, hiszen a súlypont
nagyon alacsonyra került. Az otthonos érzéshez hozzájárulnak a nagyon
kényelmes - a japánokhoz képest vastag - markolatok, a
szerintem legszebb szériában gyártott fék- és kuplungkarok
(minden HD-n ilyen van, de én imádom) és a remek Dunlop gumik. Az egy
darab első féktárcsa csak a hátsóval együtt lassít, a Sport verzió
duplatárcsája lényegesen hatékonyabb.

Kedvencünk változatlanul a bordásszíj, mert nem hozza ránk állandóan a
frászt a láncsprayzés démona,
és az automata index, amit fogalmam sincs, hogy a BMW-n kívül a
többi motorgyár még miért nem alkalmaz.

A hátsó ülésről röviden csak annyit, hogy a Sportstereket, még az
1200-as Custom-ot sem, nem két személyre találták ki. Az ülés ugyan
profilból kétszemélyes, de felülről már nem mondanám ezt ilyen
határozottan.
A lábtartó helyzete minden reményünket szertefoszlatja: a
lengővillára van szerelve. Ezt tovább kár ragoznom.

Ára Harley-léptékkel nézve baráti, a legolcsóbb fényezéssel 3
203 000 Ft. A fizetési konstrukciók az amerikai márka esetében nagyon
kedvezőek, mert akár 10% befizetésével is kiguríthatunk egy ezerkettest
a szalonból.

A Harley-Davidson személyes választás, mindamellett én személyesen
nem fogok Harley-t venni, legalábbis nem holnap. Két eset van, hogy
Harley-vásárlásra vetemedjek. Az egyik, hogy túl sok pénzem legyen, a
másik, hogy legalább két másik álomgép parkoljon a garázsomban, ami
ugye majdnem ekvivalens az első állítással. De most elég a mélázó
nézelődésből, a nosztalgiázásból, hiszen visszaadtuk a tesztmotort. Itt
az ideje, hogy újabb adrenalinadagokat vegyek magamhoz.

Műszaki adatok:

Motor: 45 fokos, V-kettes, négyütemű, OHV, Evolution

Kompresszióviszony: 9,0:1

Lökettérfogat: 1199 cm
3
Furat x löket: 88,8 x 96,8 mm

Max. teljesítmény: 43 kW (58 LE) 5200 1/min-nél

Max. nyomaték: 87 Nm 3900 1/min-nél

Üzemanyag-ellátás: karburátor

Váltó: ötfokozatú

Véghajtás: bordásszíj

Hossz: 2245 mm

Tengelytáv: 1510 mm

Villaszög/utánfutás: 30
o/119,0 mm

Ülésmagasság: 700 mm

Hasmagasság: 159 mm

Első/hátsó kerék: 21" fűzött / 16" teli kerék

Első/hátsó gumi: MH90-21 54H / 130/90B16 73H

Fékek: 292 mm átmérőjű féktárcsa elöl és hátul

Üzemanyagtank-térfogat: 12,5 l

Tömeg: 245 kg

Fogyasztás (országút, város): 4,8, 5,5 liter/100 km

Ára: 3 203 000 Ft-tól

Égő K.
Égő K.