Fél órával a kapunyitás előtt már tömeg várta, hogy bejuthasson. Pár
óra elteltével elfogytak a jegyek, voltak, akik
már nem jutottak be, és sokan állva nézték végig a több mint
négy órás programot. A Motorcross Freestyle fenegyerekei az így megtelt
Arénának produkálhatták magukat.
A sajtótájékoztatón felsorakozott versenyzők
barátságos és bolondos arcok, akiknek igazán nem számít más,
csak a motokrossz. Le sem tudnák tagadni, hogy ez az életük. Igazán
csak a levegőben és a motorok nyergében érzik jól magukat, és alig
várták, hogy ezt megmutathassák a közönségnek is. Ők a tettek és nem a
szavak emberei, ez a sajtótájékoztatón és a beszélgetésekkor hamar
kiderült, ezért gyorsan a depó felé vették az irányt, és következhetett
a show.
A Motorcross Freestyle igazi világsztárjait csábították ide a
szervezők. A külföldiek képviseletében itt volt Ronnie Renner
(USA), Dustin Miller (USA), Jake Windham (USA), Jesse Olson (USA), Jeff
Fehr (CAN), Drake McElroy (CAN), Andy Bell (CAN) és Reagen Sieg (CAN),
míg a hazaiak jó hírét Német Kornél, Hujber Péter, Kerner László és
Lamos Attila igyekezték megvédeni.
Az előtérben megtekinthették a látogatók a Yamaha 2005-ös újdonságait.
A közönség bemelegítésére BMX, trial és mountainbike bemutatókkal
tettek kísérletet, amit még
fokozott a szemrevaló pom-pom lányok és a félmeztelen testfestett
táncos lányok jelenléte. A versenyzők hosszas bemutatása után
következhetett az igazi őrület. A hangulat lassan fokozódott, de mint
egy nyugodt, lassú előjátéknak, ennek a lassú felvezetésnek is meglett
az eredménye. A közönség tombolt, és extázissal vegyes elégedettséggel
nézte a produkciókat, melyeket hangos üdvrivalgással és tapssal
honorált.
Valami tétnek is kell lenni, ha több résztvevős egy show. Ezért egy
kis létszámú zsűri segített be a produkciók elbírálásában.
A zsűri egyik tagja Talmácsi Gábor volt. Az aszfaltpályán már
sokszor bizonyított versenyző bevallotta, hogy neki esze ágában sincs
egy krosszmotor nyergében hasonló mutatványokra adni a fejét. Nem
csoda, teljesen különböző világ a MotoGP és a Motorcross Freestyle.
A trükkök tetszésindexét egy zajszintmérővel is mérték, és a
közönségtaps hangerejéből igyekeztek lemérni, melyik produkció volt a
leglátványosabb. A teltházas Aréna közönsége egy emberként, fülsiketítő
hangorkánnal igyekezett kiakasztani a műszert. Nem az volt a lényeg, ki
nyer, hanem hogy a műsort élvezze a nép. Ez összejött rendesen.
Az első produkciók alatt még nehezen eszmél rá az ember, hogy mit is
látott.
20 méter hosszú, 10-15 méter magas ugrások, nagyon rövid
leszállópályákon befejezve. Azt hinné az ember, hogy kevés a
megálláshoz, de mégsem. Az ilyen magas ugrásokat 2,6-2,9 m magas
fémrámpák segítségével érik el a versenyzők, és egy 4 méter magas,
földdel beborított, mesterséges lejtőre érkeznek.
Az első fél órában gyakran átfutott rajtam a hideg, annyira meglepő és
fantasztikus, hogy mikre képesek ezek a srácok. A 250-es, kétütemű,
könnyű motorokkal
úgy repkedtek a levegőben, mintha le sem akarnának jönni a
földre. Ezek a gépek teljesen széria motorok, csak néhány
módosítást találunk, mint a rövidebb sárvédők, az érdesített felületek
és egy-egy kapaszkodó a csúszás megakadályozása végett.
Az egyre keményebb és látványosabb trükkök fokozták a hangulatot,
amihez hozzájárult néhány Korn, Limp Bizkit, Clawfinger és Slipknot
nóta is, melyek kompromisszumot nem tűrő hangzása szinkronban volt a
mutatványok stílusával. Két freestyler nem csak hallgatni akarta a
zenét, így
két röpte között gyorsan gitárt ragadtak az egyik műsorvezetővel
együtt, és egy még alapszintű tudást sem igénylő, egyetlen egy "E" hang
hosszas, ütemes sulykolásával mutatták meg, hogy teljesen őrültek.
Minden egyes mutatványnak saját neve van. Drake McElroy-tól láthattunk
a
Dead Body-t, amint a kormányt fogva, mindkét lábát a kormány
felett előre nyújtva egyenes testtartással, szinte háton fekve a
levegőben mutatott be. A levegőben, a kormányon kézen állva, egyenes
testtartásban jelképesen megcsókolt első sárvédő trükkje a
Dead Kiss nevet kapta, míg az ülésre merőleges kézenállás a
találó, inkább a nézők idegállapotára utaló
Heart Attack névvel lett híres.
A közönség nagy kedvence Németh Kornél volt, akit minden
mutatványa közben lelkesen bíztatott. Sokan nem vitték túlzásba a
védőfelszerelések használatát, így néha elhűlt bennem a vér, amikor
csizmában, térd- és vesevédőben, felül pedig egy szál pólóban karcolták
a plafont. Persze ez csak kívülről szemlélve ilyen ijesztő, ők
magabiztosan végezték a gyakorlatokat, annak ellenére, hogy néhány
földre érkezés nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. Mindezek
ellenére személyi sérülés nem történt.
A srácok a show végére hagyták az igazi csemegéket. A
géppuskalövésekhez hasonló sorozatugrások igazi sikerprodukciók voltak
csakúgy, mint a hátra szaltók. Ekkor az összes résztvevő libasorba állt
a rámpák előtt és
10 méteres követési távolság betartásával repkedtek egymás után,
mint a puskagolyók. Néhányan megálltak egy rámpa alján, ahol a
faborításon egyedi gumifüstöltetést produkáltak. Az aszfalttal
ellentétben itt nem csak égett gumi, hanem égett fa illata is vegyült a
kétütemű motorok füstjétől amúgy is ízes levegőbe.
Az est folyamán többször is bebizonyosodott, hogy a Motocross
Freestyle sztárjai nem vetik meg a gyengébbik nemet, így befejezésül
elraboltak néhány topless táncost. A lányokkal szemben ők nem
voltak szívbajosak és bátran motorozgattak fel s alá a félmeztelen
utasokkal, persze ügyelve azok biztonságára.
Az egész rendezvény az elégedettség jegyében zajlott. A motorosok
úsztak a dicsőségben,
a közönség pedig azt kapta, amiért jött. Adrenalint a
látványtól, fülzúgást a tombolástól, berekedt torkot az üdvrivalgástól
és rengeteg új élményt, mely is jövőre idevonzza a jelenlévőket.
További cikkeink
