Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
A 21. század technikája összetalákozik az 1920-as évek versenymotorjainak stílusával. A meglepő motorkerékpár láttán az amerikai motorversenyzés egy igencsak drámai időszaka juthat eszünkbe: a Goldammer BTR az 1910-20-as évek deszkapályás versenymotorjainak mai értelmezése.
Érezhető volt a feszültség a kiállítási sátorban, amikor Morris
Murray - A Global Motorsports és a Custom Chrome elnökhelyettese - a
helyezetteket kezdte sorolni. Ugyanis a
Motorkerékpárépítés Világbajnoka (címet első alkalommal adták át a kaliforniai Morgan
Hillben 2004. október 10-én. Miután díjazták a harmadik helyezett belga
veteránépítő specialistát,
Fred "Krugger" Bertrand-t majd
kimondták második helyezett dél-dakotai
Jesse Jurrens nevét, már kétségtelen volt, hogy az első díjal járó
gyémántgyűrű, valamint a 25 000 dolláros csekk csakis a kanadai
Roger Goldammeré lehet. A
dobogós versenyzők bajtársiasságát jól példázta, hogy Jesse első
reakciója az volt, hogy gratulált Rogernek, akin egy "Krugger" póló
volt, ugyanis ő előzőleg arra fogadott, hogy Fred fog nyerni. Fred
Krugger pedig egy "Jesse Rooke" pólót viselt, miközben felmászott a
színpadra.
A deszkapályás versenyek
A motorkerékpár, amely ezt a hatalmas
elismerést hozta építőjének, egy legendás korszakot elevenít fel.
Az ovális deszkapályán (board truck) körbe-körbe száguldozó
gépszörnyek időnként hajmeresztő csatákat vívtak egymással a XX.
Század elejétől az 1920-as évek közepéig. Sebességük időnként a 100
mérföld/órát is elérte, miközben a blokk csak úgy szippantotta
magába a benzint, a gumikon alig volt minta, és a motorokon
semilyen biztonsági berendezés, ami a mai versenyeket ennél sokkal
nagyobb sebességnél is balesetmentesé teszi. Sőt, még fék sem volt
rajtuk.
Roger Goldammert a motorkerékpár-építők az egy anyagból mart első
villáiról és az általa készített "G Force" fantázianevű kiflikről
ismerik, amelyeket elsőként a "Simply The Best" motorkerékpáron
mutattak be a lübecki
House of Thunder cég
alkotásaként. Ez a motor nyerte meg 2002-ben az összes szépségversenyt,
és a mostani világbajnokságon az 5. helyezést érte el.
A Boardtrucker 2004. nyarán készült el, és első megmérettetésén,
a szeptemberi Las Vegas Show-n is nagy sikert aratott. Roger
kreativitásának köszönhetően a veterán stílus és a mai kor
technológiája ötvöződik, miközben praktikus utcai motorkerékpárt
készített, amely éppen olyan jól motorozható, mint amilyen szép.
Az első pillantásra merev vázasnak gondolt gép valójában nem az.
Ha közelebbről megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a váz hátsó része
valójában egy lengőkar. Tengelyét alul, a hatfokozatú Midwest/Ultima
váltó alatt, a rugóstagot a tank alatt rejtették el. Az illúzió azonban
tökéletes, hiszen a korabeli versenymotorok merevvázasak voltak, a
rugózás azonban elősegíti, hogy a gumik stabilabban tapadjanak a
versenypálya talajához, miközben a sofőrnek is nagyobb kényelmet
biztosítanak.
A vázban helyezték el az olajtankot, a gerincnek azon a részén, ahol
a benzintank felfüggesztése található.
A formatervezett ülés szintén a váz egyik nyúlványa, hátsó
részén LED-sorból kialakított féklámpa van. A kezelőszervek a többi
részlethez hasonlóan diszkrétek. A vezetékeket a kormányba húzták, a
főfékhengert pedig beleépítették a jobb oldali kormányszarvba.
A motor eleje a német
W&W Cycles új VL stílusú
springer replika első villája, amely kétségtelenül nagy űrt tölt ki a
retro stílusú motorépítések esetében. A külső lengéscsillapítót a bal
oldalon rejtették el. A kiflik ugyanebből a sorozatból származnak, de
Krugger ezeket is módosította az utánfutás korrekciója miatt. Öt fokkal
döntik az első villát, így a váz 7,62 cm-rel (3 hüvelyk) hosszabb, a
nyak pedig 38 fokban döntött. Így lehetséges, hogy
a jármű motorozható a 23X3,5 hüvelykes első kerékkel is. Az első
fényszóró (igen, vannak rajta, nézd csak meg közelebbről!) erős fényű,
de nagyon diszkrét LED-ekből áll: kettő a városi, egy pedig az
országúti világítást biztosítja. Tervezőjük a kaliforniai Irvine-ban
székelő
IMS.
Ahogy a legendás boardtruckerek, a Goldammer is széria motorblokkot
kapott, persze némi módosítgatással. Hogy a gyári Harley-Davidson blokk
jobban hasonlítson egy Shovelheadre, Evo stílusú az alsó, és Twin Cam
stílusú a felső része, amelyek egy Merch forgattyúsházra épültek.
A retrosítás komplett polírozással folytatódott, és a hajtóművet
egy
Morris Magneto gyújtással
szerelték fel. Így a gép tökéletesen indul a régi időket idéző
berúgókarral, még akkumulátorra sincs szükség.
Később a blokkot 100 köbincsesre fúrták fel - ezzel a
hengerűrtartalommal a maga idejében verhetetlen lett volna az alig 50
lóerős versenymotorok között, amelyek leggyakrabban direkt váltóval
rendelkeztek, nem pedig kényelmes, hatsebességessel. A hengereket és
hengerfejeket Mike Garrison marta ki alumíniumból, ebbe szintén CNC
géppel mart 2 hüvelykes szívó és 1,625 hüvelykes kipufogó szelepek
kerültek.
A kipufogók hangtompítás nélküli, üres, igen rövid csövek. A
dugattyúk Rosstól valók, a kompresszió viszony 9,6:1, a vezérlés
V-Thunder . A primer hajtás
életét Primo/Rivera zárt rendszerként kezdte, de áttervezés után
keskeny külsőt kapott, a lehető legkeskenyebb szíjjal. A védőborítás
alatt még így is maradt helye a feszszabályzónak.
Természetesen az fel sem merült, hogy a motoron a hagyományok
tisztelete végett ne legyen fék. A filigrán, 23-as küllős kerekekre (az
első 3,5", a hátsó 4,25")
nagyon vékony, 2,5 hüvelykes peremtárcsákat szereltek, amelyek
elég nagy fékező felületet biztosítanak. Ehhez az igen apró,
kétdugattyús féknyergek illettek legjobban a Performance Machine
jóvoltából. Az így kialakult fékerőre Roger a figyelemreméltó
kifejezést használta.
A különleges méretű kerekekre való gumit az egyedi gumik guruja, Leo
Smith szállította. Az Avon gumigyár volt munkatársa, aki részt vett az
idén piacra dobott 360-as Avon sorozat tervezésében, manapság a Vee
Rubber gumigyárnak dolgozik.
Kikönyörögték nála, hogy gyártsanak még egy egzotikus méretű
gumit. Az agyakat a denveri Leo's Custom Cycle tulajdonosa Leo
De'Orio készítette.
Persze az összes apró, érdekes részletet hosszú lenne felsorolni,
hiszen minél többet nézegetjük ezt a motort, annál több ötletet,
turpisságot fedezünk fel. A minimalista dizájn mellett számtalan olyan
technikai újítás található rajta, ami jócskán túlmutat azon, ami egy
utcai motorkerékpártól elvárható. De éppen ezek azok a dolgok, ami
alapján egy egyszerű showbike-ból Világbajnok lesz.
További cikkeink
