Csak a gyors német a jó német

hirdetés

Az ezres MZ
utópikus formája olyan jól sikerült, hogy három évvel a születése
után is csodájára járnak. A gyár gondolt egy merészet, és követve a
piac igényeit, ledobta a fölösleges ruhát, és a rovar fejet megtartva
bemutatta a naked verziót, az MZ 1000 SuperFightert.

Egyenesen Miskolcról érkezett hozzánk
a jelenleg egyetlen hazai darab. A forgalmazó előrelátóan néhány
bukógombát szerelt a gépre, de ezen kívül minden alkatrésze széria
volt.

Az első pár méter után felelevenedtek az emlékek. Az
1000S-hez képest
történt némi változtatás a motorvezérléssel, de radikális különbséget
nem éreztem. A 999 cm
³-es, soros két hengeres, vízhűtéses motor 86 kW-ot
teljesít.
Ilyen összeállítással a futó modellek közül párja nincsen. A
hangja még mindig állat, alapjáraton úgy kelepel, mint egy V-kettes,
pörgetve pedig a két félig nyitott dobból jellegzetes, a dízel
kerregéshez hasonló mérges hang tör elő.

A motor viselkedése a V-kettes és a sornégyes között van. Viszonylag
kis fordulaton, 3-4000 környékén is szépen húz, viszont 7000-től szinte
meglódul, 9000 környékén aztán vége a dalnak, utána szigorúan tilt. Ha
szépen, dinamikusan szeretnénk haladni, 7000 alá ne engedjük. A
végsebességet nem tudtuk megmérni, óra szerint 240-nél még nem volt
vége. Nem hiába választották a cég a reklámkampányához az
"Only a fast German is a good German" szlogent.

A naked verzió a csutka botok helyett
a KTM-ekről ismerős, vastag csőátmérőjű kormányt kapott, a
Suzuki Burgmanról ismerős kormánykapcsolókkal. Az első teló 43 mm-es
állítható csillapítású fordított Marzocchi. Ha a kellemetlen pesti
utakhoz állítjuk, akkor bizony erős fékezésnél gyakran felüt. Többnyire
a városban használtam, nem akartam elcsavargatni, pedig lehet, hogy
érdemes lett volna. Ha egy kicsit körbenézünk az MV Agusta Brutale-ban
találjuk meg ugyan ezt a csillapítást.

A szintén állítható Sachs központi hátsó teló alumínium villához
csatlakozik.
Az MZ 1000 impozáns váza króm-molibdén ötvözetből készült dupla
csőváz. A fékek szépen adagolhatók, elöl két 320 mm-es tárcsát
szorít a két négydugattyús Nissin munkahenger. Hátulra egy 243 mm-es
tárcsa és kétdugattyús Nissin munkahenger jutott.

Hiába a becsapós naked külső, az MZ 1000SF minden tulajdonságában
közelebb áll egy túragéphez. Az üres tömege 209 kg, ami nem olyan
brutális, ennek ellenére
a motort egy kicsit nehézkesnek találtam. A furcsán, a Trophy MZ
hagyományait őrző vázhoz erősített fejidom egy kicsit orr nehézzé teszi
a motort. A promóciós videón vidáman egykerekeznek és stopie-znak vele,
ami egy földi halandónak nem egyszerű dolog.

A váltó pontosan kapcsol, bár a kuplungot mindig használni kell.
Kuplung nélkül nem nehéz ürest kapcsolni az ötödik és a hatodik
közé. A kihajtás jobb oldalon van, ami gyakorlatilag lényegtelen -
illetve - úgy találtuk, hogy itt a lánc ápolása sokkal kényelmesebb. Ez
is valami.

A túramotorokat megszégyenítő ülés számomra és utasom számára is
kényelmes, bár az ülésmagasságon igazán faraghatnának. A lábtartó
pozíciójával sem volt bajom, egyedül az oldaltámaszt nem tudtam
megszokni. Mindig a sarkammal lökdöstem a kipufogót, mire rájöttem,
hogy a lábtartó előtt kell lehajtani. Ez szokás kérdése, az én
bénaságom, nem a motor hibája.

Sajnos csak két napig volt nálunk, és fájó szívvel adtam vissza. Nem
azért mert olyan tökéletes, hanem mert jó és
igazán stílusos motor. Nekem ez fontosabb, mint a tökéletesség.
Az első generációs Buelleket juttatta eszembe. Kezdetnek nem rossz, ha
pár év múlva akkorát változik, mint a Buell, egy szavam se lesz.

Ami döntő tényező lehet az MZ 1000 SF vásárlása estében az, amit az
árcédulán látunk. Ez
az összeg a 2004-es évhez képes jócskán csökkent. Amíg tavaly
áprilisában az 1000S 3,3 millió volt addig az új 1000SF 2 599 000
Ft-ért elvihető, és ez az ezres kategóriában egy különlegességért nem
rossz ár.